Akit nem fogadott be a város

– Tényleg álruhát öltött?
– Szó sincs róla, beültem a kocsiba, és kedd délután, a szövetség elnökségének döntését követően a kollégáimmal együtt elutaztam Szombathelyre – mondta Bíró Péter. – Az utazás célja az volt, hogy a város vezetőivel tárgyaljunk a szombathelyi futball jövőjéről. A pápai futball-kft. tulajdonosai felhatalmaztak arra, hogy felajánljam: ha van erre igény és fogadókészség, a tartozások nélküli, elfogadott NB I B-s indulási jogú labdarúgócég átteszi telephelyét a vasi megyeszékhelyre. Azok a helyi kötődésű futballisták pedig, akik maradni szeretnének Szombathelyen, ingyen átigazolhatnak a Lombardtól az NB I B-s együtteshez. Nem bújkálok senki elől, mint mindig, ez esetben is vállalom a döntéseimet.
– Mit hallott, milyen volt a Lombard búcsúzásának visszahangja Szombathelyen?
– Vegyes fogadtatásról beszélnek… Biztos vannak, akik a pokolba kívánnak, akik viszont ismerik e költözés igaz történetét, talán másokat küldenének el melegebb éghajlatra.
– Önnek már van némi tapasztalata a telephelyváltásokban…
– A tatabányai és a szombathelyi történet – ha vannak is hasonlító fejezetei – alapvetően különbözik egymástól. Kétségtelen, Tatabányán sem kaptam meg azt a támogatást, ami egy első osztályú csapat működtetéséhez szükséges, de ott erről nem is volt semmiféle írott megállapodás. Nem úgy, mint Szombathelyen… Ez a sztori jellemző adalék ahhoz, hogy az a vállalkozói kör, amely egyébként szívesen részt venne a magyar labdarúgás működtetésében, miért vonható be mégis nehezen a honi futballcégek tulajdonosi körébe.

– Elnök úr, pörgessük akkor vissza a naptárt 2002 júniusáig.
– Nos, amikor Szombathelyre került az Új Lombard Labdarúgó Kft., köttetett egy alapszerződés, melynek három lényeges eleme volt. Eszerint a stadiont, a létesítményt kezelő, részben az önkormányzat által támogatott Haladás VSE közreműködésével ingyen használhatjuk, a város meghatározott összeget utal át a futball-kft.-nek, minden többi költséget pedig – kerül amibe kerül a működés – én állok, és további önkormányzati pénzért semmiképpen sem kilincselek. A szerződéskötésnél igyekeztem a lehető legnagyobb gondossággal eljárni, egy valamivel azonban nem számolhattam: Szombathely jóval távolabb van, mint azt a térképen lemérhető kétszázötven kilométeres távolság sejteti… ---- – Ez így azért többismeretlenes egyenlet…
– Nos, arról van szó, hogy Szombathelyen nagyon nehezen fogadják be az idegent. Főként, ha az illető a fővárosból érkezett – függetlenül a szándékaitól, tetteitől. Kétéves harcomba került, mire a Lombardot legalább részben sikerült elfogadtatnom a helybéliekkel, ugyanakkor néhány olyan prominens személyiség, akinek a szava meghatározó a megyeszékhely sportéletében, minden eszközt megragadott arra, hogy a Lombard szombathelyi szerepvállalását ellehetetlenítse.
– Neveket is mondana?
– Természetesen, hiszen minden mondatomat igazolni tudom. Nos, elsősorban Csigó Szabolcsra, a Haladás VSE ügyvezető elnökére, Májer Ferenc társadalmi elnökre, illetve a volt alpolgármesterre, Prumberger Emilre gondolok. Az első intő jel az volt, amikor tudomásomra jutott, hogy a színfalak mögött komoly szervezőmunka folyik az akkor még igen jó eséllyel élvonalbeli szereplésre pályázó Bük Szombathelyre költöztetésére – ami nyilvánvalóan a Lombard távozásával járt volna együtt. Aztán következett a huzavona a stadionhasználat körül. Hiába volt megegyezés arról, hogy a Lombard FC Haladás ingyen játszhat a pályán, Csigó Szabolcs – a terület tulajdonosára, a MÁV Rt.-re hivatkozva – 15-20 millió forint körüli bérleti díjat óhajtott beszedni. A vasúttársaság vezetőivel folytatott beszélgetés azonban világossá tette, hogy a MÁV Rt.-nek ilyen igénye nincs, bár az tény, hogy az éves támogatáson túl a létesítmény működtetésére többet nem óhajtott áldozni. Meggyőződésem: ha megfelelő az együttműködés a Haladás VSE-vel, akkor a futballisták éppúgy térítésmentesen használhatták volna a stadiont, ahogy a többi szakosztály sem fizet a létesítményhasználatért. A jelek szerint csupán az "idegenek" ingyenessége szúrt szemet…
– A Haladás VSE-nek részben a város a fenntartója. Miért nem lobbizott a képviselőtestület ez ügyben?
– Erre én nem tudok válaszolni, viszont az önkormányzat a saját vállalását sem teljesítette: a már említett alapszerződésben meghatározott, esedékes pénz legutóbbi részlete már nem érkezett meg a számlánkra.
– Állítólag harmincötmillió forintról van szó…
– A konkrét összegről, mivel üzleti titokról van szó, én nem nyilatkozhatom.
– Nem lehet, hogy a város jobban magáénak érezte volna a futballcéget, ha tulajdonostárs lehet az Új Lombard Labdarúgó Kft.-ben?
– Kapaszkodjon meg, az volt! Igaz, hogy csak közvetetten, mégpedig a Haladás Labdarúgó Kft. révén. Ez volt az a futballvállalat, amely az én Szombathelyre érkezésem előtt a Haladást működtette, és amely 2002 nyarára százötvenhétmillió forintos adósságot halmozott fel. A bajnoki rajt előtt három héttel féltucatnyi szerződtetett játékosa sem maradt, és akik még kitartottak, azoknak is jelentős összeggel tartozott a Haladás Kft. Nos, ez a cég lett – egy forint ellenében – harminckilenc százalék erejéig az üzlettársam az Új Lombard Labdarúgó Kft.-ben.
– Remek partnert választott…
– Nem volt más lehetőségem, az alapszerződés miatt ezt vállalnom kellett. De nem idegeskedtem, mert úgy gondoltam, ez csupán átmeneti állapot, aztán végül két éven át kínlódtunk egymással. Elmesélek egy jellemző esetet: a Haladásnak bírósághoz kellett fordulnia a Grazer AK-val szemben Halmosi Péter nevelésiköltség-térítésének megfizetése miatt. A pereskedés 4.8 millió forintba került, amit jómagam álltam. Végül nyertünk, és ez ötvenkétmillió forintot hozott a kaszszába, ám a Haladás Kft. illetékesei máig nem mentek el a pénzért Grazba. Én rendeztem kezesként a Haladás Kft. hatvanmillió forintos ligahitelét is, noha az említett összeg visszafizetésére az önkormányzat korábban garanciát vállalt. ---- – Valami nem világos: a cégbírósági adatok szerint az Új Lombard Kft.-nek ön a kizárólagos tulajdonosa…
– Mi tagadás, ezzel a Haladás Kft.-üggyel behúztak alaposan a csőbe, de annyira azért éber voltam, hogy az üzletrészátruházási szerződésben szerepeljen egy pont, mely garantálja: ha a Haladás Kft. ellen felszámolást elrendelő, első fokú bírósági határozat születik, akkor egyoldalúan visszavehetem az Új Lombard Kft. harminckilenc százalékos üzletrészét. Ezt júliusban meg is tettem. Ám ezzel még nincs vége e fejezetnek: képzelje el, hogy többször felkínáltam szóban és írásban is az önkormányzatnak, hogy húsz százalék erejéig, öt forint ellenében legyen üzlettársam az Új Lombard Kft.-ben, de a képviselők még csak nem is tárgyaltak az ajánlatomról.
– Biztos nem akartak több pénzt áldozni a futballra.
– Könyörgöm, ez a megoldás egy fillér plusz kiadással nem járt volna! Az ügyletnek az erkölcsi súlya lett volna a jelentősebb, hiszen ha üzlettársak vagyunk, az morálisan megszilárdítja a kettőnk közötti szerződéses viszonyt.
– Hallgatom önt, és folyvást az jár a fejemben: nem gondolja, hogy az önnel és az Új Lombarddal szemben Szombathelyen meglévő ellenszenvet könnyebben le lehetett volna küzdeni, ha a csapat nem csupán vergődik az Arany Ászok Ligában?
– Nem vagyok híve a hangulatkeltésnek, nem hiszem, hogy jó ötlet lett volna, ha az egyébként jól szereplő gárda jövője miatt aggódó szurkolók a városháza elé vonulnak tüntetni. De nem akarom megkerülni a kérdést: tény, hogy ilyen pocsékul még csapatom nem szerepelt, mint most legutóbb a Lombard FC Haladás. Én magam is roppant elégedetlen vagyok a produkcióval. Ugyanakkor azt is látni kell: egy társulat igazán akkor képes jól teljesíteni, ha segítő közeg veszi körül. Szombathelyen erről szó sem volt. Nem egyszer előfordult, hogy a publikum egy zajos része már az első percekben látványosan a saját együttese ellen fordult, hogy most az egyéb, döbbenetes jelenségekről ne is beszéljek. Fontos persze, hogy egy településen lokálpatrióták legyenek a lakók, de egy élvonalbeli futballcsapatot manapság képtelenség csakis helyi erőkből felépíteni. Ám így is mindent megpróbáltunk, hiszen tavasszal olyan ifjú reménységek jutottak szóhoz, mint például Schimmer Szabolcs, Kozmor Ákos vagy éppen Venczel Balázs, hazahoztuk Illés Bélát – képzelheti, ez azért nem kétfilléres megoldás volt –, a lényeg mégsem változott. Magánemberként mostanra jutottam el addig a felismerésig, hogy bármit teszek, én Szombathelyen nem tudok futballt csinálni.
– És Pápán?
– Előrebocsátom: engem Pápáról megkerestek, és roppant korrekt ajánlatot kaptam részben a várostól, részben a helyi vállalkozóktól, akik közül hadd emeljem ki Mészáros Ferencet. Ô annak a Freddi Bútornak a tulajdonosa, mely a profivilágbajnok bokszolót, Erdei Zsoltot is szponzorálja. Tudtommal nem kapok az önkormányzattól többet és mást, mint amihez a Balaton FC is hozzájuthatott volna – tehát a Lombard-Pápa FC ingyen használhatja a stadiont, és jelentős összeget kap évente a várostól, valamint a Mészáros úr által fémjelzett Pápa-csoport elnevezésű vállalkozói körtől. A pletykákat megelőzendő hadd tegyem hozzá: az anyagiakban nincs olyan különbség, ami miatt nekem önmagában érdemes lett volna Szombathelyről Pápára költöznöm. Viszont a fogadtatás a város, a Pápa-csoport és a helyi szurkolók részéről nem is említhető egy napon a szombathelyi hangulattal.

Már választottak színt az új csapatnak

– Cserébe ad-e az önkormányzatnak üzletrészt?
– Ilyen igény nem merült fel.
– Tárgyalt-e Kuti Istvánnal, a Balaton FC tulajdonosával az üzletkötés előtt, akiről egészen az elmúlt napokig úgy tudtuk, hogy Pápára viszi a csapatát?
– Egyszer beszélgettünk, de nekem ahhoz semmi közöm, hogy a város végül is velünk, és nem a Balaton FC-vel társult. Örülök, hogy a siófokiak Diósgyőrbe kerültek, hiszen Miskolcon imádják a labdarúgást. Ugyanakkor Pápán is futballszerető polgárok élnek, és ennek a városnak még sosem volt élvonalbeli csapata. Nagyon bízom a kísérlet sikerében, noha hozzáteszem, az idő rövidsége miatt az első évadban azt is eredményként könyvelem el, ha csend, rend és nyugalom lesz a csapat háza táján, illetve körvonalazódik egy olyan társulat, amelyre aztán később egy, a nemzetközi porondon is teljesíteni képes együttest fel lehet építeni.
– Számít Illés Bélára is?
– A lehetőség számára is adott, hiszen aki a Lombard FC Haladás keretéből jönni akar, jöhet Pápára. De kérek még egy hetet, hogy a végleges névsor összeálljon.
– Addig semmi konkrétum?
– Azt elárulhatom, hogy a csapat színe – igazodva a pápai hagyományokhoz – sárga-kék-fekete lesz…