Vitatott góllal raboltak pontot

A hazaiak egyébként lényegesen nyugodtabb körülmények között készülhettek az alsóházi rájátszás nyitányára, mint tették azt az egy héttel ezelőtti, Újpest elleni találkozóra, hiszen ezúttal a Káposztás utcai létesítmény szomszédságában lévő sportcentrumban öltözhettek, és a taktikai értekezletet sem a buszon kellett megtartaniuk. Ráadásul azért is bizakodhattak a bordó-szürkék drukkerei, mert visszatért a csapatba a múlt héten eltiltás miatt hiányzó Somogyi József, arról már nem is szólva, hogy a két csapat legutóbbi meccsén 4–1-re Komjáti András gárdája győzött.
A találkozó nyitó szakaszában az újvárosiakon érződött is, hogy nem akarnak újabb nagy verést kapni, így a régi jól bevált módszert alkalmazva inkább védekeztek, és kevésbé futballoztak. S fél órával a kezdés után meg is állapíthattuk, hogy így is lehet, ha nem is eredményesen és látványosan, de célszerűen játszani.
A Sopron sem vállalt felesleges kockázatot, emiatt nem volt meglepő, hogy a nézőtérről egyesek ébresztőt kiabáltak, mások meg, a "Ti profik vagytok?” kérdést szegezték a játékosoknak. Időközben az ember elmerenghetett azon is, vajon tényleg enynyire nehéz társhoz adni a labdát? Aztán amikor már-már mindenki azt hitte, hogy itt valamire való passzt sem lát (nemhogy gólt), Jozef Majoros megmutatta, mégsem olyan nagy ördöngösség ez, és Eguja Javrujan révén vezetéshez jutott a hazai gárda. Az első félidőben ez volt az egyetlen futballra emlékeztető esemény. Az utolsó percben értetlenkedésre adott okot, hogy Gálhidi György nem várt a szünetig, és Rade Medics helyére Lajtos Dávidot küldte a pályára…
Jól jellemzi az első negyvenöt perc színvonalát, hogy a sajtótribünön helyet foglaló Bognár György, a Sopron ügyvezető igazgatója a szünetben megkérdezte a mellette ülő, a mérkőzést eltiltás miatt kihagyó Balaskó Ivántól, aki amúgy éppen a Dunaferrtől került a hűség városába: egy ilyen meccset, ott bent a pályán lehet-e élvezni. Balaskó nem szólt semmit, érezte ő is: az elszomorító teljesítményen nem illik viccelődni.
Miután a fordulást követően sem változott a meccs képe, az edzői utasításokból az ég adta világon semmit nem lehetett fölfedezni a pályán. Rossz volt nézni, ami a gyepen zajlott, és hallgatni az elkeseredett szurkolók bosszankodását. Jellemző, hogy már az is örömujjongást eredményezett, amikor Tóth Mihálynak sikerült megcsinálnia egy cselt a büntetőterületen belül, hiszen a Matáv-gól után húsz percnek kellett eltelnie egy újabb akcióig.
Noha Sira István beállításával valamelyest veszélyesebb lett a hazai együttes, valódi akciószövésről nem lehetett beszélni.
Az unalom aztán a 68. percben izgalomba csapott át, amikor is Lengyel Ferenc fejese után Farkas Balázs kapujába pattant a labda. Történt, hogy Komjáti András annyira felháborodott, amiért Kassai Viktor játékvezető felülbírálta segítőjét, Szabó Pétert, és megadta a valóban vitatható körülmények közepette született gólt, hogy berohant a pályára, s magából kikelve próbálta – eredménytelenül, természetesen – rábeszélni a bírót, ne adja meg a találatot. Komjátinak el kellett hagyni a kispadot, ami számára kellemetlen volt, a nézőknek viszont abból a szempontból jól jött, hogy csapata ezután igyekezett kiengesztelni a trénert, s olykor-olykor futballozott is.
Ennek ellenére a Sopron képtelen volt még egyszer Bita László kapujába juttatni a labdát, úgyhogy maradt az 1–1, ami voltaképpen igazságosnak mondható.

Mestermérleg

Az első félidőben szervezetten futballozott a Dunaferr, ennek ellenére akciógóllal vezetést szereztünk. A második félidőben gyenge teljesítményt nyújtott a csapat, s a Dunaújváros megérdemelten egyenlített. Hogy milyen góllal, azt nem minősítem, sajnos megtettem közvetlenül a találat után.
Komjáti András, a Matáv Sopron edzője

Közepes színvonalú találkozón helyenként jól játszva, megérdemelten vittünk el egy pontot a Matáv Sopron stadionjából. Egy nulla után az igazat megvallva kissé megijedtem, hogy nagy a baj, ám a jórészt fiatalokból álló együttesem higgadt maradt, s így rászolgált az egyenlítésre.
Gálhidi György, a Dunaferr szaktanácsadója

Fény és árnyék

Gálhidi György, a dunaújvárosi csapat szaktanácsadója a sok, hirtelen mélyvízbe dobott fiatal labdarúgóból olyan együttest kovácsolt, amelynek meglehetősen nehéz gólt rúgni. A Dunaferr magyar mércével mérve szervezetten, szívósan futballozik, s ez, mint a soproni példa mutatja, néha pontszerzést eredményez.


Noha az utóbbi években már megszokhattuk, hogy olykor egészen katasztrófális mérkőzéseket rendeznek a magyar élvonalban, a Sopron–Dunaferr találkozó minden tekintetben alulmúlhatatlanra sikeredett. Nem akadt két egymást követő sikeres passz, egy életerős kapura lövés, úgyhogy e kilencven percben szinte semmit öröme nem lehetett a nézőknek.

Percről percre

7. perc: Fehér Zoltán egy csellel becsapta Vaskót a jobb oldalon, majd középre passzolt az üresen álló Javrujannak. Az örmény támadó a kapu felé fordult, majd 13 méterről, kissé jobbról, jobbal a kapu fölé lőtte a labdát.
11. perc: Egy 25 méterről, középről elvégzett ballábas Somogyi-szabadrúgást követően a kapu közepe felé pattogó labdát Bita másodjára ölelte magához.
16. perc: Majoros ívelt középre a balösszekötő helyéről 23 méterről, szabadrúgásból. A kaputól öt méterre álló Javrujan belecsúsztatott a labdába, ami ezt követően Bita kezében landolt.
25. perc: Tóth Mihály mellel tette le a labdát Bagolynak a tizenhatos vonaláról. A középpályás 18 méterről, kissé balról jobbal úgy lőtt a jobb kapufa mellé, hogy a labda gurulási sebessége miatt többen időhúzási szándékot véltek felfedezni a kísérletben…
31. perc: Somogyi kapott labdát Csiszártól középen. A hátvéd vezette azt néhány métert, majd 26 méterről ballal, félmagasan lőtt, a bal oldalára huppanó Bita azonban biztosan hárított.
40. perc: Majoros egy szép csellel sarokkal elhúzta a labdát Zsók mellett, majd az alapvonal közeléből a kivetődő Bita keze alatt középre lőtt, Javrujan pedig három méterről, jobbal az üresen maradt kapu közepébe passzolt.
1–0
45. perc: Nikolov vezette a labdát a bal oldalról befelé, majd kissé balról, 24 méterről jobbal, félmagasan a jobb kapufa mellé lőtt, hogy rögtön ezt követően Kassai lefújhassa a játékrészt.
49. perc: Somogyi a bal oldalról, az alapvonaltól öt méterre végzett el szabadrúgást. A középre ívelt labdát Tóth Mihály az ötösről felugorva elfejelte névrokona, Tóth András elől, így az négy méterrel a bal sarok mellé szállt.
53. perc: Báló ívelt középre balról, ott a kaputól négy méterre Klement, majd Lengyel stukkolt egyet a labdába, hogy aztán Farkas Balázs kezéről a bal kapufára pattanjon az. A kusza jelenetnek azonban nem lett vége, a kipattanó labdát a kapus becsúszva rúgta szögletre az érkező Nikolov elől.
60. perc: Tóth Mihály egy csellel "levette” a pályáról az időközben elcsúszó Szabó Gergelyt, ezáltal ziccerbe került, ám 14 méterről, kissé balról jobbal úgy lőtt, hogy Bita bal lábáról kifelé pattant a labda.
68. perc: Szabadrúgáshoz jutott a Dunaferr a jobb oldalról, az alapvonal és a tizenhatos sarkáról. Báló ballal ívelte középre a labdát, ami a nagy kavarodásban felpattant Tóth András hátán, majd a teljesen egyedül álló Lengyel négy méterről a kapu jobb oldalába fejelte. Igen ám, de időközben Szabó Péter asszisztens lest jelzett, Kassai Viktor viszont felülbírálta segítőjét, a gól tehát érvényes volt. Ez nem tetszett Komjáti Andrásnak, aki a pályára rohant, és előbb a játékvezetőt, majd a partjelzőt vonta kérdőre. Válaszul a bíró a lelátóra küldte a szakembert.
1–1
78. perc: Sira húzott el a balösszekötő helyén Szabó Gergely mellett, az alapvonal közeléből visszapaszszolt középre, az érkező Pintér pedig futtából, ballal, 14 méterről egyből lőtt is, Bita azonban szögletre tenyerelte a középre tartó labdát.
92. perc: Horváth András a jobb oldalról lőtt középre, Bagoly átvette a labdát, majd 12 méterről, jobbal két méterrel a kapu fölé lőtt.