A Szolnok az EuroChallenge bronzérmére hajt

HORVÁTH ÁKOS: CÉLUNK A HARMADIK HELY MEGSZERZÉSE

„Fiatal és rapszodikus az orosz gárda, nem tudni, melyik arcát mutatja ellenünk – nyilatkozta Horváth Ákos, a Szolnok egyik kulcsembere a Nemzeti Sportnak. – Csapatként kell támadni. Ha jól és gyorsan tudjuk járatni a labdát, így megteremtve a dobóhelyzeteket – ami sajnos a törökök ellen nem sokszor sikerült –, győzhetünk. Mert célunk a harmadik hely megszerzése.”

Az Olaj ellenfele a bronzcsatában az orosz gárda lesz, amely a bajnokságban már az elődöntőben jár, és a szereplése a négyes döntőben meglepetésnek számít – három okból is. Elsőként kell megemlíteni, hogy a Szolnokhoz hasonlóan a selejtezőből került a főtáblára, majd a 2. csoportkörben három vereséggel nyitott, három egymást követő győzelemmel mégis bejutott a negyeddöntőbe, ahol a jóval esélyesebbnek tartott spanyol Fuenlabradát ejtette ki két idegenbeli sikerrel.

Vaszilij Karaszjov vezetőedző legénységének legnagyobb erőssége a palánkról lecsorgó labdák szorgos begyűjtése: a négyes döntőt megelőzően a Ljuberci átlagánál több támadó- (10.5) és összlepattanót (36.4) senki sem szedett le a kupasorozatban. A csapat fiatal játékosokból áll, talán ezért is mondta a vesztes elődöntőt követően az edző, hogy legénysége még nem szokott hozzá ekkora teher elviseléséhez, teljesen normális, hogy az ilyen kiemelt fontosságú találkozón még nem tudtak helytállni. Nagy kérdés, hogy az elődöntőbeli vereség mekkora terhet vett le az oroszok válláról, s mennyire lesznek motiváltak a helyosztón.

FEGYVERNEKY: MOST A SOPRONNAL SZEREZNÉM MEG ELSŐ BAJNOKI ARANYAMAT

Meggyőző sikerrel kezdte a finálét a Sopron, úgy tetszett, semmi, legkevésbé a Győr állítja meg a címvédőt a söprésben. Ehhez képest a győriek otthon előbb egyenlítettek, majd idegenbeli győzelmükkel elérhető közelségbe hozták magukat az aranyéremhez. A Sopron az életben maradásáért lépett parkettre Győrben, és sikerével életben is maradt, így pályaelőnyét visszaszerezve hazai környezetben dönthet az aranyéremről.

„Bármi elképzelhető, ez már tényleg a végső csata lesz, mindenképpen szoros mérkőzésre számítok – tekintett előre Fegyverneky Zsófia, aki a 2011-es fináléban még a vesztes Pécset erősítette. – Hogy fáj-e még az a vereség? Nem foglalkozom vele, már lezárt fejezet. Most a Sopronnal szerezném meg első bajnoki aranyamat. Legutóbb Győrben visszataláltunk a játékunkhoz, amelyet ha vasárnap is megtartunk, mi örülhetünk.″

„Az előző három meccs alapján jó esély van akár a hosszabbításra is – mondta Simon Zsófia, a győriek játékosa a Nemzeti Sportnak –, hiszen ezek a találkozók kiegyenlítettek voltak. Ha netán az egyik csapat elhúz tíz ponttal, akkor sem elképzelhetetlen, hogy a másik visszakapaszkodik. Egyszer már sikerült Sopronban győznünk, most itt az újabb lehetőség. Ha becsukom a szemem, azt látom, hogy bajnokok vagyunk, de ha nem sikerül, akkor sem keseredünk el, mindenképpen büszkék lehetünk erre a szezonunkra.”

GERENDÁS: FIZIKAILAG NEM JOBB A VASAS

A Vasas küzdelmes mérkőzésen jutott előnyhöz a Komjádiban a döntő első felvonásán, a kapusbravúrok és a védekezések által meghatározott összecsapást Steinmetz Barnabás remek ejtése döntötte el a végjátékban, amelyet Földi László együttese 3–0-ra nyert meg. Gerendás György csapata az egri, második mérkőzésen egyenlített: remek védekezése akkor már kiváló és gólerős támadójátékkal is párosult. Vasárnap eldől: az Eger megőrzi címét, vagy a Vasas visszafoglalja a trónját.

„Az Eger kihasználta a játékvezetői felfogás változását; ez kedvez neki, és ha nem is mossa el a csapatok közti különbséget, de kisebbíti – mondta Földi László, a Vasas trénere a keménységet jobban díjazó, kevesebb kiállítást eredményező bírói stílusról. – Nem tudom, jó-e így, de nekünk mindenképpen új – a nemzetközi meccseken és eddig a bajnokságban sem így vezettek. Nem a világ fog alkalmazkodni hozzánk, nekünk kellene a világhoz, de nehéz ilyenkor váltani, hiszen megszoktunk egy bizonyos felfogást. Persze nem ezért kaptunk ki, hanem mert hibáztunk. A mérkőzés elején lőttünk három akciógólt, aztán már nem voltunk képesek rá, pontatlan volt a támadójátékunk, a kaput sem találtuk el. Meg lehet nézni, Szécsi Zoltán mutatója kissé gyengébb volt, mint Nagy Viktoré, mégis kikaptunk.”

„Kell, hogy legyen még jó meccs bennünk, mert mikor játsszon jól, vagy mikor akarjon jól játszani az ember, ha nem a bajnoki döntőben – nyilatkozta az egri szakvezető, Gerendás György, akinek játékosai a második mérkőzésen sikerrel fárasztották a Vasas centereit. – Ezek nüánszok, mindig vannak apró ötletek, amelyek segíthetnek. Úgy látom, fizikailag nem jobb a Vasas, a Bajnokok Ligája borzasztóan sokat kivett a játékosaiból. Amíg bírta a Vasas, nem volt baja a stílussal. Nem úgy működik, hogyha nyerek, elfogadom, ha nem, akkor egyből rossz a felfogás. Az első mérkőzés után mindenki arról beszélt – játékos, edző, bíró, szakkommentátor –, milyen jó volt a játék, hogy ebbe az irányba kell menni; a másodikon ugyanazzal a taktikával játszottunk, mégsem volt jó. Sokkal inkább ez a vízilabda, mint amikor a bíró gyáván ad harminc fórt, és az nyer, aki többet lő be belőlük. A vízilabda sohasem volt ilyen, csak ebbe az irányba viszik. Most nem ítéltek nyakra-főre fórokat, megértem a Vasast – csak miért nem szólt senki az első meccs után is?”