„A csapatnak egész évben jól ment a játék”

„Folyamatosan nyomon követem a csapat eredményeit, közben meg írok, jegyzetelek, figyelek, tanulok – mondta Kangyal Balázs, aki hosszú éveken át oszlopos tagja, illetve kapitánya volt a fehérváriaknak, és játékosként még az EBEL-be is belekóstolhatott. – A csapatnak egész évben jól ment a játék, lépésről lépésre haladt előre. Arra nagyon figyeltek, és figyelni kell a jövőben is, hogy az elvárás és a mérce ne legyen se túl alacsonyan, se túl magasan. Így lesz számukra minden egyes nap és mérkőzés új kihívás, illetve új lehetőség. Tudom, hogy egyelőre az elődöntős részvételre hajtanak a srácok, de látva őket és a mezőnyt én úgy vélem, hogy még döntőbe is juthat a Volán. A képességek legalábbis adva vannak ehhez. A játékosállomány ereje megfelelő, van kispadja a csapatnak, a szakmai háttér pedig ugyancsak adva van. A rájátszásban ugye végképp semmilyen jelentősége nincs annak, hogy egy csapat nyolc góllal nyer vagy csak eggyel. Ez is egy győzelmet ér, meg az is. Ebben van a rájátszás szépsége, ami egy ilyen műfaj, nagyon különbözik az alapszakasz pontgyűjtögetős menetelésétől. Az Olimpija meghatározó játékosait nélkülözi, ez szintén előny a fehérváriaknak, akiknél viszont komplett a keret, így van pad is. Mert nagyon nem lenne mindegy, ha Sofron István, Ladányi Balázs vagy éppen Sille Tamás kiesne. De ilyenről szó sincs, ott vannak ők is, mennek, küzdenek, hajtanak, és nagyon jó esélyük van a Ljubljana búcsúztatására. Az esetleges folytatásról pedig az előbb már tettem említést...”

„A két hazai mérkőzésen valóságos csodahokit láthattunk a Volántól”

„A két hazai mérkőzésen valóságos csodahokit láthattunk a Volántól, így a vasárnapi vereség, a kapott hat gól ennek ismeretében egy kicsit engem is meglepett – mondta a fehérváriak utánpótlását szakmailag igazgató Kercsó Árpád. – Nagyon együtt van a csapat, ez érezhető, látható rajtuk. Tudható rólam, hogy nehezen fogadok el késznek egy csapatot, de őket élvezet nézni, ahogyan játszanak. Bízom bennük, és így abban, ha nem is négy kettőre, de négy háromra mindenképpen behúzzák a negyeddöntőt. Jó a védekezésük, a helyzetkihasználásuk, jó a kapusteljesítmény, nagyon összeállt náluk a kép. Szerintem kicsit csalókák voltak a sokgólos hazai győzelmek. Egy mérkőzésen két-, háromgólos vezetés után, főként ha lepergett a mérkőzés fele, és olyan »nekem ma semmi sem sikerül« napom van, akkor a játékos képes fejben, majd testben is kicsit feladni a mérkőzést. Amiért nem lehet megfedni, hiszen két-háromnaponta jönnek a playoffmeccsek, érdemesebb talán már a következőre koncentrálni, ami ismételten null nulláról indul. Mert a két-, háromgólos előnyért keményen meg kell harcolni, de annak ledolgozásáért is. Még egy dolog, hogy a játékosok hozzá vannak szokva ugyan a sok utazáshoz, de azért nem mindegy, hogy mikor utazik és érkezik meg idegenbe a csapat. Példának okáért említem, hogy a Ljubljana hétfőn már Székesfehérváron alszik, így kedden buszozás helyett tud még egy átmozgató edzést tartani, ami azért nem ugyanaz az elfoglaltság és ráhangolódás, azt hiszem, ez még a laikusok számára is teljesen világos.”

„Értékeljük, hogy ez nem egy összevásárolt csapat”

„Nagyon szurkolok a csapatnak, amelynek figyelemmel kísérem a menetelését – mondta Kiss Tibor, aki 1981-ben tagja volt az első fehérvári aranyérmet szerző együttesnek. – Kedden szerintem nagy motivációt jelent majd nekik, hogy az újabb hazai győzelemmel már csak egy sikerre kerülnek a továbbjutástól és az elődöntőtől. Ez szerintem elérhető, és teljesíthető is. Onnan tovább lépni azonban már nagyon nehéz, bárki lesz az ellenfél, erős, felkészült riválissal találja szembe magát a Volán. És ne legyünk álszentek, a gazdasági különbségeket, a pénzbeli lehetőségeket csak egy darabig lehet eltüntetni, mert hosszútávon bizony itt is a pénz dominál. Úgy érzem, ha ez a csapat bejut a négy közé, akkor már kihozta magából a maximumot. És lehet bízni a csodában, de én azt mondom, hogy ne legyünk telhetetlenek. Értékeljük, hogy egész szezonban nagyszerűen teljesítettek, független a még előttük álló időszaktól már kijelenthető, hogy jó eredményt érnek el. Nem mellékesen pedig megint sikerült itthon és az EBEL-ben magukat még elfogadhatóbbá tenniük. És igenis értékeljük, hogy ez nem egy összevásárolt csapat, hanem a mag magyar, rutinos játékosainkat és fiatal tehetségeinket egyaránt megtaláljuk benne.”

„Itthon nem lehet őket meglepni, míg idegenben is tudnak nyerni”

„Biztató, hogy a hazai meccseiket simán hozták eddig a fehérváriak, míg idegenben szoros mérkőzéseken maradtak alul – vélekedett Hudák Gábor, aki volt ferencvárosiként vívhatott nagy csatákat az akkor még lényegesen szerényebb célokkal csatába induló fehérváriakkal. – Ebből én azt olvasom ki, hogy itthon nem lehet őket meglepni, míg idegenben is tudnak nyerni. A Volán mellett szól még ugye a pályaelőny, illetve az, hogy én hosszabbnak érzem a fehérvári keretet, mint a ljubljanait, így utóbbiak a menetelés során akár el is »fogyhatnak«. És hogy mi lehet még ebben a Volánban? Közhely, hogy az alapszakasz ilyen, amerikai stílusú bajnoki rendszerben nem mond semmit az esélyekről. A mostani viszont a legerősebb Volán, így a valaha látott legerősebb magyar klub, és ahogyan letudta a bajnokság eddigi részét, bármire képes lehet még a folytatásban. Lehet, hogy a következő párharcnak már nem ők lesznek az esélyesei – miközben az is benne van, hogy a negyeddöntőben búcsúznak –, de nem kell senkitől sem tartaniuk. Jó játékosok alkotják az egységes csapatot, akiknek képessége és mentalitása azt mondatja velem, sok örömet szereznek még nekünk. A döntő például már óriási dolognak számítana, de ne szaladjunk előre, legyen meg előbb az az elődöntő...”