| A Szolnok mellett a török Besiktas és a francia Chalon adta be jelentkezését a férfi kosárlabda EuroChallenge-kupa áprilisi négyes döntőjének megrendezésére. „Három pályázat érkezett be, a Szolnoké, a törököké és a franciáké, és ha születik is döntés szombaton, a bejelentésre akkor is csak hétfőn kerül sor” – tájékoztatta az MTI-t pénteken az Európai Kosárlabda Szövetség (FIBA Europe) vezetőségének stockholmi üléséről Bodrogváry Iván, a testület magyar tagja. A kedden lettországi bravúrgyőzelmével elődöntőbe jutott Szolnoki Olaj otthona, a Tiszaligeti csarnok nem felel meg a nemzetközi előírásoknak, ezért a magyar bajnok a debreceni Főnix Csarnokban bonyolítaná le az eseményt. A final fourra április 27–29-én kerül sor az egyik résztvevő otthonában, a Szolnok mellett a Besiktas, a Chalon és az orosz Ljuberci harcolta ki a részvételt. A magyarok elődöntős ellenfele az isztambuli együttes lesz. MTI |
– Ha Litvánia fölött repülve nem hívja fel a figyelmünket, talán észre sem vesszük, hogy a legjobb százalékkal dobja a hármasokat az EuroChallenge-ben...
– Érdeklődésképpen böngészgettem az európai szövetség honlapját, akkor láttam meg, hogy első vagyok.
– Hetvenegyszer kísérletezett, ebből harmincnyolcszor talált be. Ez igen!
– Úgy gondolom, ez a reális, ezt tudom. Volt köztük tiszta helyzet, volt szorongatott pozíció, de valójában azért vagyok büszke erre a teljesítményre, mert nem négyből dobtam be hármat, nem így értem el nagy százalékot... Magyarázatként annyit még megjegyeznék, hogy az európai kupameccsekre valahogy jobban felspannolom magam, jobban összpontosítok, mint a hazai találkozókra.
– Netán lehetett volna jobb is?
– Nem tudom. Viszonylag sok kísérletem volt, átlagban 4.4 próbálkozás meccsenként. Nem emlékszem pontosan, hányszor kellett úgymond kényszerből, helyzet nélkül rádobnom, és hányszor tüzelhettem tisztán, mert a csapat rám hegyezte ki a figurát. Nem akarom kisebbíteni az érdemeimet, de sok „üres”, jó lehetőségem volt, mert a fiúk bíznak bennem.
– Egyszer nyolcból hetet bevágott...
– A belga Okapi ellen itthon „kiszakadt a zsák”, de az valószínűleg megismételhetetlen, ritkán fordul elő egy játékos pályafutása során.
– Van kedvence a harmincnyolc között?
– Néhány. Most kedden Ventspilsben dobtam az egyiket, amikor mi elrontottuk a figurát, aztán a lettek is tévesztettek, s már csak öt másodperc volt hátra, amikor hét és fél méterre álltam a gyűrűtől: a labda a kezemben, de semmi sem történt körülöttem... Felemeltem, és bement.
– Felfogták már, hogy mit értek el, hogy ötvennyolc év után visszahelyezték a magyar férfi klubkosárlabdát Európa a térképére?
– Kezdjük... Lehet, hogy az életben egyszer van ekkora sanszunk, hogy elődöntőn szerepeljünk, de nem izguljuk túl a dolgot. Az esélyesség terhe nélkül, mégis felpaprikázva megyünk neki a Besiktasnak...
– Amely sztárcsapat, olyan klasszisokkal, mint a Puerto Ricó-i Carlos Arroyo és a brit Pops Mensah-Bonsu, akik az NBA-ben is megfordultak, vagy a horvát Zoran Erceg, hogy csak a három legkiválóbbat említsük.
– Nézze, az sem volt reális, hogy a nálunk jóval magasabban jegyzett Ventspilst idegenben legyőzzük... De kellő önbizalommal, hatalmas szívvel és fegyelmezettséggel lehet keresnivalónk. Kövezzenek meg, de az Arroyo–Trotter párharc sem lefutott még, mert Obie nagyon fel tudja szívni magát...
