„Beszélni szeretnék, minél többet” – Hosszú Kávé Krausz Dominikával

– Az interneten szörfözve egyes cikkek önről újságíróként beszélnek, mások műsorvezetőként, megint mások közösségi tartalmak gyártójaként említik, sőt, még influenszerként is. Egy virtuális névjegyen mi kerülne az első helyre?     
– Mindenképpen a műsorvezetés. Igyekszem nagyon nyitott lenni a világra, de most elsősorban ezen a területen szeretném minél többször megmutatni a tudásomat. Jelenleg a Spirit FM-en van egy műsorom, a Just Clear Live, amelyben az egészséges életmódról, a tudatos táplálkozásról és a sportról beszélgethetek szakmájuk legmagasabban kvalifikált szakembereivel. Ez a podcast az ATV Extrán is megtekinthető.

– Honnan indult a pályafutása?     
– Édesanyám, aki ritmikus sportgimnasztikázó volt, mindenképpen szerette volna, ha sportolok. Sporttagozatos általános iskolába jártam – ebben az időszakban úsztam –, majd a Kovács Pál Sportgimnáziumban tanultam; ez a suli azóta baptista iskola lett, de akkoriban csak igazolt sportolókat vettek fel. Anyukám kicsit talán saját hajdani álmait is szerette volna megvalósítani azzal, hogy táncolni kezdtem, mégpedig Keleti Andreánál a Törekvés Művelődési Házban. Latin-amerikai táncokkal versenyeztem tizenkét éven át. Mellette lovagoltam is, de a sérülésveszély miatt ez inkább csak hobbi maradt. Táncosként szép sikereim voltak, a partneremmel a kategóriánkban hazai és nemzetközi versenyeket nyertünk meg.

– S mi zárta le a táncos éveket?     
– A versenytáncot sokkal inkább művészetként könyvelik el, semmint sportként, s ez meglátszik a támogatottságán is. Tizennyolc évesen válaszút elé kerültem: külföldre kellett volna költöznöm, hogy folytassam a tánckarrieremet. Ekkor úgy döntöttem, a tanulmányaimra összpontosítok, és elkezdtem a kommunikáció-média szakot a Budapesti Metropolitan Egyetemen. Először tizenhárom éves koromban nyílt lehetőségem arra a Duna Tv-ben, hogy gyerekszínészekkel gyerekműsorba interjúkat készíthessek. Tinédzserként a tánc játszotta a főszerepet az életemben, de mindig is azt éreztem, hogy a kommunikáció az igazi világom. Az egyetemi évek alatt gyakornokoskodtam a Music FM-nél, megfordultam a Tv2-nél és rövid időre az RTL-nél. Ezek projektfeladatok voltak, s a diplomaszerzést követően úgy döntöttem, szükségem van stabil pontra, civil állásra. Az időbeosztásom lehetővé tette, hogy bedolgozzak különböző Tv2-es projektekbe, és három évadon át szerkesztettem a Miss Hungarynél is. Tavaly májusban viszont azt éreztem, ha nem lépek ki az amúgy kényelmes pozíciómból, sohasem tudom megmutatni, ki is Krausz Dominika.

– És mi a válasz?     
– Olyan műsorvezető, akire reményeim szerint még nagyon sok feladat és lehetőség vár. Hat éve dolgozom a Stylemagazinnak – hálás is vagyok érte, mert az írás az én váram –, mostanság azonban elsősorban beszélni szeretnék, mégpedig minél többet. Például a sportról, ami mindig is fontos szerepet játszott az életemben. Igaz, az érdeklődésem részben új irányt vett, hat-hét éve ugyanis rendszeresen járok futballmérkőzésekre. Ennek is köszönhetem azokat a labdarúgáshoz kapcsolódó projekteket, amelyekben dolgozhattam. Ilyen volt például a Football Forum Hungary; ezen az eseményen social média tartalomgyártóként vettem részt. Ez a munka kinyitott egy másik kaput is: felkértek a Trollfoci YouTube-csatornájának műsorvezetésére. A közös munka ugyan csak rövid ideig tartott, de annyira magával ragadott, hogy a fő célom a futball közelében dolgozni tovább. Azt tapasztalom, hogy a világ labdarúgásában egyre inkább elfogadott, ha nőket foglalkoztatnak pályaszéli riporterként, illetve a felvezető műsorokban. Nagyon pozitív hatással lenne a sportújságírásra, ha általánosan elfogadottá válna, hogy mi, nők többek vagyunk egy szép arcnál, egy elegáns sminknél, mert igenis van tartalma a mondandónknak. Egyébként erre kiváló példa a magyar médiában Petrovics-Mérei Andrea.

– Megtalálják a feladatok?     
– Ebben az évben tizenkét rendezvénynek lehettem a moderátora, ebből hat sportorientált volt. Különösen izgalmas volt a szeptemberi Mozdulj Magyarország! a Nemzeti Atlétikai Központban, amelynek – nyilván a távlati – célja, hogy Európa legfittebb nemzetévé váljunk. De említhetem az X SMART Sport Expo & Fitness Fesztivált, amely a modern sport, a fitnesz és a technológia innovációit mutatta be a Papp László Budapest Sportarénában. Izgalmas élményt jelentett az év legnagyobb balatoni fitnesz- és sportfesztiválja, a Luxoya just clear beach fitneszfesztivál keretében azon a siófoki nagystrandon mikrofont ragadni, ahol a nyáron a legnépszerűbb magyar és külföldi előadók léptek fel.

– Honnan a ferencvárosi kapcsolata?     
– A Fradi a vízilabda Szuperkupa előtt keresett meg és azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy legyek az esemény háziasszonya. Az FTC–Pro Recco meccset megelőző három hétben rengeteg tartalmat gyártottunk, és nagyon jó nézettséget generáltak. Nem titok, Fradi-szimpatizáns vagyok, és nagy öröm lenne hosszabb távon is együttműködni a klubbal.

– A Szuperkupát felvezető ötletes kisfilmnek három pólós, Jansik Szilárd, Fekete Gergő és Vismeg Zsombor is aktív részese volt. Hogyan ment a közös forgatás?     
– Nagyon izgultam, mert nem ismertük egymást, így nem tudhattam, milyen lesz közöttünk a kémia, ráadásul a forgatásra az én lakásomban került sor. De amint megérkeztek a srácok, azonnal otthon érezték magukat, így végig oldott hangulatban dolgoztunk, rengeteget nevettünk. Az alapötlet nagyot szólt, ez a visszajelzésekből kiderült. Vismeg beült a fürdőszobai kádamba, Fekete a gardróbba költözött be, Jansik pedig a kanapémon olvasta Szabó Magdát, miközben én úgy közlekedtem a lakásban, mint aki tudomást sem vesz a jelenlétükről. Az autómban aztán mindhárman dalra fakadtak. Az egész forgatás két órát vett igénybe, amire büszkék lehetünk, hiszen nem profi statiszták, hanem sportolók voltak a közreműködők. Az már csak a hab volt a tortán, hogy a Fradi megnyerte a trófeát, a Recco szurkolói pedig lelkesen megtapsoltak, amikor elsétáltam a szektoruk előtt.

– Bizonyára voltak szép számmal a Komjádi uszodában is, akik felismerték az internetes videói nyomán. Tartalomgyártóként mi az, amire különösen figyelnie kell?     
– Nem szabad átlépni egy bizonyos határt, ügyelnem kell rá, hogy ne adjak muníciót azoknak, akik előítéletesen közelítenének hozzám. Nem véletlen, hogy nincsenek rólam a világhálón még bikinis képek sem. A dekorativitást persze lehet és kell is okosan használni, ám ügyelve arra, hogy ne terelődjön el a figyelem a valódi mondanivalóról. Érdekes egyébként, hogy amíg a követőim és az olvasóim korábban zömében nők voltak, az elmúlt egy évben látványos fordulat állt be, és nagyjából nyolcvankét százalékra ugrott fel a férfi követők száma. Nyilván összefüggésben azzal, hogy nyitottam a sport, elsősorban a labdarúgás felé.

– Az egyik TikTok-videójában azt mondta: az idén több meccsen voltam, mint randin. A találkák számára nyilvánvalóan udvariatlanság lenne rákérdezni, de mi a helyzet a meccsre járással?     
– Ahogy említettem, elsősorban a futball érdekel, a Ferencváros szinte valamennyi hazai találkozóját a lelátóról szurkoltam végig, beleértve a nemzetközi kupameccseket is.

– Mit gondol, 2025 végén szakmailag ott tart-e, ahol személy szerint is tartani szeretne?
– Sohasem gondoltam, hogy képes leszek ekkora lángon égni, hogy olykor azért nem tudok aludni, mert alig várom, hogy belevághassak a következő feladatba. A közvetlen környezetem néha rá is csodálkozik, miképp bírom tartani a tempót. Projektről projektre haladok, és közben több fórumon is jelen kell lennem. Ám ez nekem nem teher, mert szenvedélyem a munkám, és hálás vagyok minden alkalommal, amikor megcsörren a telefonom. Az álmom, hogy élő show-t vezethessek, vagy pályaszéli riporterként, illetve felvezető műsorban dolgozhassak; sokat jelentene, ha kapnék olyan validációt, hogy megy ez nekem, működik a dolog.

– A Dominika a Dominik férfinév női párja – mit kérdezett volna a pálya szélén riporterként névrokonától, Szoboszlai Dominiktól az írek elleni meccset követően?     
– Ez rendkívül kemény szituáció volt riporternek és riportalanynak egyaránt. Ott voltam a Puskás Arénában, és a stadionnyi magyarral együtt én is számos olyan, részben könnyes pillanatot éltem át, amire nem lehettem felkészülve. A végjátékban történteket, a hajrában végrehajtott cseréket én is értetlenkedve figyeltem. Szívtépő délután volt, s noha alapvetően optimista természetű vagyok, Marco Rossit pedig jó szövetségi kapitánynak tartom, most nem tudom, mi vár ránk.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. november 22-i lapszámában jelent meg.)