Egy fafejű százmilliók ellen

Tudniillik sört lehet árusítani és fogyasztani a stadionokban, keményebb italokat azonban nem. Így whiskyt sem szürcsölhetnek a derék drukkerek – legalábbis a meccsen (legálisan) nem. Otthon, a karosszékből nézve a tévéközvetítést persze lehet, mi több, mondjuk, a mérkőzést megelőző vagy követő verekedésre is remekül lehet vele hangolni. A sörrel szemben óriási előnye, hogy kevesebbtől harcra éhes állapotba kerül az ember, s nem fordulhat elő, hogy a balhé kellős közepén a ser "átér”, s hirtelen pisilési szünetet kell kérni az ellenségtől.Oké, oké, ez csak vicc, s talán nem is a legjobb, de az tény, hogy a szurkolók (nem csak a ferencvárosiak!) sokszor képesek tönkretenni a klubvezetés munkáját. Például azon erőfeszítéseket, hogy az adott együttesről, egyesületről pozitív képet alakítsanak ki.Apropó, munka tönkretevése és képkialakítás!A múlt héten fejeződött be Párizsban a szabadtéri atlétikai világbajnokság. Csodálatos versenyek, fantasztikus versenyzők és hihetetlenül lelkes közönség. Csakhogy a Stade de France-ba nap mint nap kilátogatóknak volt egy nagy bánatuk: egészen az utolsó előtti napig a hazai atléták aranyérem nélkül álltak. Érthető hát, ha minden esélyesük szereplését kiemelt figyelem kisérte. Így például Eunice Barberét, aki rajongói nagy keserűségére hétpróbában alulmaradt svéd vetélytársnőjével szemben. Szombaton, a távol legutolsó ugrása előtt pedig úgy festett, itt egy orosz orozza el előle az első helyet. Hatvanezer francia magából kivetkőzve ordított, hogy győzelemre segítse a kiváló atlétanőt, aki remek roham után irtózatosan messzire szállt, kereken huszonöt centivel előzte meg nagy riválisát. Miután kiírták az eredményét, önkívületi állapotban ugrált, az örömmámorban úszó szurkolók meg valósággal szétszedték a stadiont.Csak sajna ebből semmit sem láthattunk.A világbajnokságról közvetítő tévétársaság francia adásrendezője ugyanis úgy döntött – mint a vb-n egyébként minden esetben –, hogy a futás mindenek fölött áll. Csakhogy a derék kolléga kissé szélsőségesen ragaszkodott elveihez, ugyanis Barber fent említett három-négy perces magánszáma alatt végig az egyik középdöntőfutamra készülő 4x100-as férfiváltó unottan várakozó első embereit mutatta. Ôk tudták, amit a jelek szerint a rendező nem, hogy a francia távolugrónő miatt a futamot úgysem lehet elindítani. Ha Barber félórát ünnepel, félórát nézhettük volna az ácsorgó futókat. A fafejű rendező – hogy az Eurosport magyar kommentátorát idézzem – vérlázítóan ostobán végezte a dolgát, százmilliókat fosztott meg egy nagyszerű sportélménytől. (Még ha 35 perccel később végül felvételről meg is mutatták a szám három érmesének legjobb ugrását).Nem tudom, a százmilliók "maradéka” hogyan viselte ezt, én, ha a kezem ügyében lett volna egy üveg, bizonyára belevágom a tévé képernyőjébe.Talán még akkor is, ha egy Fradi whisky az.Szekeres Tamás