Repedt csukló, tehetetlen düh

- Még mindig fogalmam sincs, hogy mi történt - mondta a begipszelt kezű, 33 éves erőcsatár. - Nem emlékszem sem erősebb ütésre, ütközésre, sem arra, hogy valamikor földre estemben fájdalmat éreztem volna. Az biztos, hogy alaposan visszanézem majd a mérkőzés felvételét, hátha kiderül valami. Úgyis ráérek…
- Mi a pontos diagnózis?
- Berepedt a csuklóm egyik csontocskája, a hüvelykujj fölött. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a bal kezemen. Azt mondják az orvosok, két hétig gipszet, újabb három hétig valamilyen különleges műanyag rögzítést kell viselnem, aztán újabb tíz nap rehabilitáció után majd meglátjuk. Mindenesetre két hónap kihagyásra számíthatok.

- Volt már pályafutása során hasonló sérülése?
- Soha. Nem vagyok sérülékeny, egész pályafutásom során ha egy-két mérkőzést kihagytam, no persze a vakbélműtétemet leszámítva. De csontom sohasem tört vagy repedt még.
- Hol tölti az előttünk álló heteket?
- Természetesen Magyarországon, hiszen a fizetésemet azért kapom, hogy itt legyek a csapat mellett. Emellett, amint megtehetem, erősítek, futok majd, hogy legalább a kondícióm megmaradjon. Persze lehet, hogy egy-két napra azért időnként hazaugrom Horvátországba - minden rosszban van valami jó. De persze mondanom sem kell, cseppet sem örülök ennek a fehér gipszdarabnak a kezemen.

- Keserűséget, dühöt érzek a hangjában…
- Nagyon bosszantó. Lehet, hogy csak azért, mert nem szoktam hozzá a kényszerszünetekhez, de tehetetlennek érzem magam. A legszívesebben ott lennék a pályán, hiszen imádom ezt a sportágat, olyan, mintha elvonási tüneteim lennének. Ráadásul jól megy a csapatnak is, vezetjük a tabellát. No de sebaj, lassan azért beletörődöm a helyzetbe, és remélem, az évad vége felé, a rájátszásban, amikor a bajnoki címért küzdhetünk, ismét ott lehetek a társaim között.