Pert nyert a liga a Borsodi ellen

A történet előzménye, hogy a Profi Liga Kft. 2000 októberében ötéves szerződést kötött az International Media and Sport Companyval (IMS) arról, hogy a Jersey-szigeteken bejegyzett angol sportmarketingcég névadószponzort keres az első osztályú bajnokságnak. A kiválaszott partner a Borsodi lett évi 114 millió forintos szponzori díj fejében. Minden ment a maga útján, mígnem 2002 nyarán elhunyt az angol cég tulajdonosa, Christopher Queree, az IMS pedig lényegében beszüntette tevékenységét; így egy idő után már az MLL-nek sem fizette ki a névszponzori szerződés esedékes részletét. Ám a Borsodi – a polgári törvénykönyvre hivatkozva – felajánlotta, hogy belép az IMS helyére. A liga ki is bocsátott egy számlát, ami azt sejtette, hogy rábólint erre a megoldásra, ám villámgyorsan vissza is vonta azt, mondván: mégsem fogadhatja el a sörgyár teljesítését, hiszen nincs az rt.-vel jogi kapcsolata (az MLL-nek kapóra jött, hogy az addigiaknál magasabb áron értékesítheti a marketingjogokat).
Ezt követően az MLL még felajánlotta a Borsodinak, hogy új feltételekkel (több szolgáltatásért, de több pénzért), ezt azonban a sörgyár visszautasította. A liga ezért új tendert írt ki a névszponzori szerződésre, amelyet a Borsodi fő piaci riválisa, a Dreher Sörgyárak Rt. nyert meg. A Borsodi ezt követően perre ment, és 290 millió forintot, illetve annak járulékait követelte az alperesektől kártérítés címén. A ligát képviselő ügyvéd, dr. Ebergényi Imre azonban már a sörgyár keresetének jogalapját is vitatta.
A keddi tárgyalási napon a bíróság azt próbálta tisztázni, hogy az MLL és az IMS közötti szerződés tartalmazott-e olyan megkötést, ami személyhez kötötte a teljesítést, illetve, hogy az alperes jogellenesen járt-e el, amikor felmondta az IMS-sel aláírt megállapodást. Nos, a 2000. októberi dokumentumról kiderült, hogy noha a felek szándékuk szerint a magyar futballal összefüggő kereskedelmi és marketinjogok értékesítésére is szövetkeztek volna, a tényleges egyezség csupán a névszponzor felkutatására szólt; e tekintetben tehát a bíróság nem osztotta a liga és a másik két alperes álláspontját. Azt is kimondta, a Borsodinak törvényes érdeke fűződött ahhoz, hogy az IMS helyett magára vállalja az esedékes részlet kifizetését. A baj csak az volt – magyarázta az ítélet rövid szóbeli indoklásában a bírónő –, hogy a sörgyár át akarta vállalni az IMS tartozását; ehhez viszont az alperes nem volt köteles hozzájárulni. De ha már érkezett egy számla a sörgyárhoz a ligától, akkor bizony az ott feltüntetett öszszeget a Borsodinak át kellett volna utalnia a kibocsátóhoz, mert így csak jelezte a fizetési készségét. Ez azonban nem elegendő az alperesek esetleges jogellenes magatartásának megállapításához.
A bíróság ezért a Borsodi keresetét elutasította, egyúttal hárommillió forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperest. Nem kétséges, a sörgyár fellebbez majd az első fokú ítélet ellen, így a per a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik. ---- B ---- A