Ocskay Gábor morális és mentális csődről beszélt

A vasárnapi Fehérvár–Salzburg EBEL-mérkőzés sokkja alatt legalább tíz évet öregedett, aki látta. Két szoros harmadot követően még maguk a salzburgiak sem számítottak arra, hogy vasárnap örömhoki is jut nekik osztályrészül, hogy másfél perc alatt ütnek két gólt, hogy utána másfél percen belül újabb hármat – kettőt ráadásul emberhátrányból. De arra sem, hogy a fehérváriak ellenállása erre a harmadra Orbán Attila verekedésében merül ki. Hihetetlen volt látni a megdöbbenést még az annyiszor szidott, és az ellenfeleket szinte soha sem méltató salzburgi mester, Pierre Pagé arcán is: ő maga sem értette, hogy az elmúlt két és fél évben Fehérváron hétből mindössze egyszer nyerő csapata miként tudott kilencet ütni a mumus otthonában. Főleg, hogy korábban öt szezon alatt egy EBEL-es csapat sem volt képes ilyesmire.

„Amit az utolsó harmadban láttam és tapasztaltam, elkeserítő és felháborító volt. Emellett a vereség mellett nem lehet, és nem is fogunk csak úgy szó nélkül elmenni. Sorrendben minden érintettel egyeztetünk, a játékosokkal és a szakmai stáb tagjaival is, mert mindenki láthatja, hogy valami nincs a helyén. A szurkolók, a város, a támogatóink nem ezt érdemlik, nem hagyom, hogy egy-két ember lerombolja, ami tíz-tizenöt év alatt felépült Székesfehérváron – fakadt ki Ocskay Gábor szakosztály-igazgató a 9–2-es vereséget követően. – Szerencsére kevés ilyen élményem volt negyvenöt-ötven éves pályafutásom alatt. Ilyen mélyre nem szabad lesüllyedni, és kíváncsi vagyok ennek a súlyos vereségnek az okaira, még akkor is, ha a rossz jeleket már lehetett látni korábban is. Nem tudom, miként lehetséges, hogy a csapat már a szezon első négy meccsén elfáradt mentálisan és fizikailag is. Nem szeretnék vészharangot kongatni, vagy pánikot kelteni, de nem hullámvölgybe, hanem erkölcsi és etikai szakadékba került a társaság. Ez a hatodik szezonunk, de egyszer sem, még az első idény tizenötös vereségsorozata közben sem éreztem ilyen megalázottságot.”

Akkor már nagy baj van, amikor Ocskay ilyen keményen fogalmaz, hiszen ő nem az a típus, aki túldramatizálja az egyes meccseket. De a döbbenetén nem kell csodálkozni, mert a kedvező előjelekkel várt szezon nemcsak a Salzburg elleni vereség miatt nem indult jól. A Fehérvár a 10. helyen áll a bajnokságban, jobb gólkülönbségével az előzetesen biztos sereghajtónak tippelt Dornbirn is megelőzi. Ráadásul éppen az osztrák-svájci határ mellett, kilencszáz kilométernyi buszútra székelő csapathoz utazik pénteken a Volán „rangadóra”, hogy valahogy megpróbálja elfeledtetni ezt a csúfos vereséget. Az addig rendelkezésre álló idő nem tűnik túl hosszúnak, de ahhoz éppen elég lehet, hogy Ocskay esetleg megváljon egy-két alkalmazottjától...

„Én úgy érzem, hogy nem gyengült a csapat az előző szezonhoz képest. Morális és mentális csőd volt a vasárnap este, de a legjobban egy-két játékos közömbössége zavart. Következménye biztosan lesz ennek a mérkőzésnek... Egyszerűen nem lehet elkényelmesedni, abból kiindulni, hogy az előző szezonban harmadik helyen zárta a csapat a középszakaszt. Azóta az összes klub az előrelépésen dolgozik, és most mindenki a nulláról indult. De hozzá kell tenni, hogy semmi sincs még veszve. A hajónk zátonyra futott, de hiszem, hogy nem kapott léket, és jó kormányzással újra indulhat a végcél felé. Valahogy meg kell találnunk a gyógyszert, de ha nincs más választás, a műtéttől sem riadunk vissza” – élt mindenki számára érthető hasonlattal Ocskay.

A szakosztály-igazgató hétfő délutánra menedzsmentértekezletet hívott össze, ahol a csapat vezetőségével a folytatásról beszélt, de a nagyobb horderejű döntéseket hideg fejjel, egy-két nap gondolkodás után fogja meghozni. A kedd délelőtti sajtótájékoztató után talán már okosabbak leszünk.

HOGYAN ÉLTE MEG TOKAJI VIKTOR ÉS KOVÁCS CSABA A SÚLYOS VERESÉGET? KERESSÉK A KEDDI NEMZETI SPORTBAN!