A nehéz hetek után már egyirányú a zalaiak útja

Majd csaknem ötezer néző társaságában helyet foglalt a kék és fehér műanyag székekkel, kilencven percen át hibátlanul műkődő eredményjelzővel felszerelt, háromnegyed részt fedett, más szóval otthonosnak mondható stadion lelátóján, hogy másfél órával később megállapíthassa: ez tényleg jó mérkőzés volt.
Igaz, a találkozó mégsem kapta meg a jó minősítést, mert bár a ZTE produkciójáért, az öt gólért talán még a jeles is járt volna, a Kaposvár ezúttal közel sem nyújtotta azt, amiért az eddigi fordulókban oly’ sokan fejet hajtottak előtte. A fiaskóra persze van magyarázat, s ezzel Prukner László készséggel szolgált az öltözőfolyósón.
"Egyértelmű, a jobbik csapat nyert - szögezte le mindjárt a Rákóczi edzője. - Ugyanakkor mi is tettünk azért, hogy ilyen súlyos vereséget szenvedjünk. Az egerszegi összecsapást megelőző napokban történtek olyan dolgok, amelyek akaratlanul is zavart okoztak a fejekben, gondolok itt például arra, hogy Balajcza Szabolcs abban a tudatban védte végig a találkozót, hogy a kedvese közben bármelyik percben szülhet, vagy arra, hogy a héten több játékosom is meghívást kapott a B-válogatottba, és bizony néhányan még nem tudták ezt feldolgozni."

Félreértés ne essék, nem arra célzott a nem csupán a kaposvári öltözőben, hanem biológia és testnevelés szakos tanárként az egyik középiskolában is rendszeresen a figyelem központjába kerülő szakember, hogy a második számú nemzeti együttessel Japánba készülő labdarúgói elszálltak, mint a macskát látó galambok. A helyzet ennél sokkal egyszerűbb: egy, a játékosokat jól ismerő személyt idézve, "…ezek a fiúk a szomszédos faluba is ritkán ruccannak át, nemhogy Tokióba, úgyhogy megértheti mindenki, miért vannak kissé zavarban…"
Ami azt illeti, a Rákóczi megilletődöttségét maximálisan kihasználták a házigazdák, akik úgy nyertek 5-0-ra, hogy - az itt meg ott kihasználatlanul hagyott ziccereket beleszámítva - 8-3 is lehetett volna a vége. A zalai találatok negyven százalékát az a Darko Ljubojevics vállalta magára, aki ezúttal belső középpályásként szerepelhetett, és ha már ezen a poszton jutott szóhoz, kétszer is gólt kiálthatott. Az csak természetes, hogy a lefújást követően fülig érő szájjal értékelte a számára felettébb jól sikerült másfél órát:

"Tessék, ilyen a futball. Két hete a Videoton elleni meccsen hasonló szituációba kerültem, mint most az első találatom előtt, akkor is kibújtam a védők között, el is lőttem a labdát, ám a kapufa megakadályozott a gólszerzésben. Ezúttal jobban céloztam, így máris ünnepelhettem az első gólomat. Mellesleg tényleg az elsőt, ebben a szezonban ugyanis még nem találtam a rivális kapujába. Habár ez nem meglepő, hiszen tudtommal engem nem sorolnak a gólerős futballisták kategóriájába…"
Ámbár szombaton kiderült, hogy életveszélyes a "Darko-lövés", gyanítható, Ljubojevicsre eztán sem állít két védőt a rivális mestere. A bosnyák származású szerb légiós speciel nem is bánná, ha legközelebb sem kísérnék megkülönböztetett figyelemmel.
"Nagyon élveztem ezt a szerepkört, tudtam védekezni, támadni, robotolni, cselezni, ráadásul gólokat is rúgtam - mosolygott tovább egy fogkrémreklámba illően a mérkőzés legjobbja. - Azt természetesen nem ígérhetem, hogy mostantól minden találkozón így teljesítek majd, de arra mérget vehetnek: a lelkesedésemen, no meg a többiekén nem múlik a ZTE jövőbeni eredményessége. Mert bár bukdácsoltunk az elmúlt hetekben, remélem, a Kaposvár elleni sikerrel visszataláltunk arra az útra, amelyen a szezon elején jártunk. Amely amúgy egyirányú: csak felfelé vezet…"