A nagy Fradi-balhé után

Az első intő jel:
Amikor a bodajki kupamérkőzésen a megsérült Gyepes Gábornak le kellett jönnie a pályáról, az edző állítólag levegőnek nézte: nem volt kézfogás, nem hangzott el egyetlen vigasztaló szó sem, a sírás határán álló tízszeres válogatott védőbe csak a kispadon ülő társai próbáltak életet verni.

Következtetés:
Pintér Attila érzéketlen volt az emberi problémákkal szemben.

"Egy edzőnek az a dolga, hogy megfelelő taktikai utasításokat adjon a becserélt játékosnak. Akkor én ezt természetesen meg is tettem, ám utána első dolgom volt, hogy Gyepes Gáborról érdeklődjem. A mérkőzés során többször is odamentem hozzá, és komolyan mondom, lelkiismertfurdalásom volt azért, hogy a félsz ellenére csak betettem a csapatba."

A második intő jel:
Nem túl szerencsés momentum: Gera Zoltánnal rögtön a közös munka kezdetén nézeteltérésbe keveredett a szakvezető. Bár a ferencvárosi csatár mindenképpen utazni akart a válogatottal Ciprusra, Pintér Attila mindezt nem nézte jó szemmel, és szerette volna itthon tartani a támadót. A csatát Gera Zoltán nyerte meg, végül csak mehetett Ciprusra, ám máris megvolt a feszültség.

Következtetés:
Pintér Attila háttérbe szorította a válogatottat a klubérdek miatt.

Pintér Attila visszavág:
"Gera Zoltán két és fél, három hetet hagyott ki a felkészülési időszakban sérülése miatt. Jeleztem a vezetőségnek, hogy a csatár lehetőleg ne menjen el Ciprusra, inkább itthon épüljön fel teljesen. Megértem, hogy a szövetségi kapitány előtt ez volt az első bemutatkozási lehetőség, de úgy ítéltem meg, Gera Zoltánra szüksége van mind a Fradinak, mind a válogatottnak, ezért szerencsésebb, ha a nagyobb bajt megelőzendő itthon marad."


A harmadik intő jel:

A jelek szerint a szurkolók nagy kedvencét, Tököli Attilát csöppet sem kedvelte a tréner. Előbb az edzéseken csak a tartalékok között kapott szerepet, majd ugyan a felkészülési meccsek többségén játszott, ám egy sérülés miatt kivált a sorból, és utána alig lépett pályára a bajnokságban. Ráadásul Pintér Attila nem is beszélt a csatárral, állítólag sokszor még köszönni is elfelejtett, akit végül Farkas József pályaedző közreműködésével Gera Zoltán követelt be a csapatba.

Következtetés:
Pintér Attila mellőzte a tehetségeket, és megfélemlíthető volt egy sztárjátékosa által.

Pintér Attila visszavág:
"Na, nehogy már egy játékos szóljon, hogy kit tegyek be a csapatba! Marius Sasu a csatársorban hasznosan játszott, benne volt a gól. A Sopron elleni mérkőzésen az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy Tököli Attila bekerül a kezdőbe, és nem azért mellőztem korábban, mert bármilyen problémám lett volna vele. Mindenkit egyenlő mércével mértem. Megjegyzem, amikor Tököli nem kezdett, a négy meccsből hármat megnyertünk és egyszer döntetlenre végeztünk…"

A negyedik intő jel:

Játékosai szerint a tréner választás elé állította Eisemann László gyúrót is. Bár a masszőr szeretett volna a válogatottnál dolgozni, Pintér kötelezte arra, hogy csupán a Ferencvárossal foglalkozzon, és semmiféle úgymond haknizást nem tűrt el.

Következtetés:
Pintér Attila nem tolerálta a nemzeti érzelmeket, és minden szinten háttérbe szorította a válogatottat.

Pintér Attila visszavág:
"Azt hiszem, a huszonnyolc tagú kerethez elengedhetetlen a két masszőr, egy ember nem tudja elvégezni a feladatokat. Nekem a Ferencváros érdekeit maradéktalanul szem előtt kell tartanom, ezért mondtam azt, hogy szezon közben nem szívesen engedem el Eisemann Lászlót, mert annak a csapat látná a kárát. Kezdetben nem is volt benne Eisemann a stábban, csak menet közben hívták a válogatotthoz." ---- T ---- &