A GYSEV-es Horváth Zsuzsanna nyerôember lehetett volna a vasárnapi meccsen (Fotó: Pluzsik Tamás)
A GYSEV-es Horváth Zsuzsanna nyerôember lehetett volna a vasárnapi meccsen (Fotó: Pluzsik Tamás)
Úgy alakult, hogy Spanyolország a második játéknap után is nyeretlen maradt. A nyitónapon balszerencsés körülmények közt kapott ki két ponttal az oroszoktól, míg szombat este a hazai pálya előnyét és közönsége biztatását kihasználó horvátok fektették két vállra Mendez mester tanítványait. Mi sem büszkélkedhettünk jobb mutatókkal, így aztán a két csalódott csapat amolyan ki-ki mérkőzés elé nézett, hiszen aki a harmadik forduló után sem tud győzelmet felmutatni, annak már csak matematikai esélye marad a csoportban a továbbjutást érő negyedik hely megszerzésére. Tudta ezt a magyar válogatott vezetősége is, éppen ezért Buttás Pál csapatgyűlésre rendelte lányait még a szállodából való indulást megelőzően. Hogy mi volt a fő mondanivalója, azt nem nehéz kitalálni. Az eddig látottak alapján ugyanis játékosainknak minden mentális és fizikai erejüket mozgósítaniuk kellett ahhoz, hogy eséllyel vehessék fel a versenyt a spanyol profiligában edződött ellenféllel szemben. Az ütközet úgy kezdődött, hogy Horváthék megfogadták mesterük intelmeit, és végre hallatlan lelkesedéssel játszottak, helyenként pedig tetszetős akciók végén sikerült a kosárba találniuk. Ugyan a védekezésük továbbra is hagyott kívánnivalót maga után, ám az akarással, a szabad labdákért vívott harcokban nem volt baj. A lelkes játékhoz kiváló egyéni teljesítmény párosult Horváth Zsuzsannarészéről, aki a félidőig egymaga 15 pontot termelt, de minden dicséretet megérdemel Halmos Nóra és Horváth Zsófia is, akik nagyszerű tengelyt alkotva kiválóan mozgatták csapatunkat. A kitűnő csapatjáték és a jó egyéni produkciók meg is hozták a maguk gyümölcsét, hiszen a nagyszünetben négypontos előnnyel vonulhattak lányaink az öltözőbe. A fordulás után sem változott a játék képe. Továbbra is fej fej mellett haladtak a felek, a spanyolok a betöréseket erőltették, míg a magyarok inkább a türelmes csapatjátékra helyezték a hangsúlyt. A záró negyedre egyenlő állásnál fordulhatott a két együttes, a végjátékban azonban a szerencse elpártolt a magyar válogatott mellől. Tizennégy másodperccel a játékidő letelte előtt, egypontos spanyol vezetésnél labdát szereztünk, de a támadást nem sikerült kosárral befejezni, mert éppen az addig kiválóan kosarazó Horváth Zsuzsa pontatlan átadását követően az ibériaiak szerezték meg a labdát, és meg is tartották a lefújásig. Begyűjtötte tehát harmadik vereségét is együttesünk, a látottak alapján azonban ezúttal nincs okuk szégyenkezni lányainknak. Az előző két találkozón látottak viszont még inkább elgondolkodtatóak a vasárnap esti teljesítmény tükrében.
Mestermérleg Buttás Pál: – Borzasztóan sajnálom az elszalasztott lehetőséget.