Ember és gép harca a magyar országúttal és az elemekkel

Az egyetemes magyar kerékpársport ügyét karolta fel a Budai Kerékpáros Egylet, amikor száz évvel ezelőtt úgy döntött, nemzetközi mintára többnapos országúti kerékpáros körversenyt szervez. „Oly versenyt írt ki, mely méltán emelkedik Európa többi, nagyszabású országúti körmérkőzései közé, hiszen időtartama három napra szelte több mint 500 kilométert ölel magába. A régi tradíciókon épült egyesület, mely aktív versenyzőkkel alig rendelkezik, teljesen önzetlenül vállalta e fontos és múlhatatlanul értékes szerepét. Magas társadalmi összeköttetései folytán oly rétegek érdeklődését mozgatta meg, melyek eddig teljesen távol tartotta magukat a kerékpározás ügyeitől. E propaganda munkájuk talán a legértékesebb. A dunántúli körmérkőzés, melynek védnökségét maga a kormányzó tölti be, Ary Pál államtitkár, Szabó Sándor és Tandary István nagyszerű előkészítő munkásságainak eredménye” – írta lapunk 1925. május 30-i számában.

A dátum és az útvonal is megvolt már, a tervek szerint a kerékpárosok június 27-én a Szent Gellért térről indultak, Székesfehérváron, Veszprémen és Sümegen keresztül 240 kilométer megtételével értek Szombathelyre. Másnap a vasi megyeszékhelyről Sopronon keresztül Győrbe vezetett a 110 kilométeres út, harmadnap a Pilisen keresztül a Széna téri BBTE-pályára kellett eljutni, az össztáv 510.5 kilométert tett ki.

Szépen gyarapodott a nevezők létszáma, ám a verseny útvonalának tüzetes bejárását követően a szervezők a limitidőket kibővítették az országutak gyatra állapota miatt. „A kiírás módosításával a versenyintézőség az indulók figyelmét különösen arra a körülményre hívja fel, hogy tekintettel a terep szokatlanul nagy nívókülönbözetére, mely főképpen a Veszprém–Tapolcai szakaszon, Nagyvázsony után és Peterd előtt a legnagyobb elővigyázatra int: – gépeiket megbízható és jólműködő fékekkel szereljék fel, melyek nélkül a meredek és éles fordulókban bővelkedő szerpentineket lehetetlen veszély nélkül venni” – írta a Nemzeti Sport tíz nappal a rajt előtt.

Lapunk kikérte a hazai kerékpársport meghatározó szereplőinek véleményét a közelgő versenyről. „A Dunántúli Körverseny tettre valósulása mindazokat igazolja, akik bíztak a magyar kerékpáros sport feltámadásában. Ez most megtörtént. Az anyagi és erkölcsi áldozatkészség összefogott, s termése gazdag aratást ígér” – jelentette ki Steiner Rezső, a Magyar Kerékpárosszövetség társelnöke, aki hozzátette, nem látja messze már azt az időt, mikor a Tour de France mintájára a Magyarország körüli verseny megvalósul. Baumler Ede, a szövetség alelnöke a végeredményre tippelt – majdnem bejött –, míg Baráth Elemér, az MTK vezére Jerzsabek Károlyban látta a győztest. „A dunántúli verseny az ember és a gép harca lesz az országúttal és az elemekkel. Ha semmi baj sem történik, a versenyzők kifuthatják reális teljesítőképességüket” – vélekedett Baráth doktor.

A rajt napján a Nemzeti Sport karikatúrát közölt az esélyes kerékpárosokról, egyúttal méltatta is a szervezőket: „A magyar Tour de France a Budai Kerékpár Egylet számára is múlhatatlan értékű emlékeket állít. E viadal, mely hazánk kerékpáros sportjának történelmében egyedülálló, ennek az egyesületnek rendezésében nyer lebonyolítást, mely Németországot megszégyenítő pontossággal és lelkiismeretességgel nemcsak a miting sportbeli részét szervezte meg minden kritikát elbíró alapossággal, hanem tekintettel volt annak propagandaértékére is és ezért minden összeköttetését megmozgatta, hogy külsőségek tekintetében magára, irányítsa az érdeklődés reflektorait.” 

Bizony, a BKE gondoskodott a frissítőállomásokról, az útvonal megfelelő kijelöléséről és az egyes befutó állomásokon a versenyzők ellátásáról és elhelyezéséről. Száz évvel később a jubileumi körverseny előtti zártkörű sajtóeseményen Eisenkrammer Károly főszervező kísérte be a vendégeket a kulisszák mögé, elmondta, mekkora logisztikai munkát jelentett a viadal megszervezése. Gondoljunk bele, milyen lehetett mindez 1925-ben…

Aztán eljött az indulás reggele. A Nemzeti Sport tudósítója, Steiner Rezső látványos leírással illusztrálta a rajtot. „Hajnali fél négy. Az alvó város felett ólomszínű felhők úsznak dél felé. A budai hegyek felől jövő hűvös szél megborzolja az álmodozó fákat és apró tornádókat formál az utca szétszórt szemetéből. A derengő szürkületben uszály hajók tülkölnek az acélkék Dunán. Vörös fehér lámpások imbolyognak messze, mint álmos Cyklopok szemei… A budai hídfőnél rendőr vigyáz. Mintha bronzból lenne. Mozdulatlan. Nagy, megnyugvó csend fekszik el mindenütt. Egyszerre a messziből váratlanul feltűnik egy kerékpáros.”

A nagy favorit Jerzsabek Károly bizakodva nyilatkozott a rajt előtt, szerinte, ha nem történik baj, az éllovasok között lesz. „Tíz perccel négy előtt Baumler és Szabó mozgósítja a főversenyzőtábort. Valami elfogódott izgalom üli meg a lelkeket. A zűrzavarban gépek bukdácsolnak egymásra, láncok csörömpölnek, elnyújtott vezényszavak hallatszanak. Mindenki igyekszik elfoglalni starthelyét. Semmi fennakadás, minden úgy megy, mint a karikacsapás. Egy perccel négy előtt már mindenki nyeregben ül. Még egy perc, az indító »rajta!« kiáltása mozgásba hozza az eddig mozdulatlan 11 főből álló mezőnyt, mely karlengetéssel és »Éljen Ary Pál!« kiáltással üdvözölve e miting megvalósítóját, csakhamar heves iramban eltűnik a Horthy Miklós út éles kanyarulatában.”

A százhúsz nevezőből végül nyolcvanheten álltak rajthoz, a kerekesek három csoportban, tíz perces időközönként indultak. Mozgalmasan alakult már az első szakasz, az MTK-s Ladányi Miklós például a baracskai lejtő végén tehéncsordával ütközött, de tudta folytatni, ám szökevénytársa, Horváth Dezső kihasználta mindezt, Nagyvázsonyra ő ért leghamarabb. A később rajtolt Jerzsabek felért hozzá, az első etap végén azonos idővel érnek célba Szombathelyen, 11:24:34 órával, Ladányi hátránya tíz perc volt.

Másnap a szintén később rajtoló Jerzsabek megint felér a főmezőnyhöz, Győrben a Postás kerékpárosával, Medgyessel csatázott a szakaszgyőzelemért, az utóbbi végül két percet vert riválisára, aki viszont megőrizte összetettbeli első helyét.

Harmadnapra megérkezett az eső, de hamar el is állt. „Gyenge hátszélben erős irammal haladnak az egyes csoportok, helyenként 30 km-es átlaggal” – jegyzi meg tudósítónk. Komáromnál Medgyes és Jerzsabek defektet szenvedett, miközben sorra húztak el mellettük a riválisok. „Jerzsabek közel 20 perces hátrányát ledolgozandó, emberfeletti, közel 40 kilométeres átlagot kezd. Egyre jobban megközelíti ellenfeleit és ezzel veszélyben forgó első helyet.” Közben az élen a Pilisben Rusovszky Mihály faképnél hagyta a többi szökevényt, és végül kétperces előnnyel, 4:31:05-es idővel nyerte meg a harmadik etapot. Jerzsabek 12 perces hátránnyal a nyolcadik helyen ért be a Széna téri célba, összetettben viszont ő lett a győztes, az MTK kerékpárosa 22:10:36-os idővel teljesítette az 510.5 kilométeres távot.

A következő évtől a Magyar Kerékpárosszövetség vette át a szervezést, immár Tour de Hongrie néven. Azóta is így hívják a többször is újjáélesztett versenyt, amely mára a nemzetközi versenynaptár meghatározó eleme, és állandó lehetőség a hazai kerékpársport előtt, hogy felmérhesse, hol is tart a külföldiekkel szemben.