Most mindenki támad

A magyar együttes vert seregként volt kénytelen távozni a csoportmeccsek színhelyéről, Amaliadából, pedig csak háromszor verték meg, de két, számára nagyon fontos találkozó kedvezőtlenül alakult, és ez megásta a sírját. Az első mérkőzés, amely balul sült el a mi szempontunkból, a Zirkováék által nagy meglepetésre megnyert Szlovákia–Oroszország összecsapás volt, a másik a már sokszor emlegetett Magyarország–Belgium csata. Ha csak az egyiken más lett volna a győztes kiléte, ha csak az egyiken igazolódik a papírforma, most nem keseregnénk, hanem előre tekintenénk. Mivel azonban a szlovákok megverték az oroszokat, hiába győztük le őket, egy ponttal többjük lett, mint nekünk, így velük szemben nem volt jelentősége az egymás elleni eredménynek. A belgákkal szemben viszont lett volna, csahogy tőlük meg szégyenszemre kikaptunk.
Ezek a tények, és akkor most nézzük, mi az, ami mögöttük van, hiszen csütörtökön szünnap volt a kontinensvetélkedőn, a csapatok és az újságírók is áttették székhelyüket Patraszba, az odavezető mintegy másfél órás utazás alatt pedig bőven volt idő átgondolni az eddig történteket. Magyar berkekben – bár még véget sem ért az Eb – máris felelősöket keresnek, megy az egymásra mutogatás, az acsarkodás, vagyis a kudarctűrés terén nem tagadjuk meg szépnek éppen nem mondható hagyományainkat. Akad, aki a honi szövetség vezetőségét, mások a szövetségi kapitányt és a kulcsjátékosokat okolják a vártnál gyengébb eredményekért – ebből is látszik, a felelősség közös, sok mindenkinek van sara abban, hogy ott tartunk, ahol.

Az MKOSZ elöljáróit Rátgéber László, a női válogatott szakmai munkájának első számú felelőse hibáztatja, mert szerinte nem tettek meg mindent a zökkenőmentes felkészülésért, és ebben van is valami, elvégre legalábbis furcsa, hogy a keret egy része csak a másfél hónapos felkészülés utolsó napjaiban kapta meg a cipőjét. Ám nemcsak emiatt kéri számon a törődés hiányát a szakember Bodrogváry Iván főtitkáron és munkatársain, hanem például azért is, mert Károlyiék még az elutazás előtt sem tudták, mennyi pénzért játszanak, és ha már a pénznél tartunk, Ujvári Eszter biztosítása is ezért, pontosabban ennek hiányában nem köttetett meg. A vezető szerint viszont a szövetségi kapitány a médián keresztül kést döfött a hátába, majd katasztrofálisnak nevezte a Rátgéber által dirigált együttes eddigi szereplését, ezzel is sejtetvén, enyhén szólva elégedetlen az edző munkájával.
S persze a játékosokéval, akik közül néhányan mélyen a tudásuk alatt teljesítettek az Európa-bajnokságon, és a kritika sajnos főleg a kulcsemberek esetében helytálló. A kulcsemberek pedig egytől egyig a mezőnyposztokon szereplők közül kerültek ki, hiszen a centersorunk eleve gyenge – bár az is megérne egy misét, hogy ebben a helyzetben miért nem tettek meg mindent az illetékesek az Amerikában játszó Ujhelyi Petra hazacsábításáért. Visszatérve a külső sorra, a három alappillér, Iványi Dalma, Eördögh Edit és Károlyi Andrea katasztrofálisan dobott, így mivel sem bentről, sem kintről nem voltunk veszélyesek, alig tudtunk kosarat szerezni. A magyarok érték el a második legkevesebb pontot eddig az Eb-n (59.8-es átlag meccsenként), a mezőnybeli próbálkozásaik hatékonysága a 40 százalékot sem éri el (36.8), és bizony lepattanózásban sem voltak a topon.
Kizárólag a védekezéssel törődve pedig, ahogy az most is bebizonyosodott, nem lehet eredményt elérni. Illetve olyat, amilyet most elértünk, igen: rossz eredményt.