Küszködés és keresgélés

Meglepetés kizárva: az elmúlt esztendőkben megszokott fináléval ért véget a női bajnokság lassan két hónapja. Vagyis Pécs kontra GYSEV. Sorozatban ötödször a sorozat legfontosabb párharcában. Az újdonság, hogy a döntő a soproniak dominanciáját hozta, hogy miért, az reményeink szerint az alábbi összeállításunkból is kiderül. A bajnoki döntőbe jutott együtteseket górcső alá vettük, megválasztottuk a legjobbjaikat, tehetségeiket, közöljük a pontátlagaikat és edzőik értékelését. Sorozatunkban elsőként a bajnokság ezüstérmesével, a MiZo-Pécsi VSK-val foglalkozunk.

Rögtön az elején látszott, nehéz idény elé néz a PVSK. Vilutyté és Béres elmenetelével nagy űr keletkezett a keretben a négyes poszton, és bár sokáig olybá tűnt, ezt betölti Nikolics, a rutinos és sokoldalú jugoszláv erőcsatár, nem így történt. A légiósjelöltről még a bajnokság előtti felkészülési tornák során kiderült, hogy sérült, a helyére villámmal igazolt WNBA-sztárnak, Byearsnek pedig a súlyával és a mentalitásával is problémák adódtak, így ő sem maradt sokáig Baranyában. Miközben a tartaléknak szerződtetett cseh Pechová végig ott volt a háttérben, a további próbálkozás, vagy inkább talán kicsit a kapkodás jegyében jött egy újabb amerikai, Mahoney, de ő sem váltotta meg a világot.
Marija Sztyepanova viszont igen.
A március közepén, a Magyar Kupa négyes döntője előtt megszerzett világklasszis center pillanatok alatt roppant népszerűvé vált a pécsiek körében, nyilván mert látták a szurkolók, hogy nagy hasznára van az együttesnek. Az új idegenlégiós egy gyors dupla duplával tette le a névjegyét a kupadöntőben, ahol elsősorban neki köszönhetően simán, 64–41-el nyert a PVSK, majd az Euroliga negyedöntőjében is remekelt Rátgéber László hölgykoszorúja, hiszen hajszál híja volt annak, hogy kiverje a későbbi győztes, Béressel felálló USVO-t.
Aztán Sztyepanova távozott, és ezen a ponton be is fejezhetjük a pozitívumok felsorolását a Péccsel kapcsolatban – már ami a legutóbbi idényt illeti. A már említett márciusi időszakot leszámítva ugyanis nem voltak igazán meggyőzőek a fekete-fehérek, messze nem volt olyan gördülékeny a játékuk, mint korábban. Ezzel együtt eleinte nem mutatkozott meg az eredményekben annyira, hogy visszaesett a csapat teljesítménye, mígnem egy amúgy is hideg januári napon jött a hidegzuhany: a bajnoki címvédő PVSK kikapott a BSE-től a Városmajorban. Ekkor már sejthető volt, hogy az alapszakaszt nem tudják megnyerni Iványiék, és a két soproni vereség végképp megpecsételte a sorsukat.
Maradt a második pozíció, és a második pozíció megmaradt a rájátszás végére is.
A Szolnokot és a Postást ugyan még könnyedén eltakarították az útból a Rátgéber-lányok, a döntőben már nem volt esélyük. Még hazai pályán sem. A GYSEV minden fontos mutatóban föléjük nőtt, és ami a kosárlabdában igen nagy jelentőséggel bír, a fináléra szerződtetett Mujanovics-Brcsaninovics révén magasságban is. A sima 3–0-ával zárult aranycsata során 52 pontot vertek a soproni vasutasok a pécsiekre, akik végig kilátástalanul gyengén, harminc százalék körüli pontossággal dobtak mezőnyből. Arra számítani lehetett, hogy Mujanovics mellett alaposan leszűkül a pécsi centerek mozgástere, de az, hogy a mezőnysor is csődöt mondott, végképp betett a baranyai aranyos álmoknak.
Jövőre újra lehet próbálkozni…