Kálmán ragyogott a Sugár úton

A vasi kosaras a bajnokság alapszakaszában 24.9 pontos meccsátlagot ért el (23 mérkőzésén hatszor szárnyalta túl a 30 pontot), amivel a körmendi Ike-ot (23.5) és a dombóvári LeGrange-t (22.1) megelőzve az élvonal legeredményesebb játékosának bizonyult. A válogatott irányító emellett mérkőzésenként kiosztott 8.9 gólpasszt, valamint kiharcolt 9.3 faultot is, egyszóval rendre tripla dupla közelében járt. Nem csoda, hogy Kálmán remeklésének köszönhetően csapata, az előzetesen csak biztos bentmaradásban reménykedő Falco a hatodik helyre futott be. A nagy horgász hírében álló kosarassal egy éjszakai harcsavadászatot megelőzően sikerült szót váltanunk. ---- – Gondolta volna a mögöttünk lévő évadot megelőzően, hogy mind ön, mind pedig csapata ennyire jó teljesítménnyel hívja fel majd magára a figyelmet? – kérdeztük Kálmánt.
– Nem, nem, egyáltalán nem reménykedtünk ilyen remek szereplésben. Előzetesen hat-hét győzelmet terveztünk be az alapszakaszra, s úgy gondoltuk, hogy ez reális alapot teremt majd az A-csoportos tagságunk megtartására.
– Ezt aztán alaposan sikerült túlteljesíteniük.
– Igen, végül is a hatodik helyen zártuk az alapszakaszt, és rájátszásban sem vallottunk szégyent a Kaposvár ellen. Sajnos az egy szem légiósunk, a mexikói Benítez a lehető legrosszabbkor sérült meg, így nem sikerült még nagyobb bravúrt véghez vinnünk. Persze ez még véletlenül sem jelenti azt, hogy elégedetlenek lennénk. ---- – Miben rejlik együttesük sikerének titka?
– Természetesen több összetevője is van, a leglényegesebb azonban a csapategység. Baráti, családias hangulat uralkodott a klub háza táján, s ebbe a játékosok, a szurkolók és a vezetők is beletartoztak. Na, és persze az sem mellékes, hogy ebben a szezonban elsősorban a klubért játszottunk, hisz a bajnokság előtt szinte még az egylet léte is veszélyben forgott.
– Pusztán a csapategység azért még nem lett volna elegendő a hatodik hely megszerzéséhez.
– Hát persze hogy nem. Debütáló edzőnk, Váradi Attila nagyon megtalálta a gárdánk számára üdvözítő stílust. Rendkívül gyors, attraktív kosárlabdát játszottunk, és ez alaposan megzavarta az ellenfeleket. Persze ez némileg kényszer szülte taktika volt, mivel igazi pozíciós centerrel ezúttal sem rendelkeztünk. És nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy nagyon jó százalékban jöttek a távoli dobásaink, amelyek nélkül azért nagyon nehezen boldogultunk volna a pozíciós játékra berendezkedő együttesek ellen.
– Eddig szinte csak a csapatot dicsértük, pedig az ön parádés, egyéni teljesítménye nélkül bizonyára nem jutott volna a nyolc közé a Falco.
– A kettő szorosan összefügg. Nem tegnap kezdtem a Falcóban játszani, de még sohasem éreztem magamat ilyen jól a Sugár úton. Maximálisan éreztem a bizalmat, tudtam, hogy szinte mindenki tőlem várja a jó játékot, és ez szabályosan szárnyakat adott. Úgy január környékén kaptam el igazán a fonalat, és a lendület szerencsére kitartott a pontvadászat végéig.
– Pedig, ha minden igaz, akkor az idén jóval kevesebb pénzért szárnyalhatott, mint korábban.
– Ahogy már említettem, a klub nagyon nehéz helyzetben kezdte el az idényt. Hogy mást ne mondjak, csak egy légiósra és igen alacsony bérekre futotta a szerény költségvetésből. De mi, játékosok úgy gondoltuk, tartozunk annyival a Falcónak, hogy egy szezont így is lehúzzunk a klub érdekében. ---- – Ezt az egy szezont nagyon kihangsúlyozta.
– Igen, mert továbbra is a Falcónál szeretnék maradni, de nem mindenáron. Az idei fizetéseink nem a realitás talaján mozogtak, ősztől azért ennél már jobb anyagi feltételek mellett akarok kosarazni. Remélem, a klub sikeres konszolidációjának és az új szponzorok megjelenésének köszönhetően erre a Falcónál lesz lehetőségem. No és persze az sem lenne gond, ha ismét komolyabb, érmes célokért szállhatna harcba a sárga-fekete együttes.
– Addig azonban sok víz lefolyik még a Perinten, hát még a Dunán.
– A szerződésem május végéig volt érvényes a Falcóval, így addig edzésben maradtam. Mellette természetesen már ezerrel hódolok kedvenc hobbimnak, a horgászatnak. Most éppen a Rábára készülök egy éjszakai harcsahorgászatra, remélem, a vízparton is hasonlóan teljesítek majd, mint a pályán.