Eisenkrammer Károly: Megmutatjuk a világnak az országot és a magyarokat

– A rendszerváltást követően, 1993-ban élesztették újjá huszonnyolc év szünet után a Tour de Hongrie-t. Mit jelentett abban az időben a hazai kerékpársportnak és a versenyzőknek a viadal? 
– Egy szóval válaszolnék: mindent – felelte Eisenkrammer Károly, aki 1992-ben, a barcelonai olimpián az országúti mezőnyversenyen is indult. – Akkoriban sorra szűntek meg a korábbi magyarországi versenyek. A baráti körömön kívül senki sem tudott róla, milyen külföldi viadalokon veszek részt. Az ember meg nem azért sportol, készül hóban-sárban, hogy csak a családja tudjon róla. A versenysport része, hogy a világ, a környezet büszke legyen arra, mit ért el. Az újraindított Tour de Hongrie más szintet képviselt, láthatóvá tette a magyar kerékpározást, és értelmet nyert a magyar országúti kerékpárosok munkája, küzdelme.

– Ha ki kellene emelni egy emlékezetes pillanatot ebből az időszakból, melyiket mondaná?  
– Az 1998-as évem sikerült a legjobban, akkor a Postás színeiben tekertem. Összetettben harmadik lettem, másodpercek döntöttek az ukránok javára. Pályafutásom egyik legszebb eredménye, nagyon megmaradt bennem a küzdelem. Egy héten keresztül csatáztunk egymással, ami összekovácsolt bennünket – még az ellenfelekkel is. Akkoriban a Coca-Cola volt az egyetlen szponzor, így minden megkülönböztető trikón feltűnt a márkára emlékeztető piros szín. A legjobb sprinternek járó csíkosat több napon át viseltem, de az összetett éllovasának járó pirosat sohasem, mégis van belőle egy nekem is, az ukrán győztessel elcseréltük, hogy örökké emlékeztessük egymást a nagy versengésre.

– Az a viadal egy korszak végét is jelentette, a következő két évben nem rendezték meg a Tourt. Miért döntött úgy 2001-ben, hogy újraindítja a magyarországi körversenyt?     
– A Tour de Hongrie megszűnésével a magyar kerékpársport a semmibe zuhant vissza, már 1998-ban is csak ez a verseny tartotta életben. A sydney-i olimpiára nem volt esély kijutni, abba is hagytam a versenyzést, vállalkozó lettem. Ingatlanozni kezdtem, és jól sültek el a dolgaim, de valójában nem érdekelt ez a világ, nem a pénz kereséséért dolgoztam, hanem értéket akartam teremteni. Láttam, mit jelent a körverseny a magyar kerékpársportnak, amely sokat adott nekem emberileg is, mindenképpen szerettem volna valamit visszaadni. Céget alapítottam a viadal szervezésére, ez két év alatt huszonöt millió forintot vitt el, 2002-ben már a lakásom is ráment, ahol addig a feleségemmel éltem.

– Megérte?     
– Az első év szakmailag nagyon pozitívan alakult, teljesen korrekt volt még úgy is, hogy rengeteg pénzügyi problémával kellett megküzdeni. A második év nehezebb volt, szervezési gondok is hátráltattak. De sohasem vették el a kedvem a kudarcok, a sportból ered, hogy fel kell állni. Sokat tanultam a kívülről érkező kollégáktól, például Nyírő Andrástól, aki az index.hu alapító-főszerkesztője volt, és ő lett a verseny kommunikációs vezetője. Egy nagy vitánk után arra jutottam, hogy újra kell pozícionálni a Tour de Hongrie-t. Alapvetően maradt a sport a középpontban, de nyitottunk a turisztika felé, rájöttünk, hogy a turizmus, az országmarketing adhatja meg azt a pluszértéket, amire figyelnünk kell. Csupán sporteseményként sohasem tudnánk előteremteni azt a támogatást, amire a szervezéshez szükségünk van. Kétezerhárom–kétezeröt körül a Tour de Hongrie már olyan koncepció alapján valósult meg, mint most is.

– Ehhez képest 2006-tól már nem az ön sportirodája szervezte a Tour de Hongrie-t. Mi történt?     
– Ellopták a versenyt! Sokan azt gondolják, hogy a sportban mindenki összetart, a szakmai cél és az együttműködés mindenek felett áll. De valójában voltak rossz szándékú emberek a rendszerben, akik úgy gondolták, hogy náluk jobb helyen lenne, amit mi felépítettünk. A kerékpáros-szövetség vezetősége átjátszotta egy – erre a feladatra alkalmatlan – havernak a Tour de Hongrie szervezését.

– Hogyan élte meg mindezt?     
– Hátba szúrásként. Ami 2006 és 2008 között Észak-Magyarországon zajlott, egy regionális verseny átnevezése volt, csak nevében élt tovább a Tour de Hongrie. Nehezen viseltem, hogy önzetlenül rengeteg energiát és pénzt tettem bele a verseny fejlesztésébe, mégis ez történt. Borzasztóan kellemetlen hónapokat, éveket éltünk át otthon is és a cégemnél is. Ráadásul tíz éve ráment erre a magyar kerékpársportnak is.

– 2015-ben aztán ismét elindította a magyarországi körversenyt.     
– Változás állt be az MKSZ vezetőségében, 2014-től egy civilben topmenedzser elnök vezette a szövetséget. Polony Istvánnal sikerült beszélnem, ő is látott fantáziát a versenyben, biztatott, sőt némi segítséget is adott a kapcsolatrendszerével. Nulla forint állami támogatást kaptunk, mindent önerőből intéztünk. Viszont az volt a kérésem, hogy csak akkor teszek bele ismét pénzt és energiát a Tour de Hongrie-ba, ha nem fordul elő még egyszer, hogy valaki elveszi, amit felépítünk. Ezért egy lényegében felbonthatatlan, évről évre automatikusan meghosszabbodó szerződés alapján dolgozunk. Így száz százalékban magunkénak tekintjük a versenyt, és bátran fektetünk a fejlesztésébe, hiszen hosszú távú megtérüléssel számolhatunk.

– A tíz évvel korábbi tapasztalatokat mennyire tudták hasznosítani?     
– A 2005-ös alapokhoz nyúltunk vissza. Úgy építettük fel a kommunikációt, hogy a középpontban az legyen, milyen szép országban élünk. Révész Máriusz későbbi államtitkár szerepvállalásával elnyertük a kormányzat bizalmát is, és 2017-től már előre tervezhető állami támogatást is kaptunk, de volt egy elvárás is, hogy juttassuk el a versenyt az Eurosportra, találkozzon több millió néző a magyarországi viadallal. Ma már a rajttól a célig tart az élő közvetítés. Saját magunkat tettük kényszerpályára, de ennek köszönhető, hogy évről évre fejlődtünk. Be kellett vonnunk a médiát és a szponzorokat is, a költségvetés harmada utóbbiaktól származik. Mostanára számos cég, partner és város dolgozik a magyarországi körverseny sikeréért. Évről évre előbbre akarunk jutni, nem az a mottónk, hogy csináljuk úgy, mint tavaly, hanem az előző alkalomhoz még húsz százalékot hozzá akarunk tenni.

– Láttuk itt versenyezni fiatalabb korában napjaink klasszisát, Tadej Pogacart, tavaly a háromszoros világbajnok Peter Sagan és a Tour de France legtöbbszörös szakaszgyőztese, Mark Cavendish tekert a körversenyen. Szervezőként mennyi beleszólásuk van abba, hogy az adott csapatok milyen sorral és kikkel álljanak ki?     
– Semennyi. Annyiban merül ki a kapcsolatunk, hogy próbáljuk őket rávenni, jöjjenek el Magyarországra. Magas pontértékű a versenyünk, de zajlik ilyen Belgiumban és Franciaországban is ebben az időszakban. Mi a profi szervezésen, a magas szintű kiszolgáláson, a háttér biztosításán dolgozunk, ezzel érjük el, hogy dicsérnek bennünket és visszajönnek. Néhány nagy nemzetközi sztár, így Mark Cavendish is kivétel volt, érte sokat dolgoztunk, szerencsés egybeesés, hogy Peter Sagan is itt tekert tavaly.

– És mi a helyzet a magyarokkal? Az elmúlt tíz alkalomból egyszer, Valter Attilának sikerült megnyernie az összetettet.     
– Rendkívül fontos nekünk a magyarok szereplése. Szemben a világban uralkodó trenddel, nálunk a fehér trikót nem a fiatalnak, hanem a legjobb magyarnak adjuk, láthatóvá szeretnénk tenni a hazai kerekeseket. De az is lényeges, hogy a mezőny nagyon magas szintű, például a világ egyik legjobb sprintere, Elia Viviani több éven keresztül indult nálunk és egy szakaszt sem nyert meg, ahogyan a 2023-as győztes Marc Hirschinél is voltak jobbak tavaly. Szóval nem könnyű ebben a mezőnyben a magyaroknak, de vannak köztük tehetségesek, a Kékes és a Pilis kedvezhet Dina Mártonnak, Fetter Eriknek és Feldhoffer Bálintnak, akár az első tízben is benne lehetnek ezeken a szakaszokon.

– Idén lesz száz éve, hogy először megrendezték a magyarországi körversenyt. Mi jellemzi a 2025-ös, jubileumi Tour de Hongrie útvonalát?     
– Az idei viadal különlegességét a történelmi városaink adják. Budapest mellett Győr, Tata, Veszprém, Székesfehérvár, Gödöllő és Esztergom is az ezeréves Magyarország fontos helyszíne. Turisztikai szempontból értékes a Balaton és Etyek környéke, a Kékestető pedig sportszakmai ok miatt került be.

– Látják már, milyen irányba tudnának tovább fejlődni az elkövetkezendő években?     
– Korábban elérhetetlennek tűnt a legmagasabb kategória, a world tour minősítés megszerzése, most viszont a küszöbén vagyunk. Tesztjelleggel neki is futottunk a nemzetközi szövetségnél ennek egy kérdéssel, és nagyon pozitív volt a fogadtatás. De még várunk, a magyar kerékpársport helyzete egyelőre nem megfelelő ahhoz, hogy belépjünk a world tour mezőnyébe. A versenyszervezés szintje már eléri ezt a kategóriát, a licenc megszerzését viszont a sportág hazai fejlődéséhez kötjük. Bátrabbak leszünk a következő hároméves ciklus előtt, ha 2026-ban a három kontinentális hazai mellett lesz egy pro teamünk is. Az MBH Bank Ballan csapata jövőre magyar bejegyzésűvé válik és eléri ezt a besorolást, vagyis tagja lesz a világ 36 legjobb kerékpároscsapatának, ami hatalmas előrelépés.