Minden szempontból kellemes meglepetés

Még leírni is rossz, hogy 1994 óta mind az erősebbik, mind pedig a gyengébbik – számunkra kosárlabdában mégis erősebbik – nem versenysorozataiban hiába ostromoltuk a dobogót, kadettjeink, ifijeink, vagy éppen juniorjaink már annak is örülhettek, ha egyáltalán eljutottak a végső csatározásokig. Aztán most feltűnt egy reményteljes korosztály, amelyben nemcsak nagyítóval lehet igazi tehetségeket találni, és amely mellett nem váltogatták egymást az edzők, hanem egy olyan szakember kezei közé kerültek a csiszolatlan gyémántok, aki kifejezetten ért a gyémántcsiszoláshoz.
Mondhatni ez a fő profilja.
Tursics Sándorról van szó, aki amellett, hogy felnőttszinten is sokat tett már le az asztalra – hogy csak egy közelmúltbeli sikerét vegyük példának, 1997-ben az ő nevéhez fűződött szakvezetőként a Ferencváros első és egyben utolsó bajnoki címe –, köztudomásúlag kitűnő nevelőedző, így abszolút testhezálló feladat volt számára a kislányok kosárlabdázónővé faragása. Úgy néz ki, sikerült neki, vagy legalábbis a lehető legjobb úton jár a társaság, hiszen a tizenhét-tizennyolc esztendős ifjú hölgyekből álló nemzeti csapat mind a tizenkét tagja bemutatkozott már a felnőtt NB I-ben, sőt olyan is van a lányok között, aki meghatározó ember tud lenni a legmagasabb osztályban. Pedig még korántsem nevezhető kész játékosnak, mint ahogy a többiek sem.
Na de most nagyot alkottak mindannyian, hiszen egyértelműen ők szolgáltatták az U18-as Európa-bajnokság pozitív meglepetését – persze főleg számunkra. Bár alighanem a semleges szakemberek számára is, mivel mindössze ketten tudták őket megelőzni a végelszámolásnál, pedig az áprilisi újvidéki középdöntőből véres verejtékkel voltak csak képesek továbbjutni a szerbek, a bolgárok és az izraeliek mögött beslisszolva a legjobbak közé. Ezek a válogatottak most kivétel nélkül a mieink mögött végeztek, a fejlődés tehát tetten érhető, bizonyítható az eredmények terén, de akik látták Hortiékat, azt mondják, a játék terén úgyszintén. Magyarország legfőbb erénye a kitűnő csapatszellem és ezáltal a csapategység volt a kontinensviadalon, ami öt győzelemhez segítette hozzá együttesünket a szlovák fővárosban, és bár becsúszott három vereség is, a fontos pillanatokban mindig helyén volt a lányok szíve.
Szóval a magyar válogatott volt a kellemes meglepetés, többek között azért is, mert egyedüli együttesként tudott győzni az aranyérmes oroszok ellenében, amikor a csoportküzdelmek során emlékezetes meccsen 66–64-re nyert a torna legnagyobb favoritjával szemben. Az ifjúsági Eb selejtezőjét, középdöntőjét és tizenkettes döntőjét is beleértve tizenhat diadal mellett ez volt Oroszország egyetlen veresége! Érdekesség egyébként, de tényleg csak egyébként, hogy majdnem ugyanilyen, sőt még egy hajszálnyival jobb is a végül az ötödik helyen kikötő franciák összmérlege, ők ugyanis tizenhét alkalommal nyertek a mindössze egy kudarc mellett, az a kudarc azonban a lehető legrosszabbkor jött nekik: éppen a negyeddöntőben a szerbekkel szemben.
Na de ez legyen az ő bajuk. Mi, magyarok meg tudtuk verni a plávikat, amikor a legjobban kellett: a bronzcsatában.

U18-As Női Európa-Bajnokság, Pozsony
Az 1. helyért: Oroszország–Spanyolország 77–59