Behódolt Sydney ezüstérmese

Tudniillik az Asvel centere végül nincs ott a feldobáskor. Nem lehet ott. Apró adminisztrációs baki okán a paksi óriás kerül a kezdőbe (az ő neve mellé került az iksz…), hogy aztán 12 másodperc múltán következzen az első csere: érkezik Gulyás.
Ennél is fájóbb, hogy Dávidra fél perc alatt két hibát fújnak a játékvezetők. Pedig elkél a Zalgiris-sztár, hogy mást ne mondjunk, hamarosan ő töri meg az egyre kínosabbá váló magyar gólcsendet. Nincs nagy baj, nyugtázzuk örömmel, Németh csuklója villan, s máris csak egy pont a rivális előnye. Igen ám, csakhogy a túloldal is felmutat egy klasszist, nevezetesen Foirestet. Az olimpiai ezüstérmes bedobó három triplával kezd, és ez éppen elég ahhoz, hogy néhány ponttal mindig előrébb tartson a vendég. A 8. percben fordul a kocka, amikor is Kálmán, a hazai palánk legjobb ismerője varázsol be egy duplát. Úgy fest azonban, tartósan nem képes megőrizni előnyét a házigazda. Talán éppen emiatt, Varga kapitány cseréket rendel el, gyors egymásutánban érkeznek a padon csücsülők. A 12. perc kivált említésre érdemes, jön Dzunics, a 38 esztendős jubiláns, hogy élete első hivatalos meccsét vívja magyar válogatottként.
A baj megint csak Foiresttel van. Csak szórja és szórja. Márpedig általa Franciaország áll jobban, a fehér mezesek csak futnak az eredmény után. Gulyás helyett most már szándékosan Czigler érkezik, s e húzás nyerőnek bizonyul. Szárnyal az ASE óriása (labdát csen, blokkol, a védekezése pedig káprázatos, mint mindig), s a lendület átragad a társaira is. A második felvonás vége, olyan, amilyenre vágytunk, amilyet álmodtunk. Németh és Czigler mellett belelendül Dzunics és Kálmán is, miközben odaát egyre kevésbé jönnek be a figurák. A szünethez közeledve percről percre lép meg a magyar válogatott, és a húsz perc utáni "plusz kilenc” kifejezetten kedvező eredmény.
És a java még csak ezután következik! Az "az a csodálatos harmadik negyed” fedőnevű gálaelőadás úgy indul, hogy Dzunics bevágja. Egyszer. Aztán még egyszer. Aki ismeri a veterán hátvédet, az pontosan tudja, ettől nemhogy elkényelmesedik, sokkal inkább vérszemet kap. S lőn, a Kaposvár kosarasa félelmetes magyar roham élére áll, melyben persze társakra is lel, ihletett játékot nyújt ekkor az egész csapat. A csapat. Hányszor, de hányszor elmondta a kapitány, hogy magától jön az eredmény, ha megmarad az egység. A harmadik felvonást elnézve megmaradt.
A periódus vége ugyan Franciaországé (pontosítsunk, az ekkor már 31 pontnál járó Foiresté), de erre mondják, belefér. Legyenek boldogok vele. Csak emlékeztetőül: 15 ponttal vezet ekkor a vendéglátó.
És ami még hátravan: Kálmán őrzőjét lerázva az utolsó másodpercben triplát vág be a messzeségből, Gulyás pedig törleszteni kezd az adósságából, nevezetesen, hogy a vártnál kevesebb pont áll a neve mellett. Nincs szüksége védőbeszédre, de a rend kedvéért szögezzük le, a lyoni center nincs irigylésre méltó helyzetben. A rivális számára alighanem a legismertebb figura, sokakkal egy bajnokságban szerepel, nyilván presztízs is, hogy "jegeljék”. Sebaj, az olykor hatalmas püfölésért járó büntetőket azért bevágja, és hát egyrészt van más, aki a pontokat dobja, másrészt nyugalmat sugároz a csak nagyon lassan apadó előny. A végén azért szurkolunk, hogy megmaradjon a tízpontos előny – odakint 81–73 volt a vége –, Dzunics blokkja, Kálmán büntetője és Németh ziccere pedig arra is jó, hogy elmondhassuk, a miénk a slusszpoén. Hiszen hogy a meccs a miénk, már jó ideje elvitathatatlan.

Mestermérleg

Ezúttal is működött az, ami az első körben bejött: a csapategység. Hallatlan küzdeni tudás és egymásért való hajtás jellemezte a csapatot. Ez volt az alap. Emellett elképesztően nagy akarással és jól védekezett az együttes. A végén annak ellenére volt tartása a társaságnak, hogy az utolsó öt percben kevés szabályos megmozdulást lehetett felfedezni a franciáknál. Mégis teljesítettük a célt: legyőztük az olimpiai ezüstérmest.

Varga Mátyás, a magyar válogatott szövetségi kapitánya

Odahaza nyolc ponttal nyertünk, és akkor nem játszott Dávid és Gulyás, úgyhogy sejtettük, hogy nem lesz könnyű meccs. Érdekes, hogy nem a két center visszatérése döntött, hanem az, hogy a három kisember, Németh, Kálmán és Dzunics fantasztikusat nyújtott a magyar csapatban.

Alain Weisz, a francia válogatott szövetségi kapitánya