Debreceni VSC-Pécsi MFC 3-1 • Három mesteri gól ajándékba a szurkolóknak

Hangulatjelentésünk a debreceni ünneplésről: Bajnokcsapat, bajnokcsapat!

Nos, a tegnap délután valóban ajándék volt a Loki-labdarúgók számára, hiszen afféle jutalomjátékra készülődtek a PMFC ellen: már múlt vasárnap, a Fradi pécsi veresége után aranyérmesnek érezhették magukat a debreceni fiúk. Azóta mámoros lebegésben élte napjait a város, a kegyelmi állapotból csak csütörtökön zökkentek ki rövid időre a népek, ekkor indult meg a sajnos kevesek számára sikerrel kecsegtető roham a jegyekért. A több mint 3000 bérletes mellett ugyanis még 4800-an juthattak hozzá az áhított belépőhöz (másfél óra alatt kapokodták el a tiketteket), pedig óvatos becslések szerint is simán megtelt volna egy 30 ezer férőhelyes stadion is. Ilyesmiről azonban az aranyérmes háza táján egyelőre csak álmodoznak.

A szerencsések felállva köszöntötték az egyesével a gyepre kocogó bajnokokat, piros-fehér tűzbe borult a stadion, pedig még majdnem két óra volt az aranyérmek, és a bajnoki kupa átadásáig.

A köztes időszakot labdarúgással töltötték el a debreceniek, no meg a vasárnap kiharcolt bentmaradás után szintén nem túl szomorú vendégek. Az Ott József kinevezése óta veretlen Pécs a bajnok ellen sem akarta vesztesen elhagyni a pályát, igaz, a vendégek felállásából arra következtethettünk, hogy a győzelemmel sem kalkuláltak komolyan. Mindössze egy csatár, Horváth Gyulra vívott reménytelen harcot a hazaiak hátsó alakzatával, a többiek főként a védekezéssel törődtek. Hamar kiderült, hogy az egy pontra sincs sok esélye a pécsieknek.

Még negyedóra sem telt el, amikor Igor Bogdanovics remekbe szabott mozdulattal szerezte meg a vezetését a DVSC-nek, és a gól természetensen tovább fokozta a publikum örömét. A félgőzzel is örömfocit produkáló hazaiak "beköltöztek" a Pécs kapuja elé, s csak idő kérdése volt mikor nő a különbség. A hetek óta góliszonyban szenvedő Kerekes Zsombor előtt adódott lehetőség, ám - ekkor még - hibázott, nem úgy a Loki-csapatkapitány Sándor Tamás, aki szabadrúgásból lőtte ki a jobb felső sarkot.

Szünet után is folytatódott a DVSC-fiesta, az 51. percben pedig pályára léphetett a debreceniek állandó cserekapusa, a horvát Sandro Tomic is, aki ebben a bajnoki szezonban még nem kapott bizonyítási lehetőséget. Aztán megtört a Kerekes-átok is, a Loki vajdasági születésű csatára ugyanis értékesítette sokadik helyzetét, majd felhőtlen örömében a nézők közé hajította mezét. Ezúttal senki sem bosszankodott, a jogosan felmutatott sárga lap miatt, sőt még új dresszt is kapott a hazai tábor "Zsombija", úgyhogy folytatódhatott a mérkőzés.

"Bajnokcsapat" válaszolgatott egymásnak a lelátó két oldala, erősen hullámzott a tömeg, és természetesen mindenki az óráját nézte. Nem mintha különösebben izgulnia kellett volna a debreceni szurkolóknak - Horváth Gyula szépítő gólja sem rontott a hangulaton -, csak már éppen alig győzték kivárni a végét, pontosabban a nagy ünneplés kezdetét.

Aztán eljött a várva várt pillanat, és a debreceni szurkolók pedig újfent bebizonyították: lehet kulturáltan is ünnepelni. Senki sem rohant be a pályára, a nézők türelmesen várták az éremátadást. Újra egyesével szólították a pályára a bajnokcsapat játékosait, ahol Bozóky Imre MLSZ-elnök, Tarsoly Csaba ligaelnök és a sorozat névadószponzorának képviselője adta át a legfényesebb medáliákat. A fiúk számolatlanul futották a tiszteletköröket, s ez még csak az ünneplés eleje volt, hiszen az öltözők bejáratánál már várta a csapatot a nyitott városnéző busz, amely az esti fieszta helyszínére, a Kossuth térre szállította a győzteseket.

Hangulatjelentésünk a debreceni ünneplésről: Bajnokcsapat, bajnokcsapat! ---- P ---- &