TÚLÉLÉSRE VAGYOK BERENDEZKEDVE – mondta Giczy Csaba viccesen, amikor arról kérdeztük, terveznek-e nagyobb ünneplést a 80. születésnapja alkalmából.
„Könyörögve kértem a családtagokat, hogy ne legyen meglepetés, nehezen viselem az izgalmakat. Ha csinálunk is valamit, inkább csak szűk körben. Nem tudok róla, hogy nagy rongyrázást terveznének, szép csendben szeretném megúszni ezt az egészet. Sohasem voltam igazán ünneplős típus, versenyzőként a dobogón sem szoktuk annyira lengetni a karunkat, pedig nagyon örültünk” – nyilatkozta Giczy Csaba a Nemzeti Sportnak.
Tizenhárom éven át, 1965-től 1978-ig szerepelt a válogatottban, összesen tizennégy érmet szerzett világversenyen, közte olimpiai ezüst- és bronzérmet, háromszor világ-, egyszer Európa-bajnoki címet. Noha nehézségekkel is küzdött az elmúlt években, úgy érzi, jó egészségi állapotnak örvend.
„A Magyar Olimpiai Bizottság 2018-ban elvitt minket Mexikóba, az 1968-as olimpia ötvenedik évfordulója alkalmából. Fantasztikus volt, viszont amikor hazaértem, azt hittem, gyomorrontást kaptam. Kiderült, hogy vastagbélrákról van szó, meg kellett műteni. Átvészeltem a nehezét, túl vagyok rajta, immár rendben vagyok. Azóta kétszer műtöttek sérvvel, legutóbb egy hónapja, hamarosan rendbe jövök, a professzor azt mondta, egy hónap múlva már házat is építhetek!”
Három gyereke, nyolc unokája van. Feleségével, az olimpiai bronzérmes kajakozó Zakariás Máriával évtizedek óta segítik egymást, ő szervezi a családi összejöveteleket, de már olyan sok születés- és névnap van, hogy csak „tömbösítve” tudják megünnepelni őket. Persze a karácsonyt és a húsvétot is együtt töltik.
Giczy Csaba 1978 óta edzősködik, mindennap lenn van a Vasas kajak-kenu szakosztályának bázisán, ott, ahol ő is először lapátot ragadott.
„A kezdőkkel foglalkozom, most én adom a kezükbe a lapátot. Mindennap ott vagyok, Zsófi lányom viszi a szakosztályt, most már én tanulok tőle. Gergő fiam versenybíró, Zsuzska lányom szeptemberben indul Győrben a maratoni vébén masters kategóriában. A nyolcból két unokám kajakozik, de mindegyikre büszke vagyok. Olyan szerencsés embernek mondhatom magam, aki a kezdetektől fogva azt csinálja, amit imád. Nevelőedzőm, Vásárhelyi Gyuri bácsi belém oltotta a sportág szeretetét, a kajak-kenu függőjévé váltam, és azóta is az vagyok. Hálát adok a sorsnak, hogy egész életemben azt csinálhattam, amit szeretek.”