Nem tud betelni a focival – Hosszú Kávé Kovács Tamással

– A nyári időszakra mennyire telített a naptára?     
– Egyelőre nincs lekötött munkám. Szeretnék majd utazni, a tervezett úti cél a Távol-Kelet. S persze arra is készülök, hogy minél több meccset megnézzek a labdarúgó-világbajnokság kínálatából.

– Mely válogatottakat sorolná a végső győzelemre esélyesek közé?     
– A spanyol csapat nyilvánvalóan aranyvárományos, de a brazilokat, a németeket és a franciákat sem lehet soha leírni. Taktikailag, technikailag, erőnlétileg csupa topjátékos alkotja a legjobb együttesek keretét, a kérdés az, mentálisan ki az erősebb, ki tudja jobban kezelni a vb-vel járó lélektani nyomást. Szívesen tippmixelek, izgalmas úgy meccset nézni, ha az ember közben fogad is. Együtt szoktunk játszani a barátokkal, ilyenkor ez közösségi élmény is. Kiváltképp így van ez otthon, a vajdasági Szabadkán, ahol fogadóirodák működnek és nem lottózók. Beülni, lapozgatni az újságot, kávézni, beszélgetni a futballról, s közben hallgatni az „ezeréves” bácsikat, akik tudják a tuti tippeket – megvan ennek a bája, hangulata.

– Egy zentai születésű, Szabadkán – színész édesapja, Kovács Frigyes révén művészcsaládban – felnövő fiút mi vonzott 
a labdarúgáshoz?     
– Több sportot kipróbáltam, már nem is emlékszem, mi volt az, amit annyira vonzónak találtam a futballban. De az biztos, hogy nagyon megtetszett, és tizenkét évig futballoztam klubcsapatban. A labdarúgó-karrierem ugyan jó ideje lezárult, ám a mai napig rendszeresen játszom, nem tudok betelni a focival. Hihetetlen boldogsággal tölt el, kisgyerekként örülök, amikor jól megy a futball. A Premier League-et szerettem már kissrácként is. Álmom, vágyam, hogy egyszer eljuthassak egy angliai mérkőzésre, ott lehessek a Wembley Stadionban.

– Miképp alakult a futballpályafutása?     
– A Szpartak Szuboticában fociztam. Nagyon fizikális futballt játszottunk, már egészen fiatalon erőnléti edző foglalkozott a csapatunkkal. A nyári és téli felkészülés során több mint egy hónapig nem láttunk labdát, csak a kondíciónkat javítottuk. Nem véletlen, hogy sok meccset a jobb erőnlétünknek köszönhetően nyertünk meg. Emlékszem, a magyarországi focitáborokban nemegyszer megkaptam, hogy nagyon agresszív, nagyon kemény vagyok, miközben odaát ez volt a természetes. Szerintem ez a különbség a mai napig megvan a szerb és a magyar futball között. A balkáni vehemencia a sportban kiváltképp jelen van.

– Milyen poszton játszott?     
– Középhátvéd voltam. Erősebb, gyorsabb, magasabb a korosztályomnál, nem nagyon tudtak lefutni. Persze arrafelé is voltak trükközések, néha papíron velünk egykorú, valójában idősebb ellenfelekkel kerültünk szembe. Jól emlékszem arra a meccsre, amikor egy nálam egy fejjel magasabb, tizenöt kilóval testesebb csatár volt az ellenfelem. Jó élményt adott, hogy sikerült levennem a pályáról.

– Van-e játékostársa, aki profi karriert futott be?     
– Egyszer beírtam az internetes keresőbe a nagy tehetségként elkönyvelt kortársaim nevét, de nem találtam olyat, aki kiugróan sikeres lett volna. Kivétel a nálam két évvel idősebb Marko Dmitrovics, ő a spanyol élvonalbeli Espanol kapusa. Szabadkai születésű, tizenkilenc meccsen védett a szerb válogatottban is. A magyar szurkolóknak is ismerős lehet, 2013 és 2015 között Újpesten légióskodott.

–  Hétévesen egy szavalóversenyen reszkető térddel, elcsukló hangon mondott verset, akkor állítólag megfogadta, nem áll többé színpadra. Ehhez képest egy esztendő elteltével már forgatott a Bolygótűz című filmben, ráadásul együtt az édesapjával. Eszerint a futball és a színjátszás párhuzamosan volt jelen az életében.     
– Több mint tíz évig futballoztam, ám egy nap edzésre menet bevillant a kérdés: tényleg a labdarúgás az én utam? Megálltam a biciklivel, leültem a fűbe, és fél órán át töprengtem a folytatáson. Nagyon erős intuíciót éreztem, hogy noha imádok focizni, szorgalmas is vagyok, nincs elég tehetségem a futballkarrierhez, viszont már akkor is lelkes versmondónak számítottam. Megérett bennem az elhatározás, hogy a színészettel szeretnék foglalkozni.

– Színművészként mit tud hasznosítani a sportolói tapasztalataiból?     
– A színjátszás éppúgy az összjátékról szól, mint a futball, persze számos más analógiát is említhetnék. Annak idején az edzőm – tükörfordításban – azt mondta: Hagyd kinn a szívedet a pályán! Azaz tegyél meg minden tőled telhetőt a siker érdekében, s ha ezt megcselekedted, elvégezted a feladatodat. Ez az intelme a mai napig mélyen bennem él, ennek szellemében igyekszem kilépni a színpadra is. Persze nem lehet mindig nyerni, ez a világ legkiválóbb futballistáinak sem sikerülhet, de igenis meg kell próbálni a lehető legjobbat nyújtani.

– 2018-ban végzett Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea osztályában, 2024-ben Junior Príma-díjat kapott, ugyanebben az évben a székesfehérvári Vörösmarty Színházban önt választották az évad színészének. Szerepelt – többek között – a Mellékhatás, az Aranyélet, a Korhatáros szerelem, a Semmelweis, a Hunyadi, legutóbb pedig a Magyar menyegző című filmben. Igazán imponáló pályakezdés!
– A színészmesterséghez kell a tehetség és a szorgalom, de elengedhetetlen a szerencse is, és nem lehetek elég hálás azért, hogy szerencsés csillagzat alatt születtem. A miénk alapvetően egy kiszolgáltatott szakma, sok tehetséges színész van, aki nem jut lehetőséghez. Egy futballista egymagában is végezhet pluszmunkát azért, hogy javítsa az erőnlétét, a technikáját vagy éppen a lövései pontosságát. Nagy kérdés, miképp lehet, lehet-e egyáltalán jobb színész valaki öntréningezéssel – ráadásul ehhez is szerepeket kell kapnia.

–  Tökéletes döntés lehetett, hogy a diplomaszerzés után a három, önnek szerződést kínáló teátrum közül a székesfehérvárit választotta.     
– Abban bíztam, hogy ott megkapom a bizalmat, pályakezdőként sokféle szerepet játszhatok el, s ez így is lett. Szép és nagy feladatok találtak meg. Hogy focis hasonlattal éljek: nem a Real Madridnál kezdtem, de kiváló társulatban dolgozhattam, a „kezdőcsapatban” szorgalmasan gyűjtögethettem a „játékperceket”, és megtettem mindent, hogy helyben „gólkirály” lehessek. Tudtam, hogy nem a Vörösmarty Színház lesz a végállomás, de 2018 és 2025 között rengeteg szakmai tapasztalattal gazdagodtam. Tavaly jött el a pillanat, hogy újfent több színháztól érkezett megkeresés, én pedig úgy éreztem, a Vígszínház a nekem való választás. Szeptember óta vagyok tagja ennek a befogadó, nagyon nyitott szívű, összetartó és végtelenül profi társulatnak, jelenleg öt darabban szerepelek. Szép feladatok találtak meg, úgy érzem, a helyemen vagyok – jó ide tartozni.

– Legutóbbi filmes munkája, a Magyar menyegző új szakmai kihívás elé állította, hiszen egy néptáncos filmről van szó. Volt-e táncos előélete?     
– A castingon nekem ígérték Kocsis Péter szerepét, de ezzel nem ért véget a válogatás, el kellett mennem egy próbatáncra, hogy kiderüljön, botlábú vagyok-e vagy sem. Vélhetően úgy ítélték meg, hogy nem reménytelen a helyzet, s Káel Csaba rendező mellettem döntött. Ezt követően egy rövid, de annál intenzívebb időszak kezdődött: el kellett sajátítani a tánclépéseket. Amikor kalotaszegi legényest táncoltunk, éreztem, hogy sokkal jobban rögzülnek a mozdulatok a sportolói előéletemnek köszönhetően. A foci olyan agilitást adott, ami a néptánchoz is szükségeltetik. Vannak figurák, amelyek kísértetiesen hasonlítanak az edzés eleji bemelegítés mozdulataihoz. Természetesen egy szóval sem állítom, hogy rögtön tökéletesen visszaadtam a lépéseket, mert iszonyatosan nehéz táncokat tanultunk, évek kellenek, hogy autentikusak legyenek, viszont éreztem, hogy lépéselőnyben vagyok ahhoz képest, mintha sosem sportoltam volna.

– A felkészülés ezek szerint felért egy kemény alapozással.     
– Amikor másfél órát legényeseztünk szinte megállás nélkül, az nemcsak előadóművészet volt, hanem kőkemény sport is. Nem véletlen, hogy a néptáncosoknak kiemelkedő a kondíciójuk.

– Egy ilyen szerep elnyerése együtt jár azzal, hogy tiltják a balesetveszélyes sportokat?     
– A tánctanulás megkezdése előtt elmentem síelni. Anyukám meg is kérdezte, biztosan sílécre akarok-e állni, én pedig bólintottam. Igaz, belém hasított, hogy ha baleset ér, ugrik a forgatás, de szerencsére nem történt baj. Nagyon szeretek síelni, néhány éve kezdtem el, sőt, snowboardozom is, hihetetlen, mennyire kikapcsol. Miután az ember ráérzett, miként lehet biztonságosan lesiklani legalább a kevésbé meredek kék pályán, nagyon meditatív tud lenni.

–  A Kalotaszegen forgatott film ősbemutatója Kolozsváron volt, s a Kárpát-medencén túl már Tallinnban és New Yorkban is vetítették. Tudja-e a jövőben kamatoztatni a tánctudását?     
– Kacérkodom a gondolattal, hogy csatlakozom valamelyik amatőr tánccsoporthoz, ám jelenleg annyi a feladatom, hogy nem lenne időm próbákra járni. Viszont nagyon inspiráló ez a közeg, igazán magaménak érzem, és jó lenne még több tánctudást felszedni.  

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. március 28-i lapszámában jelent meg.)