Önkritikus siófokiak

Ettől persze még lehettek volna elégedettek is azok a szurkolók, akik jegyet váltottak a stadionokba, ám néhány együttes kifejezetten gyatra produkcióval rukkolt ki. Az önkritika mifelénk nem erős oldala a futball szereplőinek, ezért is érdemes újra felidézni Csertői Aurél, a Balaton FC szakvezetője nyilatkozatát, aki arról beszélt a Matáv Sopron elleni 0–0-s döntetlent követően, hogy "…önmagához képest is rosszul játszott a csapat". Fontos a szakmai igényesség, aki a sárga-kékek sikereinek titkát kutatja, annak talán érdemes arra is figyelnie, hogy a siófokiak az eddigi – a várakozásokat jócskán felülmúló – szereplés ellenére sem lettek önelégültek. A kis pénzért is megdolgoznak becsülettel, most már csak az a kérdés, meddig lehet "filléres boltot" működtetni a sportág elitkereskedésében.

Persze minden csak nézőpont kérdése, hiszen Dajka Lászlónak például tetszett a siófoki találkozó. A Matáv trénere legalábbis elégedetten beszélt együttese előadásáról. Szó se róla, a Sopron egyelőre a felsőházi rájátszásra jogosító hatodik helyen táborozik, előnye azonban minimális a Pécs előtt. Ám emlékezzünk: amikor tavaly nyáron Antók Zoltán felbukkant a hűség városában, abban a reményben vállalt szerepet a Matávnál, hogy a csapat egy-két éven belül nemzetközi szereplésre jogosító pozícióban zárja a bajnokságot. Ha ez a célkitűzés a télen a Fradi kispadját választó Pintér Attila távozásával nem merült feledésbe – s ugyan miért merült volna? –, akkor egy színtelen-szagtalan döntetlenért inkább jár dorgálás, mint kalaplengetés. Főleg akkor, ha az előző fordulóban a Haladás ellen ötször eredményes alakulat erejéből egy héttel később egy igazán értékelhető támadásra sem futotta…
Igaz, az egy pont azért mégiscsak egy pont. Supka Attila például alighanem beérte volna egy szolid iksszel az MTK ellenében, ezt azonban most nem tudhattuk meg, mert a nyers stílusú pörölései miatt súlyos eltiltással fenyegetett szakember – mint Heltai Jenő klasszikus vígjátékának hőse, a vitéz Agárdi Péter – ezúttal az önkéntes némaságot választotta. Reszeli Soós Istvánból viszont felszakadt egy megkönynyebbült sóhaj, amikor a győri meccs utolsó percében, 1–1-es állásnál a pécsi Márton Gábor pörgetése után elakadt a labda az ETO-kapu előtti sártengerben. Győrben hosszú esztendők óta álmodnak arról, hogy a rogyadozó stadion helyett végre megépüljön egy minden igényt kielégítő, XXI. századi aréna – tökéletes, az angol pályák füvét idéző minőségű gyepszőnyeggel. Szombat este azonban kivételesen alighanem azoknak a nevét is imáikba foglalták a győriek, akik máig húzzák-halasztják a tervezők által már megálmodott szuperlétesítmény építését…