Ez nem a mi meccsünk volt: Ausztria hat gólt ütött a mieinknek

Pénteken megkezdte szereplését az A-csoportos világbajnokság alsóházi rájátszásában a magyar jégkorong-válogatott. A feladat nem ígérkezett könnyűnek, hiszen a dán, osztrák, német, magyar négyesből a jövő évi világbajnokság házigazdájaként Németország nem eshet ki, így csak egy kiadó, bennmaradást érő hely maradt.

Elsőként a C-csoport utolsó helyén végző Ausztria várt a magyar csapatra, és elnézve a két együttes eddigi egymás elleni mérlegét (32 mérkőzés, 23 osztrák siker, 7 magyar győzelem, 2 döntetlen) ez a találkozó sem ígérkezett sétagaloppnak. De ez nem volt újdonság, hiszen A-csoportos vb-ről van szó…

Annyi előnyre azonban számíthattunk a „sógorok” elleni meccsen, hogy ezúttal több emberelőnyt fújnak majd be nekünk a bírók, mint tették azt az igazi nagyágyúk, Kanada és Szlovákia ellen. Természetesen nem azt vártuk, hogy nekünk fújjanak a játékvezetők, hiszen Ausztria is előkelőbb helyen áll a világranglistán, mint mi, de remélhettük, hogy egyenlő mércével mérnek majd a bírók.

Ez a várakozás valóra is vált rögtön a mérkőzés elején, ugyanis az idegesen kezdő osztrákok közül a harmadik percben rögtön kiküldtek egy játékost, sőt néhány másodpercig kettős fórban is játszhattunk, azonban nem sikerült a korongot az osztrák kapuba juttatni.

A folytatásban kezdett magára találni Ausztria, és az első negyedóra elteltével már osztrák fölényt jegyezhettünk fel, főleg a lövéseket illetően: ekkor 14–9 volt ez a mutató nyugati szomszédunk javára. De ekkor még döntetlen volt az állás.

Sajnos ezt már nem mondhattuk el a harmad végén, ugyanis a 20. percben Thomas Koch megszerezte a vezetést. Az osztrák játékos szépen fedezte a korongot, majd keresztbe korcsolyázott a magyar kapu előtt. Szuper alól kicsúszott a sámli, így esélye sem volt hárítani a végül éles szögből leadott lövést.

Ha azt mondjuk, hogy rosszul zárult az első játékrész, akkor a második harmad kezdetére minden bizonnyal a rémálom jelző a legmegfelelőbb. A játékrész első percében egy szép osztrák támadás végén Koch ismét eredményes volt, így már két gól volt a hátrányunk.

Sőt három perccel később Oliver Setzinger váltotta gólra a Tokaji Viktor kiállításával született osztrák előnyt – 3–0, ekkor már érezni lehetett, hogy ezen a mérkőzésen nem a győzelemért, hanem a nagy különbségű vereség elkerüléséért kell küzdenie a magyar csapatnak.

Hogy ez a feladat is nagyon nehéz legyen, arról Thomas Vanek gondoskodott, aki a 34. percben a negyedik gólt is belőtte – hogy igazán bosszantó legyen a találat, nem ziccerből, hanem egy kapu előtti kavarodásból született, miután a magyar bekkek nem tudtak felszabadítani.

A mieinknek egyszerűen semmi sem sikerült ezen az estén, az osztrákok pedig biztos vezetésük tudatában teljesen megnyugodtak, és néha még emberhátrányból is veszélyes támadásokat vezettek – ha nincs Szuper Levente, bizony lehetett volna nagyobb is a hátrány.

Hiába teljesült tehát az előzetes várakozás, és hiába játszhattunk többször is emberelőnyben, a csapat gyakorlatilag képtelen volt arra, hogy felálljon fórban, és ez megbosszulta magát. A harmadik harmad hajrájában ismét érkezett Thomas Koch, és emberelőnyből megszerezte harmadik gólját.

Hogy mégsem ez lett a végeredmény, arról Roland Kaspitz tehet, aki 24 másodperccel a mérkőzés vége előtt betalált, kialakítva ezzel a 6–0-s végeredményt, így ahogy 1977 decembere óta egyszer sem, ezúttal sem sikerült legyőznünk az osztrák válogatottat.

És ahogy lenni szokott, a baj nem jár egyedül: a másik mérkőzésen Dánia legyőzte Németországot, így tulajdonképpen csak matematikai esélyünk maradt arra, hogy meghosszabbítsuk A-csoportos tagságunkat.

Nos, az első győzelemre továbbra is várnunk kell, de ennél sokkal fontosabb, hogy a hátralévő két mérkőzésen ismét egy jól és bátran játszó magyar válogatottat láthassunk a jégen.

Mert a küzdéssel ma sem volt baj. Reméljük, a hátralévő meccseken már ismét az első három mérkőzésen mutatott játékot láthatjuk.