Az Újpest tovább üldözheti a Fradit

Mert így van ez már időtlen idők óta: ha a lilák és a zöldek mérkőznek, akkor lehet eső, lehet sár, esetleg jég vagy trópusi hőség, a szurkoló nekiindul, hogy közelről nézhesse a rangadók rangadóját. Korábban, amikor még a lilák a Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó csatársorral rohamoztak, fel nem merült volna egyetlen újpesti drukkerben sem, hogy ilyen kilátástalan időben (tegnap nemcsak hogy megállás nélkül zuhogott, emellett kabát alá kúszó hideg is volt…) otthon maradjon, de a ferencvárosiak is így voltak ezzel, akár a Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi ötös fogat támadott, akár Nyilasi Tiborék villogtak.

A vízözön ellenére remek volt a talaj

Ma más időket élünk, a futballunk érdeklődés szintjén nyomába sem érhet bármilyen valóságshow-nak, ám az emberek mégsem fordultak el teljesen a sportágtól. Legalább 2000 ferencvárosi szurkolt teli torokból, s velük szemben csaknem 3000 újpesti tette ugyanezt, igazi futballhangulatot varázsolva. S hiába spriccelt két napja megállás nélkül az eső, ez nem fogott ki a talajon: az újpesti stadion fűtengere csúszósnak tűnt ugyan, ám tökéletes állapotban volt.
A rossz idő ellenére futballra ingerelt minden, nem véletlenül mondta a meccs előtt az újpesti pályaedző, Véber György: "Nyerünk kettő egyre. A kedvesem minden meccs előtt jósol, s eddig rendszerint eltalálta az eredményt."
A tipp most nem jött be, de Véber Györgyöt - aki maga is játszott lila-fehér szerelésben jó néhány Újpest-Fradi meccset - vigasztalhatja, a rangadón a döntetlen is siker.

Minden labdáért küzdöttek a játékosok

És akkor máris a meccsnél tartunk: aligha bánta meg az a mintegy 5000 drukker, aki kijött a derbire. Kilencven percen át küzdött, hajtott a két csapat, s most túlzás nélkül leírhatjuk, minden egyes labdáért brusztoltak a főszereplők, fradisták és újpestiek egyaránt odatették magukat, nem kímélve saját testi épségüket sem. Győzni mindenáron! - szólt a jelszó mindkét oldalon. A játékosok pedig ennek szellemében tették a dolgukat. Az első félidőben veszélyesebbnek tűnt az Újpest, ugyanis a hazaiak akciói gyorsabbak, megkomponáltabbak voltak, ám a lehetőségek sorban kimaradtak. Hiába harcolt ki mezőnyfölényt a pálya közepén a lila-fehér gárda, hiába húzott el Simek Péter a jobb, Tóth Norbert a bal oldalon, többször is a ferencvárosi védők mögé kerülve, a vezető találat csak nem jött. Gól született viszont válaszként a másik oldalon, méghozzá Sorin Botis szemfülessége, no meg a hazai védelem kapitális hibája révén. Zengett-zúgott a Fradi-tábor, de taps kísérte az öltözőbe a lilákat is.

A lelkesedésért cserébe nagy taps járt

A második játékrészben tovább folytatódott a hatalmas küzdelem, a végig zuhogó eső sem zavarta meg a futballistákat abban, hogy olykor látványos akciókkal rukkoljanak ki. Hazai szinten közönségszórakoztató játékot láthattunk, bár nem a szép futball, sokkal inkább a küzdőjelleg dominált, és ennek a megalkuvás nélküli futballnak volt eredménye a lilák egyenlítő találata is: Rajczi Péter és Szűcs Lajos találkozója, és a furcsa ívben szálló labda eredményezte a bajnoki évad eddigi legfurcsább gólját.
Azok a szurkolók, akik nem csupán gyalázkodás kedvéért vettek jegyet, még ezen a rosszkedvű, eső áztatta vasárnapon is futballünnepként élhették meg a lilák és a zöldek csatáját. És amitől igazán szép ez a játék, végül mindkét edző úgy érezte a meccs után, az övéi voltak jobbak… ---- 12. perc: Vagner passzolt Lipcseihez középen, ő előbb átvette a labdát ballal, majd jobbal lőtt 17 méterről, Vlaszák ügyetlen mozdulattal nyúlt a labdáért, amely kezéből kiperdülve a léc fölött jutott a kapu mögé.
33. perc: Simek jobbról nagyszerűen adott középre. Bükszegi közelről kapura pörgette a labdát, Szűcs Lajos bravúrral védett, de a testéről kipattant a labda, amely Rajczi elé került, ám Gyepes végül felszabadított.
42. perc: Lipcsei a balösszekötő helyéről jó érzékkel passzolt Rósa Dénes elé a bal oldalra, aki csinált egy lövőcselt ballal, majd jobbal az öt és felesen helyezkedő Botishoz passzolt. A légiós jobbal lekezelte a labdát, aztán sarokkal áttette a bal lábára, majd Tamási és Grósz mellett öt méterről, ballal, keresztben kapura lőtt. A labda Vlaszák kezét is érintve jutott a kapu bal oldalába.
0-1
49. perc: Ritkán látható, szerencsés góllal egyenlített az Újpest. Lipcsei Péter a hazaiak 16-osa előtt a tőle jobbra gólhelyzetben lévő Rósa Déneshez szerette volna passzolni a labdát, ám Vanczák közbelépett, majd egyből indította Bükszegit, aki remek ütemben ugratta ki a leshatáron helyezkedő Rajczit. Az újpesti csatár és a kapujából 28 méterre kifutó Szűcs Lajos közül a Fradi kapusa érte el egy pillanattal előbb a labdát, ám amikor jobb lábbal el akarta rúgni, a labdával a lilák támadójának jobb lábát találta el. A labda felpattant, és nagy ívet leírva a bal kapufa tövénél csapódott a zöld-fehérek hálójába.
1-1
55. perc: Szűcs Lajost bazaltdarabokkal dobálták meg a hazai szurkolók, ezért a vendégek kapusa nem végezte el a kirúgást, hanem a félpályához ment, és jelezte, ha nem csinál rendet a játékvezető, nem áll vissza a kapuba. Két perc huzavona után folytatódott a mérkőzés.
90. perc: A csereként beálló Kőhalmi futotta le a ferencvárosi védőket a jobb oldalon, majd 14 méterről lőtt, Szűcs bravúrral a bal alsó sarok előtt tolta szögletre a labdát. ---- Mészöly Géza, az Újpest vezetőedzője: - Azért szép játék a futball, mert mindenki másképp látja. Szerintem mi futballoztunk fölényben, nekünk volt több helyzetünk, de sajnos csupán egy gólt rúgtunk. Igazi rangadó volt, annak minden hibájával, feszültségével és szépségével. Úgy vélem, a szurkolók jól szórakoztak.

László Csaba, a Ferencváros vezetőedzője: - Győzni szerettünk volna, s erre minden esélyünk megvolt, hiszen számos helyzetet dolgoztunk ki. Mi voltunk a kezdeményezőbbek, ám az Újpest okosan, taktikusan a kontraakciókra építette taktikáját. Végül is számunkra egy jó mérkőzésen az egy pont megszerzése is elfogadható.

Gólszerző: Botis (0-1) a 42., Rajczi (1-1) a 49. percben.
Sárga lap: Tamási (Vagnert buktatta) a 13., Erős K. (Kapic buktatásáért) a 24, Kapic (Farkas Balázst vágta fel) a 25., Grósz (Bajevszkit buktatta) a 67., Huszti (Vanczákot talpalta le) a 76., Lipcsei (reklamálásért) a 76. percben. Szögletarány: 4:10 (2:3)

Játékvezető: Szabó Zsolt (7). A bíró erélytelenül sípolt. Nem rajta múlott, hogy nem fulladt botrányba a mérkőzés. Gyakran feleslegesen mutatta fel a sárga lapot, amikor viszont hatásos lett volna a határozott fellépés, nem nyúlt a zsebéhez.
Asszisztensek: Hegyi, Kispál ---- +++ Ha nem is voltak ott, legalább beszéltek róluk. Születésnapot ünnepelt két korábbi újpesti kedvenc, Zámbó Sándor (60) és Fazekas László (57). Az egyik a bal-, a másik a jobbszélen bolondította meg az ellenfelek védőit, és az idősebb lila-fehér szurkolók talán a mai napig nem tudják eldönteni, melyiküket szerették jobban. Most nekik szólt a taps.

--- Szűcs Lajos megindult a játékvezető felé. A kezében tenyérnyi bazaltdarabbal, amelyet az újpesti szektorból dobtak felé, s amely ott landolt néhány méterre tőle. Legalább ötször-hatszor vették célba a Megyeri úton csak "Júdás Lajosként" emlegetett kapust. Bár a meccs folytatódott - az Újpest azért jókora büntetésre számíthat. ---- A találkozó 49. percében Rajczi Péter és Szűcs Lajos sprintelt a labdára, és az kettejük összecsapása után sajátos röppályát leírva, a ferencvárosi kapu bal sarkába hullott. A mérkőzést követően így emlékeztek vissza erre a pillanatra a főszereplők.
Rajczi Péter (Újpest): "Bükszegi Zoli passzolta előre a labdát, én pedig éreztem, hogy körülbelül egyszerre érhetek oda a labdához Szűcs Lajossal. Figyeltem a Fradi-kapus lábát. Lajos belsővel próbált felszabadítani, de az én lábfejemet találta telibe, s attól kezdve egyikünk sem tudta, hol landol a labda. Futottam tovább, de szerencsére már nem kellett játékba avatkoznom. Szerencsés gól volt, elismerem."
Szűcs Lajos (Ferencváros): "Kaptam már balszerencsés gólokat, de ez a mostani, sajnos, a csúcsra kerülhet… Nem érzem, hogy súlyos hibát követtem volna el. Egyszerre értünk oda Rajczi Péterrel, én talán egy pillanattal előbb rúghattam bele a labdába, amely a saját kapunk felé repült. Dermedtem néztem, ahogy a hálóba hullott…"