Legyen center a center!

"A tapasztalata nagyon sokat jelenthet a csapatnak a palánk alatti harcokban. A sérülése után végre gyógyulófélben van, lepattanószerzésben az egyik alapemberünk. Támadásban a tőle megszokott indításgólokat és kinti találatokat néhány palánk alatti kosárral kellene fűszereznie” – ez Rátgéber László szövetségi kapitány szakvéleménye az MTK-ban nevelkedett, de már évek óta Sopronban kosárlabdázó centerről.
A szakvezető tökéletes képet adott Seres Éva játékáról. Remek testi adottságai ellenére ugyanis gyakran meglehetősen passzívnak bizonyul a pályán a pontszerzésben, aminek az az elsődleges oka, hogy hiányoznak repertoárjából a klasszikus centermozgások.

Akciókosarai nagy részét tisztára játszott ziccerekből, visszatett támadólepattanókból vagy hárompontosokból szerzi, holott igazán felvállalhatná néha az egy-egyezést az ellenfél centereivel. Ha elhinné, hogy képes az ilyen szituációkat is megoldani, meg hasznosabb tagja lehetne a magyar nemzeti csapatnak.

Egy emlékezetes pillanata

Még belegondolni is rossz, mi történt volna, ha nem tart rövid ízelítőt Iványi és Csák is a pontos távoli dobások tudományából, és ha Seres nem használja ki ilyen jó százalékban a palánk alatti helyzeteit, de mivel végre sikerült rálelni támadásban a megfelelő ritmusra, sikerült a fordítás is. És ezúttal már nem csak időlegesen.
Részlet az NS 2001. szeptember 20-i számából
Eb-csoportmérkőzés: Magyarország–Görögország 74–63

Eb-ről az olimpiára. Köztudomású, hogy a kontinensviadal jelenti az olimpiai kvalifikációt az európai válogatottak számára. Nos, a tizenkettes mezőny egyharmada, négy nemzet együttese örülhet majd az ötkarikás játékokon való részvételi jognak, de ebben benne vannak a házigazda görögök is, mert ugye jövőre az olimpiának is ők adhatnak otthont. Mellettük a három legjobb csapat jut majd tovább, vagyis a képlet egyszerű: dobogón kell végeznie annak, aki jövőre Athénban is pályára szeretne lépni. Illetve abban az esetben, ha Görögország érmet szerezne, elegendő a negyedik helyezés is, na de erre elég kevés az esély.

VISSZATEKINTÔ – 1956

A magyar női kosárlabda-válogatott második, és egyben eddigi utolsó Európa-bajnoki ezüstjét hozta a viadal. Az mondhatni természetes volt, hogy az Alekszejeva vezérelte szovjetek nyertek, a mieink döntőbe jutása viszont óriási meglepetés volt, mert a házigazda csehszlovákokat a végső sikerre is esélyesnek tartották – vagy ők saját magukat, ki tudja…? Legjobbjaink mindenesetre hősiesen küzdve az elődöntőben elütötték őket az aranyért való küzdés lehetőségétől, méghozzá hosszabbításban és mindössze egyetlen ponttal (50–49), hála a csapatkapitány Fischerné két sikeres büntetőjének a végén. És lám, milyen sportszerűek voltak a csehek: a döntőben még ezek után is nekünk szurkoltak!