„Már nem annyira feltűnő az idő haladása” – Fidel László 60 éves
„Negyven után már nem annyira feltűnő az idő haladása, az ember kezdi megszokni az érzést” – fogalmazott Fidel László arra a kérdésre, miként tekint a hatodik iksz elérkezésére.
„Annyira nem foglalkoztam ezzel, a körülöttem lévők szokták emlegetni, hogy »na, eljött az idő!« Eddig mindig szerveztünk házibulit a haverokkal, olykor hetvenen is összejöttünk, de most kértem a páromat, hogy ezt ne csináljuk, nem hiányzik a nagy felhajtás, inkább szerény családi körben tartsunk valamit” – így Fidel László.
Az egykori klasszis kajakozó immár huszonöt éve vállalkozóként dolgozik, étel- és italautomatákkal foglalkozik közösen a feleségével. A sportágtól sem távolodott el, a székesfehérvári Csónakázó-tónál gyerekeket tanít kajakozni, mindennap délután négytől edzést tart, hétvégén versenyekre jár.
„Nehéz megmondani, mit lehet sikernek nevezni, szerintem azt is, ha a gyerekek elköteleződnek a sportág iránt, ha rendszert viszünk az életükbe és megtanítjuk őket, miként kell edzeni. A csoportunk létszáma tizenkettő és tizennyolc között mozog, népszerű a szabadidősport, de versenyzőink is akadnak, törzsgárdatagoknak nevezem őket, nyolcan vannak. Nagyon családias hangulat jellemez minket.”
Fidel László 1986 és 1991 között öt világbajnoki címet szerzett, négyet négyesben, egyet kettesben. Az 1991-es párizsi vb-n ezüstérmes is lett, egy évvel később, a barcelonai olimpián a németek mögött a második helyen zárt Csipes Ferenccel, Gyulay Zsolttal és Ábrahám Attilával K–4 1000 méteren.
„Melyik a legemlékezetesebb sikerem? Az első vb-győzelmemet mindenképpen ide sorolnám, 1986-ban Montrealban diadalmaskodtunk. Az 1987-es duisburgi világbajnokságon párosban szerzett aranyérmem is nagyon kedves. Csipes Ferivel véletlenszerűen ültünk egy hajóba, megnyertük az első és a második válogatót, majd a vébét is. Nagy dolog volt, hiszen az új-zélandi párost vertük meg, amelyik nagyon sokáig uralta a számot. De alapvetően mindegyik győzelem kedves nekem valamiért, hálás vagyok értük.”
Kíváncsiak voltunk arra is, van-e hiányérzete a pályafutásával kapcsolatban: „Lehetne említeni a barcelonai ezüstöt, mert nem sokon múlt az arany. Talán ez az egyetlen, ami hiányzik a gyűjteményből. Most már nem okoz álmatlan éjszakákat, de túl kellett lépni rajta, rendszeresen felhozták, fájó pont volt. Aztán persze akadtak olyan évek, amikor nem jöttek annyira az eredmények, ilyenkor mindig felértékelődött ez az ezüstérem. Alapvetően megbékéltem már ezzel is, sőt büszke vagyok rá.”
Fidel László vasárnap töltötte be a 60. évét. Isten éltesse sokáig!
