Újra indul a negyeddöntő számlálója

„A második mérkőzés eredménye megint meglepetésnek tűnhet – nyilatkozta a keddi, a hosszabbításban aratott 3–2-es győzelmet követően Benoit Gratton, a Vienna egyik meghatározó játékosa –, de a találkozón ötven percig egyértelműen mi irányítottuk a játékot, sikerünk megérdemeltnek mondható. Bár különösebben nem hibáztunk, a két kapott gól zavar engem, és figyelmeztető is egyben. Nekünk azon kell dolgoznunk, hogy a saját kapunk előtti védőmunkában még jobban összpontosítsunk."

„Párharcunk gyakorlatilag újra a nulláról indul, olyan, mintha ötmeccses győzelmi széria kellene a továbbjutáshoz, amelyből két összecsapás már lement, és még hármat kell megnyerni – mondta az osztrákok szakvezetője,  Kevin Gaudet. – Csütörtökön mindjárt a mérkőzés elején szándékunkban áll nagy nyomás alá helyezni a fehérváriakat, és meggyőződésem, hogy sokkal felszabadultabban játszunk majd, mint az előző két találkozón. Az emberelőnyös játékunk feljavult, és sikerült kevesebb kiállítást érő szabálytalanságot elkövetnünk. Ami azért fontos, mert az emberelőnyben játszó Fehérvár veszélyes tud lenni. Ellenben az öt az öt elleni játékban mi vagyunk a jobbak."

„Erős kezdés után a második harmadban nem koncentráltunk – értékelte még a második, Fehérváron elvesztett mérkőzést Énekes Lajos, a Volán másodedzője, aki rögtön levonta az ebből fakadó tanulságokat. – A harmadik harmadban sikerült egyenlítenünk, amellyel ismét nyílttá tudtuk tenni a mérkőzést, de a túlórában ezúttal a Vienna volt a jobb. A bécsiek viszont megmutatták, hogy a mostaninál jóval egységesebben és koncentráltabban kell játszanunk ahhoz, ha az ilyen playoffsorozatokban nyerni akarunk. Ettől függetlenül megvan az esélyünk, hogy újabb győzelmet arassunk Bécsben."

„Az első meccsen alaposan meg tudtuk lepni az osztrákokat, akiken nem éreztem, hogy lekezelnének vagy félvállról vennének bennünket, de a statisztikákkal nyilván ők is tisztában voltak. Abban pedig azt láthatták, hogy az alapszakaszban egyetlen mérkőzést sem nyertünk meg Ausztriában. A lehető legjobbkor szakítottunk ezzel a rossz hagyományunkkal – mondta a Nemzeti Sport Online-nak Kovács Csaba, a fehérváriak válogatott korongozója. – Azt nem mondom, hogy nekünk ettől az ausztriai nyeretlenségtől bármilyen fóbiánk alakult volna ki, de tény: jót tett az önbizalmunknak az első, bécsi összecsapás."

„Vasárnap nagyot játszott a csapat, nem is tudtak kellően reagálni az osztrákok, akik azért nagyon megkapták a hazai pályát a bíróktól. Kapusunk, Tommi Satosaari remekelt, de szerencsénk is volt, mert kaptunk harmincpercnyi kiállítást, amit jól kivédekeztünk. Emiatt azonban a csapat egy része nagyobb terhelést kapott, többet volt a pályán, a feladatok kevésbé osztódtak meg."

„A keddi találkozóra úgy készültünk, hogy a hazai blama után az osztrákok nagyon meg akarják mutatni nekünk. Belőlünk sokat kivett a vasárnapi mérkőzés, de szurkolói visszajelzések és a keddi, ismét remek hangulatú hazai csarnok újra feltöltötte bennünk az aksikat. Ez most erre volt elég. Kevésbé éreztem látványosnak a mérkőzést, közönségszórakoztatónak a játékot, de a rájtászásos meccsek általában ilyenek. Ott a gólok is begyötört, talált gólok, mint amilyen az enyém is volt. Megszereztük az előnyt, a második harmadban azonban leültünk, amiért nagy kár volt, mert a bécsiek átvették a vezetést. Az egyenlítés még sikerült, de a hosszabbításban peches gólt kaptunk. Ahogy a vasárnapi ikszes meccsen végül a miénk lett a győzelem, ezúttal hasonlóképpen az osztrákok nyertek."

„Megyünk tovább, a párharcunk egy egyre áll. A Viennának az első két sora remek, NHL-rutinnal is bíró játékosokból áll, de a mi padunkat hosszabbnak érzem. Egy ilyen sorozatban, amikor két-három naponta pályán vagyunk, nem mindegy, hogy egy gárda két vagy éppen négy sorral tud játszani. A képességek mellett ez a fizikai erőállapot döntő lehet."