A végét is bírták szuflával

Miután a közönség kiörvendezte magát, az ellenakciót kivédekezte a PVSK, aztán Anderson is felavatta a Gdynia kosarát, majd amikor újra a hazaiakhoz került a labda, Károlyi is. Még két perc sem telt el, és már hét ponttal vezetett a magyar bajnok, nem csoda, hogy a lehengerlő nyitány láttán időt kért a lengyelek edzője.
Sajnos, jót tett Bibrzyckáéknak a rövid szünet, mert a következő kilenc pontot ők dobták, de utóbb kiderült, ekkor vezettek először és utoljára, mert a házigazda megtalálta a vendégek zónavédekezésének ellenszerét: Iványi, Tranquilli és Károlyi is bevágott egy-egy triplát, kihasználva, hogy a külső emberek számára szabadabbá vált a terület. Mivel a három hármast egy duplával és egy szimplával is sikerült megfejelni, hátul pedig hibáthglanul tették a dolgukat a baranyaiak, ezúttal ők vágtak ki egy szép sorozatot, tucatnyi pontot szórva zsinórban. Egyébként szokatlanul termékenynek bizonyult a PVSK a hullámzó első negyedben, amelynek végére 25-ig jutottak Rátgéber edző tanítványai. No meg, ami cseppet sem elhanyagolható, kilencpontos előnyig!
Ami Károlyi újabb két távoli bombájának köszönhetően 13-ra nőtt a második játékrész elejére, 31–18-ra, majd 33–20-ra is vezetett a vendéglátó, ám ezt követően mintha megszakadt volna valami elöl, mert az addig oly könnyű kosárszerzés nyögvenyelőssé vált. A rutinos amerikai, Melvin palánk alatti találataival öt pontra felzárkózott a Gdynia, így aztán még örülhettünk is a félidei hétpontos hazai vezetésnek.
A látványos kosarak kedvelői keserűen konstatálhatták, hogy az addigi tűzijáték végképp átment birkózásba a fordulás után, bár ez voltaképpen a pécsieknek kedvezett, mert ők köztudomásúan igencsak otthonosan mozognak a szigorú védekezés műfajában. Sikerült is leszorítaniuk vendégeiket kilenc pontra a harmadik játékrészben, más kérdés, hogy ők is csak eggyel dobtak többet, de legalább megállapíthattuk, nőtt a különbség… Ami szinte kizárólag Iványi és Anderson szórványos kosarainak volt köszönhető, bosszantó volt ugyanakkor, hogy odaát az aprócska amerikai, Powell avanzsált ekkortájt az első számú pontgyárossá, méghozzá többnyire a pécsi gyűrű közvetlen közeléből betalálva.

Nem gondoltunk izgalmas végjátékra, amikor a záró játékrész elején újra tíz pont fölé tornázta előnyét a PVSK, a pécsi pontokban roppant szegény következő percekben azonban egy utolsó rohamot indított a rivális. És ezzel majdnem sikerült is a maga javára fordítania a mérkőzést, mert három perccel a befejezés előtt Bibrzycka triplájával egyetlen duplányira csökkent a két csapatot elválasztó különbség. Csakhogy az irányító poszton egyértelműen domináló Iványinak, és a pontatlan dobásai ellenére roppant lelkes Andersonnak voltak még tartalékai, meg persze az sem jött rosszul, hogy a vendégek 213 centis tornya, Dydek másfél perccel a vége előtt kipontozódott. Ezután már tényleg nem volt visszaút a hat légióssal felálló Gdynia számára, amely mellesleg Európa egyik legnagyobb költségvetéssel dolgozó női együttese, ebből kifolyólag bombaerős a kerete.
Kitörő örömmel nyugtázzuk: Pécsett nem mentek sokra vele.

Mestermérleg
Rátgéber László: – Szeretném megköszönni annak a négyezer embernek a szurkolását, aki kijött, enélkül nem sikerült volna győznünk. Úgy érzem, nagyon jól felkészültünk, és újból remekül védekeztünk.
Krzysztof Koziorowicz: – Remek meccs végén a nagyobb akarattal játszó magyar csapat nyert. Több éve nem történt velünk olyan, hogy hatvanöt kapott ponttal elvesztettünk egy meccset, ami azt jelzi, a PVSK remekül védekezett.