Az ágyúgolyó labda

Amikor azt próbáltuk kideríteni, hogyan lehetséges ilyen mértékű deformálódás, akkor Császári Attila, az adidas marketingigazgatója rögvest visszakérdezett. "Játékban maradt a labda? Hihetetlen! – hüledezett az egykori kiváló öttusázóból lett üzletember. – Mi szállítjuk a világ- és Európa-bajnokságok hivatalos labdáit, azoknál elképzelhetetlen ilyesmi. Eleve ágyúból kellett kilőni, hogy olyan sebességet érjen el, hogy a becsapódáskor ennyire elváltozzon a formája. Megfelelően felfújt labda esetében, ekkora ütést elszenvedve, Sorin Botis bizonyosan nem marad talpon. Bevallom, ilyen felvételt még sosem láttam…"
Nos, a helyzet annyiban érdekes, hogy az ősszel Sorin Botis homlokcsonttörést szenvedett. A ma már gyógyult játékos talpon maradt az esetet követően, sőt, tovább játszott. Hogy ez miképpen történhetett, arról a sportolók fizikai terhelhetőségét vizsgáló specialistát, Petrekanits Mátét kérdeztük.

"Egy közönséges fejes legfeljebb szervi probléma esetén okozhat problémát – mondta az orvos. – Persze abban az esetben, ha a labda kirepülési sebessége százhúsz-százharminc kilométer, röppályája pedig nem túl magas, az eset agyrázkódással is járhat."
Ha tehát valakit jó közelről arcon találnak a labdával, az elég rosszul járhat. Egy ilyen erejű ütés a bokszolók K. O.-értékű leterítésével vetekedhet… Petrekanits Máté szerint amúgy nem is a labda ütésének hatása a legrosszabb, hanem az, hogy a mai játékosok annyira motiváltak, annyira szeretnének játszani, hogy nem törődnek a kisebb sérülésekkel, mondjuk az enyhébb agyrázkódásokkal.
Sorin Botis egyébként az Újpest elleni meccs óta is ugyanúgy edz, mintha mi sem történt volna. Igaz, ameddig nem látta a képet, nem is sejtette, hogy valami különös történt, azonban akkor, amikor hétfőn kézbe vette a Nemzeti Sportot, megdöbbent.
"Elképesztő a kép! – mondta a román légiós. – Teljesen szokványos fejes volt, a labdának nem lett volna szabad ennyire eldeformálódnia. Nem is értem, hogy történhetett ez…"
A főszereplő tehát nem talál magyarázatot az esetre, és be kell vallanunk, egyelőre mi sem…