Ezúttal az utcán is állt a bál

Fájdalom, nem bizonyult tévesnek a riasztás: a drukkerek egyfelől a vendégcsapatért szorítókat a vasútállomásra szállító különbu-szokra, másfelől az őket csitítani (no meg "puhítani") igyekvő rendfenntartókra zúdítottak kőzáport, minek következtében négy egyenruhás kisebb-nagyobb sérülést szenvedett. A legrosszabbul az a törzszászlós járt, akit nyílt szárkapocscsonttöréssel már meg is műtöttek azóta…
Tegnap egyébként a miskolci rendőrkapitányságon próbáltunk bővebb információkhoz jutni a lefújást követően történtekkel kapcsolatban. "A sajtósunk feltette a hírt az internetre, nézzék meg ott" - sietett segítségünkre az ügyeletes. A szívélyes tájékoztatást megköszönve megnéztük: szombaton hét, a dobálózásban jeleskedő személyt állítottak elő, közülük négyen azóta már szabadlábon védekezhetnek az ellenük felhozott vádak ellen (lásd még: hivatalos személy elleni erőszak megalapozott gyanúja), hárman viszont őrizetben maradnak - legalább addig, amíg az ügyészség nem dönt arról, mikorra tűzi ki tárgyalásuk időpontját. Amit még tudni lehet a bentragadókról: a hírek szerint a szárkapocscsonttörés annak a 30 éves mezőkövesdi férfinak a műve, aki ezekben a napokban egy 40, illetve egy 23 esztendős miskolci "kolléga" társaságát élvezi.
A bűnügyi lapokba kívánkozó tudósítást ezen a ponton be is fejezhetnénk, ha a botránynak nem lettek volna olyan előzményei, amelyek, ha nem is érthetővé, de legalább kerekké teszik a történetet. Az egész ott kezdődött, hogy már véget ért a meccs, amikor a Spartacus szurkolói egy lepedőt emeltek a magasba: "Kihajolni veszélyes!" - festették a molinóra. A gusztustalannak nyugodtan nevezhető üzenet annak a miskolci fiatalembernek szólt, aki néhány évvel ezelőtt egy fővárosi válogatott mérkőzésre utazva, a vonatablakon a fejét kidugva szenvedett súlyos sérülést. A sokáig kómában fekvő, azóta tolókocsiba kényszerülő fiút korábban is megtalálták már a nyíregyháziak, akkor a "Leggyengébb láncszem"-nek titulálták…
"Drukkereink nem tudják elviselni, ha azt a barátjukat bántják, aki nemrég még minden mérkőzésen ott volt velük, most pedig egy olyan székben ül, amelyik csak gurul - jegyezte meg Kuti István, a DBFC tulajdonosa azok után, hogy saját bevallása szerint hosszas kutatást végzett az ügyben, miért mondható ellenségesnek a borsodi és a szabolcsi fanatikusok viszonya. Az elöljáró mindehhez hozzáfűzte, csalódott, hogy nem múlt el balhé nélkül a derbi. Már csak azért is, mert a találkozót megelőző napra összetrombitált szurkolói ankéton külön kérte az "övéit": szombaton lehetőleg jelesre vizsgázzanak magatartásból.
Sokáig, egészen pontosan a hármas sípszó felhangzásáig nem is akadt gond az ultrák magaviseletével, a Diósgyőr-Nyíregyháza összecsapásokon edződött szakértők szerint az utóbbi idők legbékésebb 90 perce volt ez - talán annak is köszönhetően, hogy ez a meccs valóban megmozgatta a fél Keletet: nemhogy a Nyírségből, még Debrecenből is érkeztek rendfenntartók…
"A rendőrök és a rendezők mindvégig a helyzet magaslatán álltak, ez bizonyságot nyert akkor is, amikor a transzparensre szó szerint ugró miskolciak közül néhányan bejutottak a rekortánra - folytatta a szeptember 25-i DBFC-Győr, illetve a hét végi mérkőzés után lassan biztonsági szakértővé előlépő Kuti István. - A rendért felelős személyek tudniillik megakadályozták, hogy a hazai drukkerek eljussanak a vendégszektorhoz, és így a stadionon belül sikerült elejét venni a nagyobb csetepaténak. Az utcán sajnos már nem, de mivel az a sporttelepen kívül zajlott, nem tartok attól, hogy újabb büntetést sóznak a nyakunkba."
Felvetettük, elég nagy büntetés az a 80-100 huligán, aki gyakorta "megcsinálja a fesztivált", mire a tulajdonos így reagált: "Lelkes szurkolótáborunk Magyarországon a párját ritkítja, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy több tucatnyian nemcsak a csapat miatt látogatnak ki a meccsekre. Ôket folyamatosan próbáljuk kiszűrni, szombaton is kiemeltek néhányat a biztonságiak. Mindenesetre nagy segítség lenne a számunkra, ha végre Miskolcon is beindulna a stadion rekonstrukciója".