Az Atom volt a mumusuk

Amikor nagyjából esztendeje eldőlt, hogy Charles Edmonson, Samir Mujanovics és Denis Toroman – akit menet közben a helyiek korábbi kedvence, Delmonte Madison váltott – lesz a 2001–2002-es évadban a Marc-Körmend három idegenlégiósa, az is egyértelművé vált, hogy center nélkül vág neki az amúgy roppant pörgősnek ígérkező idénynek Patonay Imre gárdája. Kevesen mernek ilyesmit megkockáztatni manapság, hiszen egy jól megtermett, legalább 210 centis játékos az ötös pozícióban alappillér szokott lenni védekezésben és támadásban is, a piros-feketék alappillére azonban a nemrég véget ért bajnokságban az irányító volt.
Egy huszonkét éves és 189 centi magas ifjú labdazsonglőrről van szó, akit Németh Istvánnak hívnak.
Gyakorlatilag rajta állt vagy bukott a piros-feketék sikeressége, és ahogy az a bajnokság végeredményéből is kitűnik, a hátvéd jól végezte a dolgát, a mór megtette kötelességét. Aztán ment is az olasz bajnok Benetton Trevisóba, de ez már egy másik történet, úgyhogy ezennel vissza is térünk a Körmend történetéhez.

Ott tartottunk, hogy Németh kezébe vette a karmesteri pálcát, és olyan mesterien vezényelte a vasiakat, hogy hamar nyilvánvalóvá vált mindenki előtt, az együttes egyike az aranyérem legnagyobb esélyeseinek. Négy győzelemmel kezdték a bajnokságot a Patonay-fiúk, és bár Fehérváron botlottak egyet, utána újabb négy diadal következett. Aztán a kaposvári és a szolnoki kisiklás rámutatott a Körmend másik gyengéjére a centerhiány mellett: idegenben csak szoros meccsekre futotta Némethék erejéből a legjobbak ellen, bravúrra nem. Ám mivel hazai pályán mindenkit megvertek, még úgy is másodikak tudtak lenni az alapszakasz zárásakor, hogy nagy meglepetésre a kiesés ellen küzdő Szedeák otthonában is beleszaladtak egy pofonba.
Jöhetett a középszakasz, és fergeteges formába lendültek márciusra a körmendiek, sorra aratták a kiütéses győzelmeket, még az élbolyhoz tartozó Albacompot is majdnem negyven ponttal verték. Ekkortájt remekül működött a Marc triplazuhatagra és villámgyors akciókra épülő játéka, minden láncszem a helyén volt, egészen addig, amíg meg nem sérült a csapat lelke, Németh István. A pontok és a gólpasszok terén különösen bőkezű "Isti” részleges bokaszalag-szakadást szenvedett, három mérkőzést kihagyott, és ezekből csak egyet tudott megnyerni csapata, azt is éppenhogy. Talán pont ezen múlt a rájátszás előtt kulcsfontosságú vezető pozíció, mert végül azonos pontszámmal végzett az ez idő tájt sokat bukdácsoló Atomerőművel a Körmend, és ha csak egygyel többször győz a középszakaszban, hazai környezetben vívhatta volna meg a play off végén az aranycsata mindent eldöntő ötödik összecsapását, ahol csupán egyetlen pont döntött az első hely sorsáról. Hogy mekkora jelentősége volt a pályaelőnynek, arról csak annyit: félelmetes katlanjában egy kivétellel minden meccsét hozta a nyugati kisváros legnagyobb büszkeségének számító férfi kosárlabdacsapat.

Azért persze ennél több szót érdemel a play off, ahol az első körben bizony csak kínkeservesen, 3–2-vel lépett tovább a Marc a sokak által lesajnált, de a jelek szerint jelentős tartalékokkal rendelkező Debreceni Vadkakasokon, az elődöntő viszont kiütéses, 3–0-s sikert hozott a megyei rivális Falco ellen. Nyilvánvaló volt, hogy az ASE elleni fináléban csupán nüanszok döntenek majd, és mivel a nüanszok a paksiak javára döntöttek a június 16-ai ötödik találkozón, kicsit szomorkás hangulatban indult haza a körmendiek busza – már csak azért is, mert tudvalévő volt, eme összecsapás volt a távozó Németh István és az aktív játékkal felhagyó Zsebe Ferenc búcsúmeccse. Hiába adtak bele mindent a körmendiek, hiába akartak nagyon, elbuktak az aranykapuban, azon a bizonyos, már említett egypontos meccsen. És ha még azt is idevesszük, hogy a Magyar Kupa elődöntőjében ugyancsak egyetlen ponttal kaptak ki és ugyancsak az Atomerőműtől, joggal nevezhetjük a paksiakat a piros-fekete álmok szertefoszlatójának.
Körmenden azonban bebizonyították: az ezüstnek is lehet örülni. Az emberek ünnepelték a csalódott csapatot, és lelket öntöttek azokba, akik esetleg kedvüket vesztették. Elvégre mennyire sokan cserélnének szíves örömest a bajnokság második helyezettjével…