Igencsak jó volt a hangulat a "Belgában.A debreceni belváros egyik elegáns éttermének nem ez a hivatalos neve, mégis így szólítja mindenki. Hogy jó hely, arra bizonyíték: oda mentek a Debreceni VSC futballistái vasárnap este ünnepelni. Volt rá okuk: ők lettek a tél bajnokai, arról nem is beszélve, hogy a győzelemmel járó hatmillió forint jelentős részét a klub szétosztja a játékosok között. (Idetartozik, hogy bár ez természetesen minden klub belügye az FTC labdarúgói már a finálé előtt elhatározták: bárhogy végeznek, a pénzdíjat felajánlják a tragikusan elhunyt Zsiborás Gábor, Fodor Imre és Simon Tibor családjának. Elismerésre méltó gesztus ez.)
Hatalmas küzdelmet hozott a DVSC–ZTE elôdöntô, a remekül játszó Vincze Ottót (balra) idônként kézzel-lábbal próbálta megállítani a debreceniek támadója, Dombi Tibor
Hatalmas küzdelmet hozott a DVSC–ZTE elôdöntô, a remekül játszó Vincze Ottót (balra) idônként kézzel-lábbal próbálta megállítani a debreceniek támadója, Dombi Tibor
Aki ott volt a Főnix-csarnokban, személyesen tapasztalhatta, aki a televízióban figyelhette, alighanem érezte: remek hangulatban zajlott a Borsodi Terembajnokság idei fináléja. A szervezők, mint minden évben, most is igyekeztek újítani, ezúttal a helyszín jelentett különlegességet: a zsúfolásig megtelt csodaszép debreceni létesítményben helyet foglaló drukkerek nagyszerű légkört teremtettek vasárnap délután. Az ünneplés után újra következnek a hétköznapok, a csapatok készülnek tovább tavaszra, a szervezők pedig igyekeznek leszűrni a viadal tapasztalatait. Szerencsére a döntőt megelőző napokban érezhető félelem alaptalannak bizonyult, az előrelátó szervezettségnek is köszönhetően a legkisebb rendbontás nélkül tartott csaknem hat órán át a rendezvény. (Igaz, a döntő után a hazafelé tartó ferencvárosi drukkerek egy része fizetés nélkül távozott egy benzinkúttól, de ez egyfelől nem a rendezvény biztonsági problémája, másrészt az ilyen akciók szinte velejárói a szurkolói hordák országjárásának.)
Egyelôre kérdéses a nyereményautó sorsa
Debrecenben befejezôdött a Juventus adidas Top 18-as kispályássorozat is. Két hónapja még közel kétszáz csapat reménykedett abban, hogy megnyeri az elsô hellyel együtt járó, itthon még nem forgalmazott Daewoo Kalos személygépkocsit, valamint az egymillió forintos utazást érô ezüstérmet. Nos, a fináléban hiába vezetett már 2–0-ra is a bajnok Csô-Montage, remek hajrával végül az Uniszolg-Kanárik együttese diadalmaskodott 5–4-re. A kupagyôztes együttesben szereplôk szinte mindegyike az MTK-ban nevelkedett, s a keret tagjai jelenleg az NB I B-ben vagy az NB II-ben futballoznak nagypályán. Ismertebb játékosaik a BKV Elôrébôl (Vörös Péter és Kovács Attila), valamint a REAC-ból (Polonkai Attila és Lukács Bálint) érkeztek, s ôk ezúttal is húzóembernek bizonyultak. „Óriási presztízsmeccset vívtunk egymással a Fônix-csarnokban – mondta Gódor Zoltán, az Uniszolg-Kanárik csapatvezetôje. – Nagyon örülünk a diadalnak, hiszen a Csô-Montage közel egy esztendeje nem szenvedett vereséget. A döntôt követôen nagy ünneplést tartottunk, s csupán hétfô hajnalban értünk Budapestre. A megnyert autó sorsa még bizonytalan, majd a banketten döntünk a sorsáról, de nagy valószínûség szerint eladjuk.” A Kanárik csapata egyébként jelenleg harmadik a futsalbajnokságban, s a mostani döntô visszavágójára március 10-ig kell várni, hiszen a két együttes Gödöllôn újra megmérkôzik egymással – immár bajnoki pontokért.
Sok dolgot lehet elemezgetni: hogy a REAC egymás után kétszer is döntőbe került; ha Selymes Tibor nem talál be az FTC ellen, a DVSC és a Lombard büntetőkkel dönti el, ki jut az elődöntőbe; hogy Gera Zoltán megint olyan gólt lőtt, amelyet csak ő tud; hogy a játékvezetés nem mindig érte el a döntőben elvárható színvonalat; hogy egy eddig viszonylag ismeretlen debreceni fiatalember, Kolbe Ádám a teremben hívta fel magára a figyelmet, jelezve, tavasszal vele is számolni kell; hogy a szépségverseny döntőseit joggal fogadta vastaps; hogy a meccsek között fellépő tánccsoport, a Silver Stars évről évre látványosabb, akrobatikus elemeket felvonultató műsorral színesíti a programot; hogy a Hajdúságtól messze élő drukkerek talán szívesen néztek volna hosszabb közvetítést is a televízióban; hogy sokak szerint a ZTE játszotta a legkulturáltabb futballt a műfüvön; hogy… A sor folytatható, de a lényeg alighanem az: miközben a magyar labdarúgás megítélése folyamatosan romlik, egyértelmű a viadal sikere, e bajnokság presztízse egyre nő, ahogy mondani szokás, mindenki ott akart lenni (Orbán Viktor exminiszterelnök is feltűnt az egyik páholyban), az érdeklődésre a jegyüzérek, és a belépők árának utcákon történő emelkedése is jelezte: a Borsodi Terembajnokság befutott, érdekli a nézőket és a hirdetőket is. A visszajelzések alapján a lebonyolítás így komplett, persze kisebb-nagyobb változtatásokkal a program még színesebbé, a műsor még feszesebbé, pörgősebbé válhat, de a szervezőknek lehet okuk az elégedettségre. De talán már most azt tervezik, egy év múlva mik lesznek az újdonságok, mit lehet kitalálni, hogy a nézők még jobban szórakozzanak, és a csapatok az eddiginél is jobb körülmények között futballozhassanak, no meg azt is, hogy a most huszonhétmillió forintos összdíjazás még tovább nőjön. Hogy legyen miből ünnepelni a "Belgában” vagy ott, ahová a győztes éppen vacsorázni indul…