Szép szárnyalás, csúf zuhanás

A szerződés szerint jár a pénz a játékosoknak

Nem nehéz kitalálni, a módosítás természetesen csökkentést jelent, a hatalmas, 470 milliós tartozást nyögő társaság azzal a feltétellel kapott a hónap elején 30 millió forintos gyorssegélyt a város önkormányzatától, hogy 25 százalékkal vissza kell fognia kiadásait, és mivel ezek zömét a bérek és egyéni juttatások teszik ki, a vezetés komoly, zsebbevágó akcióba kezdett.
Tóth Géza azonban pontosít, mert szerinte több lényeges ponton nem az jelent meg, amit mondott, a legfontosabb ezek közül az, hogy október végéig nem kifizetik a tartozásokat, hanem kötelezettséget válallnak rájuk - micsoda különbség!

A képlet roppant egyszerű: a részvénytársaság kezdeményezi a szerződésmódosítást, amit a másik fél vagy elfogad, vagy nem. Ha rábólint, akkor semmi gond, az élet megy tovább, a vezetőség pedig ismét és sokadszorra átütemezi adósságát, s ugyancsak ismét és sokadszorra a lehető legkomolyabban ígéretet tesz a valamikori törlesztésre. Ha valaki azonban ragaszkodik az eredeti szerződéséhez, akkor szabadon, térítés nélkül távozhat, ám cserében le kell mondania arról az összegről, amellyel a ZTE tartozik neki.
Cseppet sem elhanyagolható bökkenő, hogy ez a kell szó itt erősen sántít. Ez a pénz a labdarúgóknak érvényes, a részvénytársaság által is aláírt szerződésük szerint jár, és ha valamelyikük nem módosít, hanem távozik, igényt tarthat rá, mert megdolgozott érte.

Varázsló, aki talál valamit a kasszában

Tóth Géza hangsúlyozta, hogy nem szeretne bíróságra járni, utóbbi esetben ezt aligha kerülheti el, hiszen a tartozások több játékos esetében már sok millió forintra duzzadtak. Fogadni lehet, hogy egyikük sem lesz bolond önként és dalolva lemondani róla. Igaz, az elnöknek emiatt nem fáj a feje, ő pontosan tudja, hogy a társaság ellen bármelyik nap megindulhat a felszámolás, ha valamelyik szállítónak vagy futballistának elfogy a türelme, szerinte a feljelentő így sem jut a pénzéhez, annyira üres a kassza, hogy ember legyen a talpán az a felszámoló, aki egyetlen forintot is talál benne.
Ami biztos: mindenkinek a jövő hét közepéig kell válaszolnia, hogy milyen utat választ. Állítólag szóba került az is, hogy az utánpótlásból építgethet az esetleg újjáépülő ZTE, ezen azonban a szakemberek csak mosolyognak. Mások a régi, őshonos zalaegerszegi játékosok hazahozatalát szorgalmazzák, kár, hogy ilyet nagyítóval is nehéz találni a mezőnyben. Szóba kerülhet még a Hévízen kölcsönben szereplő egerszegiek visszarendelése is, ám ha a másodosztály sereghajtói között szereplő Hévíz teljesítményére gondolunk, ez a húzás aligha lendítene a csapat szekerén.

---- Tudomásul kell venni, hogy ez a ZTE lényegében zsoldoscsapat - a profivilágban nem kell félni ettől a szótól, nincs semmilyen rosszízű árnyalata -, és az ilyen együttesek, mint például a londoni Chelsea is, addig működnek, amíg van pénz, ha nincs, akkor szétesnek. Egyvalami márpedig biztos: Zalaegerszegen most nincs annyi pénz, hogy igazán erős, komoly feladatok megoldására képes csapatot működtetni lehessen. A szakadék széléig vezető út hosszú és bizonyára tanulságos volt, elemzése és a felelősök keresése is nyilván megérne egy misét, most azonban sokkal fontosabb a válság kezelése. Tóth Géza teljes joggal hangsúlyozza, hogy ez a csődközeli állapot nem a mostani, csupán hetek óta regnáló vezetés idején alakult ki, ők belecsöppentek ebbe a roppant nehéz helyzetbe, ahonnan valahogyan meg kell találni a kivezető utat. Igaz, ez a pénzükre váró játékosokat és edzőket aligha vigasztalja, hiszen csak a vezetőség változott, ők ugyanezzel a részvénytársasággal szerződtek. A kívülálló elgondolkodhat ugyan azon, hogy a szerződések módosításával elkezdett adminisztratív intézkedésekkel a 470 milliós adósság még nem tűnik el, ez legyen tényleg a vezetők gondja. A szurkolókat bizonyára csak az érdekli, hogy lesz-e csapat, és ha lesz, akkor milyen lesz Zalaegerszegen? Tóth Géza azt mondja, minden erőfeszítésüknek az a célja, hogy a ZTE tagja maradhasson az élvonalnak. Ezek a szavak nem adnak okot túlzott derűlátásra, különösen akkor nem, ha valaki még mindig a két és fél éve bajnoki címet nyerő, Manchestert verő Zalaegerszeg bűvöletében él.
Ám ne hökkenjen meg az, akinek két másik újkori vidéki bajnokcsapat jut az eszébe.
A Vác és a Dunaferr is a magyar futball Ikarosza: nagyon magasra emelkedve megolvadtak a szárnyaik, és a mélybe zuhantak.
Ha egerszegi szurkoló lennék, nem merném folytatni az előző mondatot… ---- Nincs irigylésre méltó helyzetben Gellei Imre: fel kellene készítenie a csapatot a soron következő találkozókra, ám az öltözőben most nem a szakmai kérdések alkotják a beszélgetések témáit, az anyagi kérdések és az egzisztenciális gondok kerültek előtérbe, ráadásul neki is döntenie kell, hogy hajlandó-e módosítani a szerződését.
"Szerdán tárgyaltam a vezetőkkel, és azt mondtam, hogy ne beszéljünk most pénzről, hiszen hátravan még öt mérkőzés és nekünk azokra kellene összpontosítanunk. Nem is értem, miért kell most ilyen izgalmi állapotot kialakítani a csapat körül. Azt is elmondtam, hogy ezt az öt mérkőzést mindenféleképpen lejátsszuk, és a szakmai stáb nyitott a folytatásra is. Azt viszont várjuk, hogy normális viszonyok között dolgozhassunk, amibe beletartozik a tartozások rendezése is. Örömmel olvastam az elnök úr szavait, hogy a hónap végéig kifizetnek mindenkit, nem lenne jó, ha ez csak félreértésnek bizonyulna. Mi hivatásos szakemberek vagyunk, nem fordítunk első pillanatban hátat a futballnak, annak a klubnak, amelyhez tartozunk. A magam részéről nyugodtan dolgozom, hiszen van élő szerződésem. Más kérdés, hogy ha a csapat legjobbjai távoznak, akkor csak szerényebb eredményekben reménykedhetünk, és mert egy ilyen részvénytársaság legnagyobb értéke a játékos, a cég vagyona is csökkenne. Nyolc hónapja dolgozom Zalaegerszegen, és azóta a harmadik elnök áll a társaság élén, ez is mutatja, hogy nincs a csapat mögött nyugodt háttér. Márpedig erre nagy szükség lenne, hiszen családok eltartásáról, egzisztenciákról van szó és ahogy tapasztalom, a futballban itt csak a szólamok szintjén létezik az összefogás." ---- Az edzők fél tízkor léptek be a csapat öltözőjébe és ezúttal a szokásosnál jóval hosszabbra nyúlt az edzés előtti megbeszélés. Fél órája elemezte a csapat a helyzetet, amikor egy idegent is behívtak: a Nemzeti Sport újságíróját. Elmondták, hogy egyenként nem szeretnének nyilatkozni, hiszen roppant kényes most a helyzetük, és el akarják kerülni, hogy a vezetők bármelyikükbe bármilyen okból is beleköthessenek. Közösen viszont szívesen megosztják a gondolataikat a nyilvánossággal, már csak azért is, mert szerintük is fontos, hogy a szurkolók megismerjék a csapat véleményét is.
Talán felesleges is említeni, hogy igencsak elkeseredett hangulat uralkodott az öltözőben és érdekes módon elsősorban nem is a tervezett fizetéscsökkentések miatt. A játékosok sokkal inkább azt sérelmezik, hogy a klub elöljárói úgy akarnak a jövőről megalkudni velük, hogy előtte nem zárják le a múltat. Nem kevesebb, mint 47 pont prémiumával tartoznak a labdarúgóknak, ebből ráadásul 29-et még a tavasszal szerzett meg a csapat. A nyáron mindannyian aláírták, hogy beleegyeznek a tartozás átütemezésébe és ez roppant lényeges, hiszen ha nem teszik, akkor a ZTE nem indulhatott volna az élvonalban! Szóvá tették a játékosok azt is, hogy úgy érzik, kizárólag velük akarják elvitetni a balhét a klub csődjéért. Magyarán a vezetők szerintük az ő pénzükre irányítják a figyelmet és a közvélemény majd megint a "pénzéhes" labdarúgókat okolja majd a csapat esetleges széthullásáért, holott ők kizárólag a jó szerepléssel, azaz a prémiummal tudnak igazán keresni és a klub éppen ezzel tartozik nekik, már tudjuk, a tavasz eleje óta. Úgy érzik, a vezetés ahelyett, hogy új forrásokat keresne és találna, inkább az ő kárukra keresi a megoldást, kimondva-kimondatlanul is prédaként vetve őket a közvélemény elé. Cseberből vederbe kerülne az is, aki belemegy a szerződése hosszabbításába. Elhangzott, hogy a vezetők nem tudtak garanciát adni a csökkentett fizetések és prémiumok kifizetésére sem, tehát a jelek szerint annak sem lesz biztosabb az egzisztenciája, aki megalkuszik a sanyarú helyzettel.
Arra a kérdésre, hogy ki az, aki távozása esetén lemondana arról a pénzről, amellyel a társaság tartozik neki, senki sem emelte fel a kezét. Akkor viszont mindenki egyetértően bólogatott, amikor az egyik legtekintélyesebb játékos elmondta: az őszi idényből hátralévő öt mérkőzésen a legjobb tudásuk szerint igyekeznek lejátszani. Egymásért és önmagukért is játszanak majd, ami persze nem garancia a győzelemre, de az biztos, hogy már csak becsületből is küzdenek ezen az öt találkozón. Még egyikük sem jelentette fel a klubot, de egyáltalán nem tartják lehetetlennek, hogy hamarosan erre is sor kerül.