„Kilencvenmillió fontos probléma” – Paul Pogba-sorozat, 2. rész

Sorozatunk első részét ott fejeztük be, hogy a Manchester Unitedból 2012-ben négy évre a Juventusba igazoló Paul Pogba már 2015 nyarán meghosszabbította torinói szerződését 2019-ig. Ám nem tartotta magát ehhez az elkötelezettséghez, már a következő nyáron, 2016-ban nem tudott nemet mondani korábbi egyesülete hívó szavára – vagy dörzsölt ügynöke, Mino Raiola az újabb zsíros jutalékra. Mindenesetre a Juventus sem járt rosszul anyagilag: ingyen kapta meg a 19 éves Pogbát 2012-ben, nyert vele négy bajnoki címet, BL-döntőbe jutott, majd 2016-ban 105 millió euróért visszaadta a Unitednak. Akkori vételárával Paul Pogba a világ valaha volt legdrágább igazolása lett, Gareth Bale 2013-as, kereken 100 millió eurós rekordját adva át a múltnak.

A „vörös ördögök” hatalmas csinnadrattával vitték vissza az Old Traffordra nem is tékozló, hanem inkább eltékozolt fiukat. A klub marketingesei megalkották a ReUnited (újraegyesülés) szlogent, és adta magát a közösségi médiában a #pogback szójáték is. Ez a kiírás 635 ezer reakciót váltott ki az Instagramon, korábban Luis Suárez Barcelonába igazolása 219 ezer vagy Gareth Bale Real Madridba szerződése 112 ezer reakciót eredményezett csak. Pogba hazaigazolása a legtöbbször megosztott poszt lett a Twitteren és a valaha volt legtöbb kattintást elérő hír a manchesteri klub honlapján.

Pedig sem a klub, sem Pogba nem lehetett biztos benne, hogy tárt karokkal fogadják az Old Traffordon. Hiszen Torinóba távozása 2012-ben nem volt a legelegánsabb, és akadt néhány kelletlen nyilatkozata is. A 2009-es évben került a francia Le Havre akadémiájáról a Manchester Unitedba, és aki addig nem hallott róla, 2011. március 19-én megismerhette a nevét, ugyanis az ifjúsági FA-kupában az U18-as együttes vezéregyéniségeként az elődöntőben a 2–1-re vezető Derby County ellen a tizenhatos csücskéről indulva négy védőből csinált bolondot, majd kilőtte a jobb felső sarkot. Abban az évben a YouTube egyik legnézettebb videója lett az erről készült felvétel Angliában. Amikor ezt követően döntőbe jutott, és azt is megnyerte 6–3-ra a Chelsea ellen az MU, mindenki csak idő kérdésének tartotta, hogy Pogba bemutatkozik a felnőttcsapatban. A következő, 2011–2012-es idényben el is érkezett a pillanat, de Sir Alex Ferguson csupán három bajnoki és egy Európa-liga-mérkőzésen adott neki lehetőséget. Így 2012 nyarán, szerződése lejártakor kissé duzzogva távozott a szupertehetséges középpályás a Juventusba. Pedig Ferguson olyan szerződést ajánlott neki, amilyet tartalék játékosnak még soha, heti 20 ezer fontos fizetéssel. Sőt, a klub legendája, Paddy Crerand még az otthonában is felkereste, hogy maradásra bírja.

„Türelmetlen vagyok. Legalábbis Ferguson mellett ezt éreztem – mondta Torinóba szerződése után nem sokkal Pogba a francia L’Équipe-nek. – Bízott bennem, de nem terhelt. Azt mondta, túl fiatal vagyok. Azt mondogatta, hogy majd eljön az én időm. De nem jött el. Ám ettől még semmi rosszat sem fogok mondani a Manchester Unitedra, nagyon szeretem a klubot. Az általam ismert játékosokat és az ott dolgozókat mind nagyon tisztelem.”

Az utóbbi két mondat nagyon jól hangzott, amikor 2016-ban méregdrágán visszaszerződött az egyesülethez. Igaz, már nem a 2013-ban visszavonult Sir Alex volt a főnök, hanem az azon a nyáron kinevezett José Mourinho, akinek nagy szerepe volt abban, hogy Pogba visszatért.

De az, hogy világrekordot jelentő összegért szerződtették, súlyos terhet rakott a vállára. Ráadásul némiképp módosult a pozíciója is, a Juvéban a középpálya mélyén vagy közepén játszott, Mourinhónál viszont a 4–2–3–1-es hadrendben a csatár mögött, vagyis a három támadó középpályás közül ő helyezkedett középen. És bizony nem lehet azt mondani, hogy ajtóstul rontott be a házba, meglehetősen visszafogott teljesítménnyel kezdett régi-új otthonában. Bár voltak ígéretes megmozdulásai, látványos produkciója alig-alig akadt. Egy ideig persze türelmesek voltak vele a szurkolók és a szakemberek, de az idény második felében már megszólaltak a kritikus hangok is. A statisztikája sem voltak tündöklő: az első 25 meccsén csupán négy gól és három gólpassz állt a neve mellett, és egyiket sem az első hat helyezett csapat valamelyike ellen jegyezte. A Liverpool korábbi védője, Jamie Carragher a Sky Sports szakkommentátoraként így kritizálta: „Nem annyira jó és nem is annyira fegyelmezett, hogy támadó középpályást játsszon, a Southampton elleni Ligakupa-döntőt kis híján elveszítették miatta.” A Chelsea-ikon, Frank Lampard pedig azt mondta: „Sokkal inkább ki kellene vennie a részét a védekezésből. Csak azért nem kritizálom jobban, mert szerintem ez nem az ő posztja. Mourinhónak vérbeli középpályásként kellene játszatnia. De Pogba most egy probléma a Unitednak. Márpedig, aki elkölt kilencvenmillió fontot, nem akar magának egy kilencvenmillió fontos problémát.”

Idővel aztán az is kiderült, hogy nem az edzője vagy a posztja a probléma oka. Pogba ugyanis nem teljesített igazán jól Mourinho után Ole Gunnar Solskjaer, Ralf Rangnick és Erik ten Hag vezetőedző irányítása alatt sem; és akkor sem, ha védekező középpályást játszott a 4–2–3–1-es formációban, akkor sem, ha középső vagy szélső középpályást a 4–3–3-as felállásban. Erősen visszaesett a teljesítménye. A Juventusban a második idényétől kezdve mindig ott volt az Aranylabda jelöltjei között, a Manchester Unitedban töltött második ciklusa hat évében (2016–2022) csupán egyszer kapott szavazatot, 2018-ban, amikor világbajnok lett a francia válogatottal, és akkor is csak tizenötödik lett. Ebben a hat idényben mindössze két trófeát nyert a Uniteddal, a Ligakupát és az Európa-ligát, mindkettőt az első idényében, 2017 tavaszán. Az utolsó, 2021–2022-es évadában már csak húsz bajnokin, egyetlen FA-kupa-találkozón és hat európai kupameccsen kapott lehetőséget, és egyetlen szerzett góljára sem lehet büszke.

Nem vitás, hogy teljes manchesteri pályafutása során Pogba abban az egy hónapban futballozott a legjobban, amikor a 2018-as világbajnokságot rendezték Oroszországban. Szinte kivirágzott Didier Deschamps szövetségi kapitány csapatában, élvezte a játékot és vérbeli vezére volt a válogatottnak, olyan volt, amilyennek az Old Traffordon is mindig szerették volna látni. Egyértelmű, hogy nélküle nem nyerték volna meg második vb-aranyukat a franciák, a horvátok elleni döntőben fontos gólt is szerzett. De óriásit játszott az argentinok elleni nyolcaddöntőben (4–3) is, amely előtt csapattársai szerint minden idők egyik legnagyszerűbb motivációs beszédét tartotta: „Én ma nem akarok hazamenni! Holnap is a hotelbe megyünk haza. Ma este bulizunk. Előtte a belünket is kifutjuk a pályán. Senki sem hagyja cserben a többieket! A pályán egy csapat vagyunk. Katonák. Kinyírjuk ezeket az argentinokat. Messi vagy nem Messi, le van sz.rva! Azért jöttünk, hogy megnyerjük ezt a kib.szott vébét! Nem megyünk haza! Maradunk, és esszük tovább azt a sz.ros tésztát!”

A manchesteri közeg valahogy nem tudta kihozni ezt a harcost Pogbából, így amikor hat év után, 2022-ben lejárt a szerződése, úgy érezte, ahhoz, hogy megújuljon, vissza kell térnie nagy klubsikerei színhelyére: Torinóba.

(A befejező részben: Lecsengő ária)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. április 6-i lapszámában jelent meg.)