Kellemetlen kaland a liftben

Nem lehet azt mondani, hogy a belgrádi csapat vendégjátéka lázba hozta volna a vajdasági várost, ezért a helyi röplabdás férfiak mérkőzése miatt a nagyobb csarnokból a kisebb terembe szorultak a kosarasok. A mintegy ötszáz néző előtt a Némethtel felálló Vojvodina már az első negyedben eldöntötte a meccset Gurovics, Suput és a magyar irányító vezérletével. Aztán sokat cserélt Lazics mester, ám így is megmaradt kilenc pont az előnyből a végére: 86–77-re győzött az újvidéki együttes. No de számunkra talán nem is az eredmény, hanem honfitársunk teljesítménye a legérdekesebb, ami ezúttal átlagosra sikeredett, mert Németh hat pontot dobott, adott három gólpasszt, szerzett két labdát, háromszor viszont eladta a játékszert.
Talán ha a lift jobban működik, neki is jobban ment volna…
– Csütörtök este történt, hogy mentem haza, beszálltam a liftbe, hogy felmenjek a hatodik emeleti lakásomba, ám a szerkezet a negyedik és az ötödik szint között megállt, és én fél óráig vártam a segítségre a kabinban. Kicsit megijedtem – tudtuk meg az exkörmendi játékmestertől, aki idén ősszel második idényét kezdte meg határainkon túl.
– Vannak még ehhez hasonló rossz élményei?
– Szerencsére eddig elkerültek a kellemetlen események.
– Öt bajnoki és négy európai kupameccsen van túl a Vojvodina színeiben. Sikerült beilleszkedni a csapat szerkezetébe?
– Igen, bár nehezen ment, hiszen tavaly nem irányítót játszottam, azonban itt ez a feladatom.
– Kiváló játékosok alkotják a gárdát, de a pontszerzésből így is kiveszi a részét. Vállalkozhat bátran a dobásokra?
– Természetesen, mert nem érzem magam olyan rossz játékosnak, hogy ne dobjak rá.
– Szembetűnő is, hogy a társai elfogadták, és már több mérkőzésen kezében volt a döntés a végjátékban. Hogyan emlékezik ezekre?
– Az athéni mérkőzésen sikeresen oldottam meg az utolsó labdás szituációt, ezért a következő összecsapásokon már könnyű szívvel bízták rám ezt a feladatot a többiek.
– Mennyire alkot csapatot a Vojvodina a pályán kívül?
– Edzések és mérkőzések után is összetart az együttes. Egyetlen gondom ezzel, hogy sokszor nem értem a többiek társalgását.
– Kétezer-ötben Belgrádban lesz a férfi Eb. Szoktak-e a csapattársaival erről és a magyar válogatott esélyeiről beszélni?
– Igen, még mindig viccelődnek velem, hogy az ilyen játékosokkal felálló magyar válogatott miért nem volt ott az idei svédországi kontinensviadalon. Én persze mindig mondom nekik, hogy két év múlva mi is ott leszünk.