Ezért érdemes volt futballozni! – vb-selejtezők, sorozat, 7. rész

A magyar válogatott az 1978-as vb-n az első meccsen kikapott a későbbi világbajnok Argentínától 2–1-re, Törőcsik András elvesztette a fejét, kiállították, majd Nyilasi Tibort is nyilvánvaló szabálytalanságért. Két legjobb játékosunk automatikusan nem léphetett pályára Olaszország ellen. Az olaszoktól és Franciaországtól egyaránt 3–1-re kaptunk ki. A legnagyobb meglepetésre Kutas István MLSZ-elnök javaslatára itthon fél évre eltiltották őket sportemberhez méltatlan viselkedésük miatt…

Kovács Ferenc lett a szövetségi kapitány, aki Baróti Lajos segítője volt a selejtezőben és a vb-n is. Nyolc meccs jutott neki, az Eb-selejtezőn kudarcra volt ítélve, a körülmények nem játszottak a kezére. A szakvezető utólag így értékelt: „Pályafutásom legkínosabb hónapjai vártak rám, amikor a válogatottságra alkalmas játékosok közül kettőt nyilvánosan eltiltottak, másokat pedig hallgatólagosan. (…) Azon vettem észre magam, hogy azok az emberek, akik mögöttem álltak, már nincsenek a helyükön.” Megegyezett a labdarúgó-szövetség elnöki székében a Kutas Istvánt követő Szepesi Györggyel, hogy 1979 első felében még marad.

Lakat Károly a hetvenes évek végén ismét az olimpiai csapatot irányította, amikor Szepesi György MLSZ-elnök 1979-ben ragaszkodott hozzá, hogy ő legyen a szövetségi kapitány. Ám amíg a „Tanár úr” az olimpiai együttest építgette – amely végül nem jutott ki Moszkvába –, Mészöly Kálmán finoman fogalmazva „ráutaló magatartást” tanúsított a kapitányi poszt betöltésére… Vele fordultunk a selejtező évére, 1981-re, addigi hét meccséből kettőn-kettőn nyert, illetve döntetlent játszott, háromszor vereséget szenvedett. Nem valami parádés mérleg, ám 1981 áprilisában Valenciában iskolajátékkal 3–0-ra megvertük a spanyolokat. A selejtezőcsoportban Svájc, Norvégia, Románia és Anglia volt az ellenfél, két együttes jutott Spanyolországba, a 24 csapatos tornára. Az esélyek azt diktálták, hogy az angolok mögött oda kell érni a második helyre.

Idegenben, Luzernben Svájc ellen legalább döntetlent kellett elérni, itthon pedig megverni Romániát. A kapitány hívására Bálint László Bruges-ből, Müller Sándor és Fazekas László Antwerpenből érkezett a csapathoz. Valamennyien sokat tettek a 2–2-höz, amelyről a Népsport azt írta a címlapon: „A látottak alapján örülhetünk a döntetlennek.” Másnap már enyhült a kritikai hangnem: „A 2–2 reménysugár, gárdánk példás lelkesedéssel harcolt.”     

A magyar–románt telt ház előtt rendezték meg. Valentin Stanescu, a vendégek szakvezetője önbizalommal várta a meccset: „Nincs mitől félnünk. Az a csapat, amely három pontot szerzett az angolok ellen, joggal bízhat a további sikerekben is.” A mieink krédóját Mészöly foglalta össze: „A magyar csapat egészséges önbizalommal, felfokozott harci kedvvel várja a nagy erőpróbát. Támadó szellemben játszunk és remélem, hogy győzünk!” Az 1–0-s siker után a Népsport azt írta: „Mindenki szívvel küzdött, többen kitettek magukért.”

A norvég–magyar előtt a hazaiak óriási önbizalommal hangoztatták, 3–1-re nyernek. Az ellenfél vezetett is, majd a Vasas csatára, Kiss László szögletet követően egyenlített, két perc múlva remek helyzetfelismeréssel 18 méterről ívelt a norvég kapuba. A 2–1-es győzelem után így írt a Népsport: „Eddig adós maradt a válogatottban a gólokkal és a jó teljesítménnyel is. De az a játékos, aki ilyen forró légkörű mérkőzés hajrájában két ilyen gólra képes, minden dicséretet megérdemel.” Nem véletlenül nyilatkozta Mészöly: „Nagy bravúrral, remek küzdőképességgel fordítottuk meg a mérkőzést. Kiss második gólja élményszámba ment. Nem ez az első eset, hogy fontos mérkőzést ilyen felemás játékkal, de bravúrosnak nevezhető felvillanásokkal nyer meg!” Kiss Laci azt mondta az átemelős góljáról: „Ballal alányestem a labdának, aztán a kapus már kapálózhatott utána.”     

A magyar–angol előtt Budapest–Vidék öregfiúk-mérkőzést rendeztek, amelyen részt vett a 25 év után hazatérő Puskás Ferenc is. Leírhatatlan hangulat uralkodott a Népstadionban, annyi magyar zászló addig nem lengett a lelátón. Ám mindez Kevin Keeganéket nem érdekelte, 3–1-re nyertek. A Népsport visszafogottan jegyezte meg: „Ha kellemetlen is, ha váratlanul ért bennünket, egyáltalán nem tragédia, hiszen még négy mérkőzés van hátra.” Mészöly sem esett kétségbe: „Úgy érzem, nem kell szégyenkeznünk.” Azért a korábbi legendás csatár, Szusza Ferenc figyelmeztetett: „Állóképességben, gyorsaságban magasan felülmúltak bennünket, nem mi, hanem ők irányították a játékot, és ez döntő volt.”     

A románok ellen Bukarestbe legalább a döntetlenért mentünk, a 0–0-val meglett. Mészöly – és ne tagadjuk, segítője, Mezey György – remek taktikát dolgozott ki, Anghel Iordanescura ráállította Sallai Sándort, az akkor még debreceni játékos nem tojt be, újoncként levette a románok ászát, ráadásul Mészáros Ferenc a kapuban bravúrt bravúrra halmozott.

Svájcot itthon 3–0-ra verték meg Fazekas Lászlóék, nem véletlenül írta a szaklap: „Nagy ünneplés kezdődött a mérkőzés végén: a közönség nem akarta leengedni a gyepről boldogságtól elérzékenyült játékosainkat.”  Továbbá: „Törőcsik végre olyan akarattal küzdött, ahogyan az a válogatottban feltétlenül szükséges.”  Nyilasi „csapatkapitányhoz méltón vezéregyénisége, szellemi irányítója volt a csapatnak, és a végrehajtás mestere is, hiszen két góljával nagyon sokat tett a győzelemért”. Fazekast „nagyon régen láttuk ilyen jól játszani a válogatottban”. Nyilasi eufóriában nyilatkozott: „Végre egy mérkőzés, amelyre régóta vártunk. Az ilyen 90 percekért érdemes futballozni.”     

Két találkozó volt hátra a vb-selejtezőben, a mieinknek két pont is elég volt a spanyolországi részvételhez. A Norvégia elleni 4–1-es győzelem ezt meg is hozta. A Népsport szerint: „A magyar válogatott a vártnál nehezebb, heves küzdelemben, nagy csatában, kitűnő teljesítményt nyújtó ellenfelet fektetett két vállra!” Nem véletlenül mondta Nyilasi: „Erre a pillanatra vártam azóta, amióta Argentínában leszerepeltünk. Ezúttal sajnos nem tudtuk megismételni azt a kitűnő játékot, amit a svájciak ellen nyújtottunk.” Bálint László jól játszott, gólt is lőtt, Kiss László pedig – ahogyan a Népsport írta – „megtáltosodott”, egy gólt fejjel, egyet lábbal szerzett. Mészöly Kálmán repesett örömében: „Mi mást mondhatnék, mint hogy végtelenül boldog vagyok, a feladatot, amelyet egy évvel ezelőtt segítőtársaimmal vállaltunk – teljesítettük.”     

A kapitánynak nagy elégtételt jelentett a kijutás, a válogatottat 1980 decemberében a bemutatáskor kifütyülték a zalaegerszegi teremtornán. Volt honnan felemelkedni!

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. augusztus 30-i lapszámában jelent meg.)