Gigászi küzdelem volt

A népszerű valóságshow-ból átvéve: a lét volt a tét a 2–1-es hátrányban lévő Falco számára a Sugár úti összecsapáson, mivel az újabb vereség már a búcsút, az érmes álmok elillanását jelentette volna Kálmánék számára. Ennek tudatában egyáltalán nem meglepő, hogy óriási iramban kezdtek a szombathelyiek, bár az első percekben csak a hátukat nézhették a debrecenieknek, mivel a két hajdúsági magas ember, Bukva és Boldizsár rendre betalált. Utóbbi, centertől némileg szokatlan módon, két esetben is a hárompontos vonalon túlról. A negyed derekán aztán elkapta a fonalat a Grant, Pankár duó, és vezérletükkel a hetedik perc kezdetén már biztosnak mondható hazai vezetés állt az eredményjelzőn (22–14). Ráthonyi mester rögvest maga köré is gyűjtötte fiait, de tanácsai nem sok eredménnyel jártak, mert kisvártatva már egy kerek tízessel mentek el a vasiak (28–18).
A második etap elején a Pankár szorításában addig jobbára csak vergődő Lee első találata adta meg a vendégeknek a jelet a rohamra, és a szinte megtáltosodó Vadkakasok a tizennegyedik perc derekán már a Falco nyakában lihegtek (33–31), sőt a remek cserének bizonyuló Ádám hetedik pontjával egalizálták is az állást (33–33). A változatosság kedvéért ezúttal Zsoldos András gondolta úgy, hogy időkéréssel változtat a dolgok menetén. Valószínűleg Alexe figyelt oda leginkább mestere mondandójára, mert a röpke pihenő után harmadik triplájával próbált meg lendületet adni csapatának. Talán sikerrel is járt volna a Sugár útiak román légiósa, ha a túloldalon nem lett volna ott Ádám és Lee: előbbi két, míg utóbbi egy hármast vágott be a félidő hajrájában, így döntetlen állásnál (46–46) vonulhattak hosszabb pihenőre a küzdő felek.
A térfélcsere után Kálmánék egy parádés 7–0-s rohamot vágtak ki, és nagyon úgy nézett ki, hogy sikerül jelentősebb előnyt összehozniuk, azonban jött az egyre inkább magára találó Lee, és triplájával rendesen behúzta a féket a hazaiak számára. Olyannyira, hogy Green zsinórban hintett négy pontja után már a vezetést is átvette a vendéggárda (53–54). A folytatásban kiderült, hogy nemcsak átmeneti üzemzavar keletkezett a szombathelyiek gépezetében, hanem tartós hullámvölgybe kerültek. A vasi sárga-feketék egyszerűen nem bírtak a szinte eksztázisban pattogtató Ádámmal: a hajdúsági hátvéd egyszerűen nem tudott hibázni, és irányításával a játékrész végére hat ponttal elléptek a Vadkakasok (71–77).
A záró negyed elején Kálmán két felesleges faultját négy értékesített vendégbüntető követte, és máris egy tízes volt közte (71–81), a Falco azonban nem adta fel: egy újabb 7–0-s attakot követően felzárkózott (78–81). A pokoli izgalmakat tartogató hajrában aztán hol az egyik, hol a másik gárda vezetett egy-két pontocskával, végül 100–100-as eredménynél szólalt meg a játékidő végét jelző dudaszó, így hosszabbítás következett. A ráadásban a már korábban kipontozódott Kálmánt és Grantet nélkülöző Falco Heinle utolsó másodpercben szerzett duplájával harcolta ki a győzelmet, így ötödik összecsapás dönt a továbbjutásról.

Mestermérleg
Zsoldos András: – Élményszámba menő, óriási küzdelmet vívott a két csapat, ilyen meccsekért érdemes dolgozni. A mai győzelmünk a szív és a tudatos játék diadala. Remélem, az ötödik mérkőzésen a játékosok döntenek a végeredményről.
Ráthonyi Tamás: – A forgatókönyv a régi, megint nyerési esélyünk volt.