Talán véget ért Böőr pokoljárása

Szóval: amennyiben Böőr az őszi szezont záró, november 28-án a ZTE ellen esedékes bajnoki mérkőzésen magára húzhatja a DVSC vörös mezét, s pályára is lép, úgy szinte napra pontosan egy év elteltével szerepelhet ismét a Loki első csapatában.
"November huszonhetedike, hát persze hogy emlékszem a napra - elevenítette fel az eddigi utolsó tétmeccses "jelenését" a DVSC-ben a középpályás. - A PAOK Szaloniki elleni UEFA-kupa-meccs lefújásakor azonban már nem voltam a pályán, mert izomsérülés miatt le kellett jönnöm. A gondok azonban nem ekkor kezdődtek, mindenesetre némi ízelítőt már akkor is kaptam abból, ami aztán várt rám."

Egy aktatáskányi leletet vitt el Belgrádba

Nos, a futballista kálváriájának tényleges nyitánya duplán szomorú dátumra esett: 2004. január 26-ára.
E napon Portugáliában, a Vitoria Guimaraes elleni mérkőzés hajrájában esett össze a küzdőtéren a Benfica magyar csatára, Fehér Miklós, Böőr Zoltán egyik legjobb barátja. A kontinens futballszerető közvéleményét (és amúgy válogatás nélkül mindenkit) földbe döngölő késő esti hír, a magyar válogatott támadójának halála a debreceni fedezetet már sérülten érte.
"Az aznap délelőtti edzésen az egymás elleni játék során csapattársammal, Bernáth Csabával küzdöttünk a labdáért. Esélyem sem volt megszerezni, de azért odacsúsztam, hátha. A labda kigurult, Csaba viszont a bal térdemen landolt. Nem gondoltam, hogy ez a mozdulat egy évembe kerül. Tekintettel arra, hogy egy évvel azt megelőzően hasonló sérüléssel, azaz oldalszalag-húzódással már kezeltek, úgy véltem, néhány injekció, pihenés és rehabilitáció után minden visszazökken a megszokott kerékvágásba."
Bár a téli terembajnokságon való szereplésnek búcsút mondhatott, februárban, a Loki ciprusi edzőtábor felé tartó repülőgépén neki is jutott egy ülés.
A szigeten pedig néhány edzés, no meg egy edzőmeccs.
Többre számított.
"Közeledett a belga Club Brugge elleni két UEFA-kupa-találkozó, és én abban reménykedtem, hogy pályára léphetek azokon. Csakhogy a ciprusi tapasztalatok ennek éppen az ellenkezőjét vetítették előre. Hazajöttünk, ám az első gyakorláson újból előjött a fájdalom, akkor éppenséggel egy egyszerű fordulást követően. Két nap múlva már kórházban voltam, ám az artroszkópos vizsgálatot követően az orvosok tanácstalanul tárták szét a kezüket: nem tapasztalnak rendellenességet. Újabb injekciókúra, pihenés következett, majd belevágtam a nem tudom hányadik rehabilitációs programba, végigcsináltam, aztán májusban végre visszatérhettem a többiek közé."
A boldogság - "…rendes edzéseket végezhettem" - nettó ideje azonban néhány órányi volt.
"Leragadt a bokám, ám a térdem »ment« tovább, s ami az addigiakhoz képest új volt: reccsenést hallottam. Tudtam, nagy a gond, ám a debreceni MRI-vizsgálat pontos diagnózissal nem szolgált, a keresztszalag-szakadás lehetősége azonban megnőtt. Menedzseremmel, Filipovics Vladannal egy aktatáskányi lelettel Belgrádba utaztam kezelésre, ám ez sem hozta meg a várt eredményt. Így kötöttem ki végül Budapesten. Két orvost javasoltak az ismerőseim, elmentem hozzájuk. Az egyikük oldalszalag-, a másikuk keresztszalag-szakadást állapított meg. Doktor Béres Györgyöt, és az előbbi verziót választottam, bár szinte mindenki az utóbbi alternatívát tartotta valószínűbbnek. Június negyedikén megműtöttek, egy csavar került a térdembe, ami egészen jövő nyárig ott is lesz. Érzem a jelenlétét, de nem zavar."
Annál is inkább, mivel - úgy tetszik - a "pokoljárás" a fővárosi műtőben véget ért, sőt, Böőr Zoltán csütörtökön a Békéscsaba elleni ligabajnokin 90 percig a pályán volt, mi több, a "fakóba" való visszatérését egy góllal is emlékezetessé tette. ----