Hamar felnőtt a feladathoz – Torma Luca több, mint ígéret

Ő még csak tizennégy – volt, amikor bemutatkozott az élvonalbeli női vízilabda-bajnokságban. Nevelőklubjában, a Győrben hamar felfedezték Torma Luca különleges képességeit, így szokatlanul fiatalon bedobták a mély vízbe. A bizalmat persze meg is kellett hálálni, de a tehetséges kapusnak ez sem okozott gondot – szerencséjére olyan váratlanul jött a lehetőség, hogy izgulni sem volt ideje.

„Az első ob I-es idényemet még második számú kapusként kezdtem, de sajnos a poszttársam megsérült, így az évad második felében már kezdőként védtem – ecsetelte Torma Luca. – Minden olyan hirtelen történt, eleinte tényleg nem izgultam, de azért az élcsapatok ellen mégiscsak más volt játszani… A válogatott klasszisokat addig a tévében néztem, szóval nagy élményt jelentett, ha egy-egy lövésüket tudtam hárítani. Akkoriban már mondogatták, hogy lehet ebből valami, mert jó adottságaim vannak – a tehetséggel születni kell, de tudtam, hogy hozzá kell tennem a magamét. Előnyömre vált, hogy már az első évben sok játékidőt kaptam az első osztályban, nagyon motivált a lehetőség.”     

Született: 2006. november 21., Győr Sportága: vízilabda Posztja: kapus Klubjai: GYVSE-Uni Győr (2015–2023), One Eger (2023–) Kiemelkedő eredményei: világliga-2. (2025), U16-os világbajnok (2023), 2x U18-as vb-3. (2022, 2024), U15-ös és U17-es Európa-bajnok (2021, 2023), U19-es Eb-2. (2024), magyar bajnoki 3. (2024)

Gyerekként a legtöbben gólokat szeretnének lőni, Torma Luca viszont már az első edzésén a kapuban találta magát. A vízilabdázás előtt rövid ideig kézilabdázott, kosárlabdázott és lovagolt is, majd kipróbálta az úszást, de… „…nagyon unalmas volt megállás nélkül róni a hosszokat, gyorsan kiderült, hogy ez nem az én világom. Két évig csináltam, de egyáltalán nem élveztem – mondta Torma Luca. – A medencében viszont jól éreztem magam, úgyhogy szóba került, hogy kipróbálom a szinkronúszást vagy a vízilabdázást. Mindkét edzővel beszéltek a szüleim, végül pólózni mentem le – ott is ragadtam, mert nagyon szórakoztatónak találtam. Az első edzésemen beállítottak a kapuba, mert már akkor magasabb voltam, mint a többiek. Sohasem irigykedtem a gólszerzőkre, mindig úgy voltam vele, hogy a védésekkel ugyanolyan sokat lehet segíteni a csapatnak.”     

S hogy mennyit számít egy jó kapus? A 2006-ban született játékosokra épülő korosztályos válogatottunk Sike József irányításával sorozatban három világversenyt (U15-ös Eb, U16-os vb, U17-es Eb) nyert meg, és mindannyiszor Torma Lucát választották a mezőny legjobb kapusának.

„Nagyon megtisztelő volt, hogy én kaptam a legjobb kapusnak járó elismerést, de az aranyérem sokkal többet jelentett, mert azt csapatként szereztük meg – mondta mosolyogva a fiatal kapus, aki arról is beszélt, hogyan változott az évek során a személyisége. – Nagyon hamar fel kellett nőni a feladathoz, tizennégy évesek voltunk, amikor először többhetes edzőtáborba mentünk. Megtanultam egyedül intézni a dolgaimat, évről évre önállóbb lettem és jobban megismertem magam. Egy ideig például nagyon babonás voltam: megvolt, melyik zenére mit csinálok a melegítésnél, sőt még az is, mit kell reggeliznem a meccs napján a győzelemhez. Aztán az U16-os világbajnokságon nem volt a szállodánkban, amit szoktam enni… Kiakadtam és megijedtem, hogy mi lesz így velem a meccsen, de semmi sem változott – ez kellett ahhoz, hogy ráébredjek, nem a különböző rituáléimtól függ a teljesítményem.”     

Torma Luca szerint az egyéni adottságok mellett az egység is fontos tényezője volt a Sike-csapat menetelésének: együtt nőttek fel a lányok, és miután tornagyőzelemmel mutatkoztak be a nemzetközi porondon, elhitték, hogy nem lehet őket legyőzni. Nem véletlen, hogy abból az együttesből jó néhányan már a felnőttválogatott szekerét tolják – köztük Luca is, akire már 2022-ben felfigyelt az akkori szövetségi kapitány, Bíró Attila. 

„A tizenhatodik születésnapom előtt kaptam először meghívót, a világligára készültünk. Sohasem izgultam még annyira, mint akkor – emlékezett vissza Torma Luca. – Győrben nem voltak válogatott csapattársaim, szóval senkit sem ismertem a keretből, viszont sokat segített, hogy a vidéki klubokban játszó lányokkal egy szálláson voltunk. Szilágyi Dorkával és Parkes Rebeccával mindig együtt vacsoráztunk, és szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot. A többiek is kedvesek és befogadók voltak, mindenben segítettek – szükségem is volt rá, mert eleinte csak kapkodtam a fejem, annyival gyorsabb a játék ezen a szinten. Mint mindenhez, ehhez is idő és türelem kellett: minél többet készültem a válogatottal, annál jobban megszoktam a tempót és az erős, jól helyezett lövéseket. Néha úgy érzem, mintha kapusként teljesen más sportágat űznék, mint a mezőnyjátékosok, annyira speciális poszt a miénk, de valójában elengedhetetlen, hogy meglegyen az összhang és érezzük egymást a vízben.”

A keretedzések után 2023 júniusában felkészülési mérkőzésen mutatkozott be a felnőttválogatottban Torma Luca, aki ragyogóan szállt be az olaszok ellen – s nem csupán emiatt marad emlékezetes neki az a nyár. A győri születésű kapus szintet lépett (vagy inkább ugrott) azzal, hogy a nyolcadik helyezettől a bajnokcsapatba igazolt, és azóta is Egerben pallérozódik. A váltás természetesen költözéssel járt, ami több szempontból is kihívást jelentett az akkor 16 éves Tormának.

 „Sike Józsi bácsit a korosztályos válogatottból jól ismertem, ő keresett meg a lehetőséggel még az idény közben – mondta az U16-os világbajnok kapus. – Amikor meglepetésre az alapszakasz negyedik helyezettjeként aranyérmet szerzett az Eger, elkezdtem izgulni, hogy megállom-e a helyem a bajnokcsapatban. Megfiatalított kerettel vágtunk neki az új idénynek, mégis bronzérmesek lettünk, én pedig szerencsére hamar beilleszkedtem. Egyébként nem sokat gondolkodtam a döntésen, a szüleim is csak a költözés miatt aggódtak, mégiscsak nagy a távolság a két város között. Az elején minden új volt: az iskola, a csapat, a lakás, annyi impulzus ért, hogy csak az első télen tört rám a honvágy. Például akkor döbbentem rá, hogy többet nem megyünk már a testvéremmel együtt suliba, de gyorsan túllendültem a szomorúbb időszakon, mert nagyon családias közegbe kerültem.”     

A hevesiek rendszeres résztvevői a magyar bajnokság éremcsatáinak, Torma Luca pedig oszlopos tagja a fiatal egri csapatnak, a legfontosabb mérkőzéseken rendszerint kimagasló teljesítményt nyújt a kapuban. Akkor sem riadt meg, amikor Cseh Sándor szövetségi kapitány becserélte a világkupadöntőben, ragyogóan szállt be a görögök ellen. Még mindig szemtelenül fiatal, novemberben lesz tizenkilenc, de már korántsem számít zöldfülűnek.

„Eleinte annak is örültem, hogy meghívót kaptam egy-egy válogatott edzésre, próbáltam ellesni ezt-azt a többiektől – hangsúlyozta Torma Luca. – Aztán már rendszeresen a bő kerettel készültem, ami pluszmotivációt adott, a klubomban is egyre jobban ment a védés. A párizsi olimpiai felkészülésen éreztem először teljes értékű csapattagnak magam, az idén pedig világversenyen is részt vehettem a válogatottal. Hatalmas élmény volt, szeretnék a jövőben is minél többször szerephez jutni ezen a szinten.”     

Nem a női vízilabda-bajnokság bronzpárharca volt az egyetlen megméretés, amely Torma Lucára várt májusban, az Eger kapusa ugyanis az idén érettségizik, így minden szabad percét kihasználja a tanulásra. A továbbtanulás is tervben van, a győri Széchenyi István Egyetemre adta be a jelentkezését. „A sport mellett nagyon fontosnak tartom a tanulást is, igyekszem a lehető legjobban összehangolni a kettőt, amelyhez minden támogatást megkapok az egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnáziumban – hangsúlyozta Torma Luca. – Otthon is mindig azt mondták, hogy a tanulást sem szabad elhanyagolni, mert a vízilabdázás után is van élet. Sokáig pszichológusnak készültem, de végül a gazdálkodási menedzsment és a nemzetközi gazdálkodás szakokra jelentkeztem. Meglátjuk, hogyan alakul a jövőm, mindenesetre először sikerüljenek jól az érettségi vizsgák, utána jöhet az egyetem.”

A legtöbb győri kislány alighanem a kézilabdát választja, ám Torma Luca példája mutatja, hogy vízilabdázóként is el lehet jutni a Rába partjáról a sportág Mekkájába. Amikor a világjárvány idején a margitszigeti Hajós uszodában edzett a válogatott, a kapus édesapja az autóban dolgozott és megvárta, amíg a lánya végzett – Torma Luca az interjú közben többször is kiemelte, hogy nem lehet elég hálás a szüleinek. Amikor teheti, Egerből is „hazaugrik”, ilyenkor nem csupán családi körben fogadják nagy szeretettel. „Amikor nemrég Győrben voltam és lementem az edzésre, sokan odajöttek hozzám, hogy aláírást vagy közös képet kérjenek. Döbbenetes élmény volt, nagyon meglepődtem. Nemrég még én mentem oda a példaképeimhez… – mondta a 18 éves Torma. – Mindent megteszek, hogy a győriek büszkék legyenek rám, mert a támogatásuk nélkül nem értem volna el a céljaimat, talán már nem is vízilabdáznék. Azon vagyok, hogy minél többen elhiggyék: nekik is sikerülhet, ami nekem.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. május 17-i lapszámában jelent meg.)