Most helyzet sem igen adódott

Pintér Attiláról köztudott, hogy ilyen. Ami a szívén, az a száján, igaz, ezt persze nem mindig és mindenhol szerették. Ki ne emlékezne a Ferencvárosnál eltöltött, bajnoki címmel és kupagyőzelemmel végződött időszakára, na meg a haragos elválásra. De az egykori válogatott hátvéd újra bizonyítási lehetőséget kapott Sopronban, és a jelek szerint sajátos stílusával, kíméletet, lazaságot nem ismerő edzésmódszerével jól halad a siker felé. A Matáv akár a kupagyőzelemig menetelhet, a bajnokságban pedig felzárkózhat az élmezőnyhöz.

De Szentes Lázár életútja is hasonló, mégis kurta-furcsa kanyarok után került Pápára, ahol vezetésével egyre inkább magára talál a korábban már kiesőjelöltként emlegetett Lombard.

A két csapat szombat délután napos, tavaszi időben csapott össze, s amíg a hazaiak egy "könnyed edzőmeccsel", a Vasas hatgólos kiütésével készültek, addig a Sopron igencsak emlékezetes csatát vívott az Újpesttel. Naná, hogy mindkét oldalon újabb három pont megszerzését tervezték, bár furcsa mód az első félidőben nyugodtnak tűnt a melegítőbe öltözött Szentes Lázár és az elegáns öltönyben feszítő Pintér Attila is. Pedig a csapatok meglehetősen mérsékelt teljesítménnyel rukkoltak ki, mind a hazai, mind a vendégkapu előtt kevés ziccert láthattunk, a szurkolók pedig leginkább csendben figyelték a pálya közepére terelődött eseményeket.

Kiabálta is néhány pápai szurkoló, hogy "…na mi van fiúk, a Vasas ellen befejeztétek a gólgyártást?" Persze a tiszta sárgába öltözött Lombard-játékosok megpróbáltak hol a jobb, hol a bal szélen a Matáv védelme mögé kerülni, csakhogy ez nem volt könnyű. Jó volt tehát a soproni védelem, csakúgy, mint a pápaiak hátsó alakzata. Így alakult ki az első félidő igazságosnak mondható gól nélküli döntetlenje.

A második félidőben mindkét csapat megpróbált mezőnyfölényt kiharcolni, ez előbb a Pápának, a folytatásban a Sopronnak sikerült. A szurkolók balszerencséjére mindez nem párosult látványos, a nézőket talpra ugrasztó, gólszagú akciókkal, sokkal inkább rengeteg oldalpasszal és a védősorokon fennakadó támadásokkal. De mindkét csapat játékosainak becsületére legyen mondva, mentek előre a három pont reményében. Az más kérdés, hogy ezen a napon mindez kevés volt a gólszerzéshez. Ami annál is furcsább, mivel a góllövőlista élcsoportjában mind a hazaiak, mind a vendégek képviseltetik magukat, ám Tomás Medved, aki szerdán négyet vágott a Vasasnak, ezen a napon csak bóklászott a soproni védők szorításában, Bárányos Zsolt pedig messze volt a csúcsformájától. Ahogy telt-múlt az idő, úgy vált egyre biztosabbá: aki itt gólt talál, az ajándékba megkapja a három pontot.

Gól nem született, és amikor a játékvezető lefújta a mérkőzést, bizony Pintér Attila tűnt idegesebbnek és csalódottabbnak. Pedig a látottak alapján igazságosnak mondható az eredmény. De kesergésre, rosszkedvre nincs idő, a Sopron kedden, története során először juthat be a Magyar Kupa döntőjébe, igaz, ehhez a Bp. Honvédnak is lesz néhány szava. Pápán pedig folytathatja a megkezdett munkát Szentes Lázár, akinek csapatát a hazai drukkerek tapssal búcsúztatták, bár volt, aki azt mondta: a szerdai hatból legalább egyet tartalékolhattak volna szombatra is…

---- P ---- &