Pótolni a pótolhatatlant

Csak az utolsó pillanatban vált biztossá a helye a keretben, holott tudása alapján alapembernek kellene számítania. Igen ám, csakhogy szinte az egész felkészülést kihagyta makacs Achilles-ín-sérülése miatt, ennélfogva szinte biztos, hogy nagy a lemaradása erőnlétileg a többiekhez képest, és az is kérdéses még, éppen csak meggyógyult lába mennyire terhelhető. Márpedig most tíz nap leforgása alatt hét vagy nyolc kőkemény tétmeccs vár válogatottunkra, így rá is.
"Amikor végre kinőtte magát a válogatott kulcsemberévé, és az Európa-bajnokságon a csapat meghatározó egyénisége kellett volna, hogy legyen, kihagyott a felkészülésből öt hetet, ami bepótolhatatlan. De megbízunk benne és tizenkettedik játékosként kiutazik, reméljük, teljesítménye nem lesz a tizenkettedik” – morfondírozott egy sort Papp szereplésén a kapitány. Érthetőek az aggályai, de a tőle szokatlan kompromisszumra is megvan a magyarázat: pont a Ropi becenevű játékos posztján, vagyis a centerpozícióban vagyunk a legsebezhetőbbek.
Azért bízzunk abban, hogy a Szolnok új szerzeményének kitűnő csuklója nem remeg meg azokban a percekben, amikor Rátgéber László pályára küldi. Hiszen köztudomású, Papp Krisztina dobókészsége átlagon felüli, középtávolról egyenesen életveszélyes, ha szabadon hagyják.

Egy emlékezetes pillanata

A második félidő elején iszonyatosan bekezdett a Fradi, Papp Krisztina zsinórban dobott öt pontot, el is húzott a zöld-fehér együttes, ám Delmis nem hagyta annyiban a dolgot, a soproniak jugoszláv válogatott irányítója, aki a párviadal során most játszott először képességeinek megfelelően, négy triplával hozta fel társait. A Sopron a 35. percben Delmis két büntetődobásával vezetéshez is jutott, aztán három másodperccel a rendes játékidő befejezése előtt Károlyi triplával egalizálta az eredményt.
Részlet az NS 2000. május 7-ei számából
Magyar bajnoki mérkőzés: Soproni Postás-Tabán Trafik–FTC-Diego 88–90

Megérkeztek a magyarok. Szerda délután landolt Athén repülőterén az a gép, amely a magyar női válogatottat szállította. Legjobbjaink ebédidőben, 13 óra után néhány perccel hagyták el a Ferihegyet, csomagokkal bőségesen megrakodva, Lukács Béla fizikoterapeuta például több mint száz kilónyi csodaszert cipelt magával pécsi főhadiszállásáról. Valamelyest talán feledtette a küldöttség tagjaival a hosszú út fáradalmait, hogy kellemes meleg és napsütés fogadta őket – igaz, ugyanilyen nyárias volt az időjárás itthon is, amikor elindultak.

VISSZATEKINTÔ – 2001
A legutóbbi Európa-bajnokság. Óriási bravúrral, az oroszok legyőzésével harcolta ki a részvételi jogot a magyar válogatott, aztán a csoportküzdelmek első fordulójában újra véghezvitte ezt a bizonyos óriási bravúrt: megint megverte Oroszország legjobbjait. A folytatás sem volt éppenséggel rossz, legyűrték még Iványiék a szlovákokat – őket kétszer is – meg a görögöket, tehát összesen négyszer győztek, viszont ugyanennyiszer ki is kaptak, és ez a teljesítmény a hetedik hely megszerzéséhez bizonyult elegendőnek. Az akkori keretből öten – Csákány, Iványi, Károlyi, Papp és Seres – tagjai a mostani csapatnak