Kiss a nyerő csere a paksiaknál

Legutóbb Kaposvárott éppenséggel nagy hasznára volt csapatának, bár leszögezhető, a finálé első, illetve második meccsének elvesztése legkevésbé sem az ő számlájára írható. Íme, a Szegedről érkező hátvéd döntőbéli statisztikája: három meccs, 70 perc, 26 pont (ezzel az Atom negyedik legeredményesebbje), hat tripla (a teljes mezőny legjobb kinti dobója eddig!).

Szó, mi szó, elsőrangú számsor, mint ahogy príma volt Kiss Zsolt teljesítménye a döntő legutóbbi, 81–70-es Atomerőmű-sikert hozó összecsapásán is. "Csöppet sem sértő számomra, hogy csereember vagyok, elfogadtam, hogy Pakson így számítanak rám – kezd bele a fontos triplák elsülylyesztője. – Szerencsére a Kaposvár ellen ennek ellenére sok lehetőséget kapok, és igyekszem is élni vele. Tudni kell, hogy életemben először játszom döntőt, sőt korábban még rájátszásbeli mérkőzésen sem léptem pályára. Tavaly a Szegeddel kilencedikek lettünk, e teljesítményt most alaposan túlszárnyalom, és mondhatom, ez nagy boldogság számomra."
Élvezhetik a társak is a hátvéd játékát, hiszen Kiss eddig olyan paksi klasszisnál teljesít stabilabban, mint a kanadai Smith. "A legjobb meccsem a döntőben? Azt hiszem, a legutóbbi. Főleg, mert nyertünk" – teszi hozzá Kiss Zsolt, majd megjegyzi, ha százalékban nem is (tudniillik a harmadik találkozón nem hibázott dobást), a kosarak darabszámát illetően azért fokozható a teljesítménye. És ha így lesz? "Akkor nem reménytelen a helyzetünk – így a nyerő csere. – Bár szerintem már bebizonyosodott, hogy a hazai pályának nincs túlságosan nagy szerepe ebben a döntőben, győznünk kell szerdán Pakson, és akkor arany lehet az első érmem."

---- C ---- N