Szolnoki Olaj: kalandos utazás után sorsdöntő meccs

Már az is fura volt, hogy Riga és a háborgó Balti-tenger felett gyanúsan sokáig körözött az Air Baltic légitársaság nyolcvanfős, propelleres gépe. Ám amikor célirányba fordult, már az utastérben is vágni lehetett a feszültséget. A repülő a folyamatos emelkedés és süllyedés közben, pár száz méterrel a föld felett előbb jobbra, majd balra dőlt meg nagy, természetellenes ívben. Az utasok görcsösen markolászták ülésük karfáját, a Szolnok színes bőrű légiósainak arcszíne falfehérre váltott, mielőtt a lélekvesztő végül némi zötykölődést követően rávágódott a betonra a közepes erősségű hóesésben.

„Azt hiszem, most gyorsabban ver a szívem, mint holnap a meccsen fog" – fújt Trepák Zoltán, az Olaj rutinos centere, miközben nagyokat sóhajtott. „Írja meg, hogy az életünket kockáztatva jöttünk el a mérkőzésre, hogy dicsőséget szerezzünk a klubnak" – tette hozzá Pór Péter, a piros-feketék edzője, miközben a játékosok a nem mindennapi leszállást emésztgették.

Amúgy mindenki jól van és kipihentek a srácok, miután vasárnap este a határ közeli Jánossomorján aludt a delegáció, hogy hétfőn ne kelljen korán nekivágni Bécsnek, onnan repülővel Rigának, majd a fővárostól 190 kilométerre lévő Ventspilsnek. Az egy héttel ezelőtti első összecsapás után immár ismerősként érkezett a Szolnok a lett kikötővárosba, ám a szituáció mégis új: akkor a párharc első mérkőzését játszották, míg ezúttal így vagy úgy, de a záró meccsét vívják majd meg Horváth Ákosék. A győztes mehet a négyes döntőbe, a vesztes befejezi a sorozatot erre az évadra.

„Már a szolnoki találkozón változtattunk pár dolgot az első meccshez képest, és most tovább korrigáltunk mind védekezésben, mind támadásban. Voltak figurák, amelyek nem jöttek be, voltak szituációk, amelyeken dolgozni kellett. A lényeg mégsem ez, hanem hogy nem szabad engedni a letteket könnyű kosarakat szerezni, főleg nem eladott labdákból" – jelentette ki Pór edző még a légi kalandok előtt.

A párharc favoritja persze továbbra is a Ventspils, bár nem lehet elégszer elismételni, milyen jót tenne a magyar kosárlabda megítélésének, ha a szolnokiak bravúrsorozata folytatódna, és egy négyes döntőbeli részvételben csúcsosodna ki.

„Nagy tett lenne, és ezzel mindenki tisztában van, szóval az akarattal semmiképpen sem lesz gond. Mindent megteszünk, az tuti, és bízunk abban, hogy talán az esélyesség terhe nyomja majd a letteket. Talán nekik van több vesztenivalójuk, mert tavaly éppen ugyanebben a szakaszban búcsúztak" – mondta Trepák, aki a repülés közben átélt kalandok előtt még nyugodtan latolgatta az esélyeket.

Meglehet, a mozgalmas leszállással a nehezén valóban túl vannak a fiúk – azaz már csak egyetlen meccset kell megnyerniük idegenben.