A magyar férfibajnokság másodikja, harmadikja és negyedikje nemet mondott a nemzetközi kupaszereplésre, amely ilyeténképpen továbbra sem más –tisztelet a kivételnek –, mint púp a hazai klubok hátán. Miután az öreg kontinens legmagasabban jegyzett vetélkedéseinek közelébe esztendők óta nem engedik a mieinket (fájdalom, a FIBA ellenszervezete, az ULEB sem kapdos két kézzel az egyleteink után, így fel sem vetődik, hogy például az Euroligában magyar gárda is helyet kapjon), maradnak a hátrébb jegyzett megméretések, már persze annak a néhány együttesnek, amely vállalkozik az országhatárok átlépésével.Ôsztől a bajnok Atomerőmű, az ötödik Kaposvár és a hatodik Albacomp áll rajthoz.Szomorú történet ez és tipikusan magyaros. Miután a nemzetközi szövetség csak rendkívül szűkmarkúan csepegtet az égisze alatt zajló kupákba (ha már említést tettünk róla, az Euroliga jobban fizet), egy-egy magyar indulónak adott esetben az öszszeomlás veszélyét is fel kell vállalnia, ha a nemzetközi porondra vágyik. Ezért inkább nem vágyik, a nagy többség legalábbis. Ezúttal Körmenden, Szombathelyen és Szolnokon mondtak nemet, s ha most valaki az asztalra csapna, mondván, mi az, hogy ezt merték tenni, figyelmébe ajánlanánk a Körmend esztendőkkel ezelőtti történetét. Jól ment a Patonay-fiúknak, egyre másra véreztek el a vasi kisvárosban kifejezetten jó csapatok, mígnem jött a hír, betudhatóan elsősorban az utazásoknak, a pluszköltségeknek, eladósodott az egyesület."Öt helyünk volt, hármat töltünk ki” – szomorkodott Bodrogváry Iván, a honi szövetség főtitkára, ám a megoldást bizonyára ő sem ismeri.Pénz kellene, abból pedig szinte mindenütt kevés van.Így hát marad a lehangoló tény: a nemzetközi események felsorolásakor a következő idényben is csak néhány szót érdemelnek a magyarok.Optimistábban: drukkoljunk a Saporta-kupa helyett életre hívott Európa-kupában induló paksiaknak, vagy a FIBA regionális vetélkedésében rajthoz álló Kaposvárnak és Albacompnak.