Nem engedne a negyvenkilencből

– Azt hittem, csak edzésre meg meccsekre kell járnia, nem tudtam, hogy a futball mellett dolgozik.
– Ó, nem, ízig-vérig profi vagyok… – nevetett a "vonalas” másik végén a 21-szeres finn bajnok magyar légiósa. – Csak azért ugrottam fel az irodába, mert a vezetők megkértek, segítsek nekik egy-két telefont elintézni. Éppen az imént beszéltem Fülöp Ferenccel, az MTK klubizgatójával.
– Miben maradtak?
– Abban, hogy várjuk őket szeretettel, és majd meglátjuk, melyikünk lesz a jobb.
– Az első találkozón a magyar bajnok volt a jobb…
– Látja, milyen szerencsések vagyunk, hogy a nemzetközi párharcok két meccsből állnak… Különben vitába szállnék önnel: noha a három egyes végeredmény valóban azt mutatja, hogy az MTK erősebb, szerintem a döntetlen sokkal inkább reális lett volna. És mielőtt megkérdezné, hogy miért nem lett "iksz” a vége, elmondom, hogy adtunk egy félidőnyi előnyt a riválisunknak, amely, becsületére váljon, ki is használta a ziccert. Azért megjegyezném, az első gól a harmincnyolcadik percben esett, de addig semmivel sem voltak jobbak a hazaiak. Sajnos az a találat megzavart minket, így már-már törvényszerű volt, hogy perceken belül a másodikat is megkaptuk. Most viccelődhetnék, hogy ha nincs az első, akkor nincs a második, ugyanakkor az az igazság, hogy ha nulla nullával vonulunk az öltözőbe, akkor sem lehettek volna elégedetlenek az MTK-sok.
– A második felvonásra viszont nem lehetett panaszuk.
– Ne csodálkozzon azon, hogy összekaptuk magunkat, a szünetben úgy kiabált velünk az edzőnk, hogy azt tényleg rossz volt hallgatni. Mellesleg igaza volt, azt vetette a szemünkre, hogy gyáva nyúlként szaladgálunk a gyepen, holott ijedtségre semmi ok, lévén az ellenfél nemhogy két, egy góllal sem jobb nálunk. És tessék, a dorgálás megtette hatását, szerintem még Halmai Gabiék is elismerik, hogy simán egyenlíthettünk volna a második negyvenöt percben. Bár az a mi hibánk, hogy egy kettő után kihagytunk vagy négy nagy helyzetet. Röviden összefoglalva: kettő kettő helyett így lett egy három.
– Ezzel el is úszott a továbbjutás?
– Dehogy úszott! Legalább ötven százalék esélyünk van a továbblépésre.
– Nem túloz?
– Na jó, legyen negyvenkilenc… Komolyra fordítva: ha mi kapjuk az első gólt, akkor nekünk annyi, de ha mi rúgjuk, szerintem ledolgozhatjuk a Hungária körúton összeszedett hátrányunkat. Nem világverő csapat ez az MTK, úgyhogy én bízom a sikerben. Remélem, nem sértek meg vele senkit, de én jobb MTK-ra számítottam. Bár ki tudja, lehet, hogy Illés Béla hiánya érződött a házigazdákon.
– Szombaton jól játszottak Zalaegerszegen…
– Nekem mondja? Otthon ültem, és néztem a magyar kettest. Tény, ügyesen futballoztak, ám mindenki úgy játszik, ahogy hagyják… Egyébként kedden már az egész csapat megnézi ezt a meccset, mert az edzőnk felvette videóra. Már felajánlottam, ha kell, lefordítom a közvetítést…
– Ha már szóba hozta edzőjét: Keith Armstrong mindig mezben és rövidnardágban izgulja végig a találkozókat?
– Jól nézett ki a Hungária körúton, nem? Egyébként kiderült, ez kabala nála, a selejtező előző körében, az északír Glentoran elleni összecsapás alkalmával bújt először HJK-szerelésbe. Akkor bejött, azóta nem hajlandó mást felvenni. Még jó, hogy nem bunda volt rajta az első meccsen…
– Mit hallott, sokan lesznek szerdán?
– Öt-hatezren biztos kijönnek. Népszerűek vagyunk, Finnországban ismerik az MTK-t is, komoly tétje van a mérkőzésnek, úgyhogy érdeklődőkben aligha lesz hiány. Ennek ellenére a hazai pálya előnyéről nem lehet szó, hiszen a mi stadionunkban műfű "terem”, és, ha pontosak az információim, riválisunk nem ment bele abba, hogy azon futballozzunk egy jót.
– Egy jót?
– Ha továbbjutunk, nagyon jó lesz…