A bedobó sohasem adja fel

Dzunics Braniszlav. Májusban múlt negyvenéves. Több mint egy éve nem azt a szerepet játssza, amit korábban. Ül a kaposvári kispadon vagy a lelátón, s onnan szurkol a somogyi egyletnek. A jövő hét végén rajtol a 2004-05-ös évad, és a szerbből magyarrá lett hátvéd újra optimista.
"Hiszek a visszatérésben! - mondja Dzunics, aki az előző idényben úgy nyert bajnoki aranyat és Magyar Kupát, hogy összesen nem léphetett pályára tízszer. - Remélem, a héten újra együtt készülhetek a többiekkel, és akkor talán nem lesz akadálya, hogy az Eger elleni nyitó meccsen megint beszállhassak."
Egy bizonyos: Dzunicson semmi sem fog múlni. A somogyi klubhoz közel állók szerint elképesztő, amit a kosaras megtett a felépüléséért. Kétszer műtette a bal térdét, két hetet töltött egy horvátországi rehabilitációs központban, s mint mondja, ott győzték meg róla, van értelme a munkának. "Egy valamit szögezzünk le, nem akarom tönkretenni magam - így a két esztendővel ezelőtt a magyar válogatottban is bemutatkozó játékos. - De Horvátországban biztattak, mondván, a fizikai állapotom lehetővé teszi a versenysportot."
Az már kifejezetten a balszerencse kategóriájába sorolandó, hogy miután meggyógyult a bal térde, megfájdult a jobb Achillese. Az elmúlt két hétben így újra a többiektől külön edzett, de a magánynak vége - és Dzunics most már megint bizakodó.
Negyvenévesen ismét élvonalbeli kosarassá válhat…