Tóth Bálint vereséggel kezdett

Állt karba tett kézzel a pálya szélén, és nézte, ahogy fiai a bemelegítést végzik. Aztán elkezdődött a derbi, de korántsem volt telt ház, úgy, mint a régi szép időkben, ám aki kijött, az szurkolt becsülettel, egyrészt a hideg, másrészt a tét miatt. Most nem egyszerű presztízscsatáról volt szó, hiszen az utolsó Zalaegerszeg egy ponttal állt az őt megelőző Szombathely mögött a játéknap előtt. Volt tehát miért hajtani, és tudták ezt az erkélyről kukucskáló, no meg a lelátón kiabáló drukkerek is.

És a Szombathely ennek szellemében kezdett hozzá a munkához. Több gyors akció futott a vendégek kapuja felé, a ZTE ezekben a percekben megszeppent, riadt ellenfélnek tűnt. Aztán a magabiztos Haladásból egyetlen perc leforgása alatt hátrányban lévő, óvatos, tanácstalan csapat lett. Mindehhez Sebők József trükkös csele, no meg egy rossz szerelési kísérlet szükségeltetett. A jogosan megítélt büntetőből Sebők Vilmos szerzett vezetést, és ettől a pillanattól kezdve már egyértelműen az történt, amit a kékek akartak. A ZTE gyakorlatilag hét emberrel védekezett, megszállta saját tizenhatosa környékét, hogy aztán ebből a biztonságos bunkerből villámgyorsan fejlődjön fel akár létszámfölényt is kialakító támadásokhoz. A Haladás nem is tudott mit kezdeni a ZTE taktikájával. A szombathelyiek rendre elakadtak a sűrű védőfalban, hátul pedig képtelenek voltak kontrollálni az elevenen mozgó Egressy Gábor és Sebők József helyváltoztatásait. Nem volt ez rossz meccs, még akkor sem, ha a színvonal igazán magyarosra sikeredett, hiszen becsülettel tette a dolgát mindkét csapat. Az első félidő másik kulcsmomentuma Molnár Balázs sajátos szerelési kísérlete volt; a zalaegerszegiek futballistája szándékosan kézzel állította meg egy hazai akció során a labdát. E szituációról bőven volt ideje gondolkodni, hiszen a játékvezető a hűvös időben a meleg öltözőbe parancsolta. Újult erőre kapott a Szombathely, Tóth Bálint pedig rögvest változtatott, védő helyére támadó szellemű középpályást küldött a pályára (igaz, a büntető előtt nagyot hibázó Seper Ákosnak meghúzódott a lába). Győzni kellett, ezt mondta minden szombathelyi, ám ugyanezzel érveltek a zalaegerszegiek is. ---- A szünet után folytatódott a presztízscsata mind a pályán, mind a lelátón. Erősödtek és durvultak a rigmusok, a két tábor szavalókórusai a mostanában divatos valóságshowk szókincsét elevenítették fel… A pályán valamivel békésebb küzdelem zajlott, az emberhátrányban lévő zalaegerszegiek még inkább a védekezésre ügyeltek, hogy aztán, ha lehetőségük adódott, támadásba dobják az újra és újra meglóduló Sebők Józsefet. Vele kapcsolatban érdemes megjegyezni: alighanem jó hatással lehetett rá Lothar Matthäus szövetségi kapitány megjegyzése, aki elmondta, kíváncsi a teljesítményére, és várhatóan játéklehetőséget ad neki szerdán, a Wales elleni barátságos összecsapáson. Nos, Sebők József csapata egyik legjobbja volt, de ugyancsak dicséret illeti Sebők Vilmost, aki magabiztosan irányította a védelmet, no meg a régi szép napjait idéző Egressyt.
A hazai publikum persze az övéivel foglalkozott, hol buzdítás, hol pedig apróbb káromkodás formájában. Ahogy teltek a percek, látva kedvencei tehetetlenségét, úgy lett egyre bosszúsabb a Haladás-tábor. De bizony a szombathelyiek nehezen jutottak be a vendégek tizenhatosán belülre, így csak ritkán sikerült helyzetbe kerülniük. A ZTE magabiztosnak tűnt, és ez talán abból is fakadt, hogy ismét ott lógott az ódon Rohonczi úti stadion lelátóján a hatalmas Manchester United-zászló, amelyre olykor rápillantva jókedve és önbizalma lett a zalaegerszegi fiúknak… A hajrában már-már kétségbeesetten támadott a hazai gárda, ám a Szombathely képtelen volt kihasználni emberelőnyét, és csupán egy szabálytalan gólt tudott szerezni a kezező Tüske Roland révén…
A Zalaegerszeg több helyzetet kidolgozva, tudatosabb futballal előrukkolva megérdemelten vitte el a három pontot a vasi fővárosból, elrugaszkodva ezzel a tabella utolsó helyéről. Ahová éppen a most legyőzött, és egyre nehezebb helyzetbe kerülő Haladás került. Ezért is írhatjuk: sokkal több volt ez, mint egyszerű presztízsmeccs… ---- 3. perc: Szabó Zoltán a ZTE térfelének közepén, a bal oldalról végzett el szabadrúgást. Kapu elé ívelte a labdát, az előrelopakodó Seper fejjel megcsúsztatta azt tíz méterről, de a labda elkerülte a bal sarkot.
10. perc: Szabó Zoltán bal oldalról végzett el szögletrúgást. A beívelt labdát Jagodics 11 méterről fejelte kapura, ám a labda a lécen csattant.
12. perc: Sebők József a Haladás tizenhatosának jobb oldali csücskénél átjátszotta Sepert, majd átesett a hazai játékos kinyújtott lábán. Erdős játékvezető határozottan a tizenegyespontra mutatott. A megítélt büntetőből Sebők Vilmos jobb lábbal, a jobbra vetődő Tóth Iván mellett a kapu közepébe lőtte a labdát.
0–1
22. perc: Egressy nagyszerűen adta a labdát a balösszekötő helyén kiugró Gyánónak, aki nyolc méterről, laposan megcélozta a jobb alsó sarkot, de Tóth Iván gyors vetődéssel szögletre tudta ütni a labdát.
35. perc: A ZTE térfelének közepén Illés szervezte a Haladás támadását, és a gólhelyzetben kiugró Somfalvihoz próbálta játszani a labdát, Molnár Balázs azonban kézzel megállította azt. Erdős József játékvezető azonnal felmutatta a piros lapot a vendégcsapat játékosának.
50. perc: Tüske cselezgetett a ZTE tizenhatosának vonalánál, majd jobb lábbal kapura emelte a labdát, Varga Zoltán azonban szép vetődéssel hárítani tudott.
59. perc: Illés tört be középen a vendégek tizenhatosára, amikor a tizenegyespont magasságában járt, Kocsárdi becsúszva tisztázott előle. A szögletrúgás helyett azonban a játékvezető kirúgást ítélt.
70. perc: Nagy Lajos futott el a jobb oldalon, majd laposan középre lőtte a labdát. Sebők József érkezett, előrecsúszva kapura küldte a labdát, ám a földre huppanó Tóth Iván a bal lábával még ki tudta rúgna azt. ---- Panaszkodnak a futballisták, hogy az őket bíráló újságírók, no meg tévések még csak beszélő viszonyban sincsenek a labdával. Olykor jogos ez a felvetés, ám Szombathelyen kaphattak némi ízelítőt, hogy a média képviselői sem mindig bottal verik a labdát. A hosszan előre vágott labdáért olyan látványos mozdulattal, oxival nyúlt az RTL Klub operatőre, hogy a közönség vastapssal jutalmazta. Szép jelenet volt, kár, hogy a pályán kívül…

Beszélhetünk és írhatunk mi itt öszszefogásról, a magyar futball feltámasztásáról. Amíg ilyen körülmények között készülnek a csapatok, nincs miről beszélni. Ezt sokan és sokszor elmondták az utóbbi időben, ám minden szónál és érvnél hatásosabb, ha valaki például besétál a szombathelyi csapat öltözőfolyosójára. Mint egy kiürítés előtt álló orosz laktanya, körülbelül így néz ki a szűk, ütött-kopott, omladozó folyosó, no meg az egész klubház. Aki ide belép, rögvest felhagy minden reménnyel… ---- Ha Illés Béla úgy döntene, hogy túlszárnyalja Sir Stanley Matthews egyéni rekordját, és történetesen a 62. születésnapján is bajnoki meccset szeretne játszani, Szombathelyen azt is örömmel vennék. Szeretik és tisztelik a városban őt, mint ahogy így voltak vele az MTK háza táján is. Illés különleges figurája a magyar labdarúgásnak, és ha egyszer mégis szögre akasztja a futballcsukát, hiányozni fog. Ez még akkor is igaz, ha most nem találja a helyét, nem találja a ritmust a Haladás csapatában. Aki külön figyeli őt a pályán, pontosan érzékeli, mit szeretne csinálni, de hiába, ha nincsenek meg a megfelelő társak. Olykor lyukra passzol, de nem mozdul a csatár, máskor kényszerítőzni próbál, de nem jön vissza hozzá a labda. Néha már látszik rajta, hogy bosszantja mindez, de becsületére legyen mondva, fut, hajt megállás nélkül. Egyébként nem lehet könnyű megszoknia, hogy immár nem a bajnoki címért küzd, mint ahogy tette azt annak idején a Honvédban vagy éveken át az MTK-ban. A mai Illés azért harcol a pályán, hogy kedvenc csapata, a Haladás bentmaradjon, és lehetőleg megússza a nagy gólkülönbségű vereséget, ami például nem sikerült legutóbb Sopronban. Illés persze így is "Béla király", és sokak kedvence.
Volt ezen a meccsen egy fiatalember, aki viszont az udvari bohóc titulust érdemelte ki. Varga Zoltánról, a zalaegerszegi kapusról van szó, aki úgy pózolt, mintha Jancsi bohócot alakítaná. Vetődött, feldobta magát, mutogatott és integetett a közönségnek. Hiába nyert csapata, a vesztes Illést tapsolták meg, neki pedig csak annyit kiabáltak: te bohóc… ---- Tóth Bálint, a Lombard FC szakmai igazgatója:
"Presztízsmérkőzést veszítettünk el, mert a futball megbüntetett minket. Igaz, a kiállítással visszakaptuk a lehetőséget, ám nem éltünk vele, mert nem volt elég hitünk, hogy kihasználjuk a létszámfölényt."


Gellei Imre, a ZTE vezetőedzője:
"Úgy kezdtük a mérkőzést, ahogy terveztük. Sokszor szereztünk labdát a középpályán, egy ilyen akcióból lett a tizenegyes is. Boldog vagyok, hogy a kiállítás után sikerült megőriznünk egygólos előnyünket."