Kerek perec: idegenben

Északi főcsoport, negyeddöntő, visszavágó

Afféle kabalaként perecet lakmározott háromnegyed órával a labdafeldobást megelőzően. Bevallása szerint kicsit száraznak tűnt az elemózsia, ott volt mellette a szemeteskosár, ám nem használta ki a "ziccert”. "Nehogy ezen múljon a továbbjutásunk” – jelentette ki kerek perec. Persze erre az idegenbeli meccsen összeszedett, összeszedetett (Mr. Szczerba, a lengyel bíró az Alba fölényét látva sietett a németek segítségére, így produkált a derbi végére 21–10-es faultarányt… – természetesen az ezúttal cseppet sem nyerő, hat kipontozódást jelentő 21-es szám tartozott a fehérváriak statisztikájához) tizenhárom pontos hátrány tudatában óvatosan fogalmazott, a Bayer három amerikai kosarasát, valamint a gárda letámadásos taktikáját emelte ki. Mindazonáltal Sterbenz László, mert róla volna szó, őszintén hitt a nemes visszavágában, a négyes döntőbe jutásban.
Ennek szellemében várta a publikum is a csatát – majd csendben nézte, amint tovább hizlalta megszerzett előnyét a német alakulat. Greene triplával nyitott, Wucherer könnyen ért révbe, 0–5 után a harmadik minutumban Lapov törte meg végre a hazai kosárátkot. Moseley hármasával ugyan hétnél utolérte ellenfelét az Albacomp, ám az eggyel nagyobb sebességi fokozatban játszó, pontosabban célzó rivális pillanatok alatt héttel, összesítésben pedig már hússzal járt előbbre.
Csakúgy, mint Leverkusenben, Benczét Góbi váltotta, majd jött Halm is, ám a támadását villámgyorsan befejező ellenfélnek nem tört meg a lendülete. Ám attól is szép a kosárlabda, hogy emitt elég néhány elrontott kísérlet (lásd Best, Schulzte és Greene), odaát egy tripla (Moseley), néhány bedobott egypontos (Góbi), no és egy rosszul benyúló kéz (Fox ütötte be Góbi lepattanó büntetőjét…), s máris éles, szoros a küzdelem. Halm csodapaszsza, Lapov ziccere a tizennegyedik percben pedig már fehérvári vezetést eredményezett (31–29), azaz elvben nyílni látszott a kapu. A harmadik negyed, annak is a közepe meghozta a várva várt áttörtést! A fehér és fekete mez játékban is ellentétje volt egymásnak: a fehérben szereplők, azaz a hazaiak mindinkább belejöttek, pörögtek, labdát, lepattanókat szerztek, ráadásképpen triplazivatarral áztatták az ellen gyűrűjét. Mindeközben a németek zavarna jöttek, pontatlanok voltak, így az óriási hangorkánban 73–61-re léptek meg Sterbenz mester tanítványai.
A végső nekirugaszkodás óriási távlatokat nyitott, Hart, Lapov és Halm ellenállhatatlannak bizonyult, a lelátó tombolt, tizenhét ponttal járt előbbre az Alba (82–65). Ekkor jött Best, aki nevéhez méltóan cikázott a palánk alatt, jött Greene, aki biztos kézzel értékesítette a büntetőket, és jött egy hullámvölgy, amelyet kíméltelenül használt ki a Bundesliga neves képviselője. Hiába a végjátékban is a rengeteg támadólepattanó (összesen 15!), ha az attak során négy kísérletből sem hullik be a labda… Az amerikaiak vezérletével harcolta ki a rutinosabbnak látszó Bayer a továbbjutást (Theisz és Boros hiánya érzékelhető), ettől függetlenül győzelméért, küzdőszelleméért csak dicsérhető az Alba. Idegenben ment el, ez kerek perec kijelenthető.

Mestermérleg

Sterbenz László: – Tudtuk, hogy jó csapat az ellenfél. Tizenhét pontos előnyünknél gyors indításokkal könnyű gólokat értek el a németek, kíméletlenül büntették a hibáinkat. Sajnálom, hiszen tényleg csak egy hajszálon múlott.
Heimo Förster: – Jól kezdtünk és jól zártunk. Nem ijedtünk meg nagy hátrányunkban sem, a végén higgadtak tudtunk maradni.